rés a présen

"Cserébe kinyílt előttem egy költői világ"

Nádori Lídia műfordító

  • rés a présen
  • 2012. november 4.

Könyv

rés a présen: Hogyan keveredtél fordítói viszonyba Herta Müllerrel, az immár Nobel-díjas, romániai származású német írónővel? Nádori Lídia: Megkeresett a Cartaphilus kiadó a Nobel-díj kihirdetésének másnapján. A Lélegzethintával kezdtem. Embert próbáló munka volt, mert Müller lírai szerző.

Prózafordítóként megszoktam, hogy belekapaszkodom a történetbe, a karakterekbe - ezektől a fogódzóktól meg kellett válni. Cserébe kinyílt előttem egy költői világ, a Lélegzethinta például egyetlen hatalmas metafora.

rap: A Lélegzethintán kívül hány kötetét fordítottad?

NL: Három regény követte, sorrendben: A róka volt a vadász, Szívjószág, Fácán az ember, semmi több. Ebből kettőt én fordítottam, a Fácán... Karácsonyi Noémi munkája. Ezzel a négykötetes sorozat befejeződött.

rap: A szavak ördögi köre címmel nyílik az írónő munkásságáról kiállítás a Goethe Intézetben október 4-én. Hogyan lehet egy íróból életében életmű-kiállítást csinálni?

NL: Valóban bizarr, mintha lezárult volna az életmű. Nekünk viszont hallatlanul érdekes. Szorosan összefonódik olyan témákkal, mint kisebbségnek lenni, diktatúrában élni, gyökereket elveszíteni és gyökeret ereszteni másutt, idegennek lenni egy országban, amelynek a nyelve az anyanyelvem. Ezekről, a művekről és Herta Müller életéről mesél a kiállítás fotókkal, videókkal, dokumentumokkal.

rap: Tárlatvezetőként is részt veszel a programon. Hogyan képzeljük ezt el?

NL: Az irányított játékkal összekapcsolt "szerzői" tárlatvezetéseket Ursula Kanyóval, a Goethe Intézet munkatársával és Vágó Marianna drámapedagógussal közösen dolgoztuk ki. Én kezdem október 11-én, 18-án Dragomán György íróé a terep. Azért kértük fel őt, mert nagyon jó olvasója Herta Müllernek. Október 25-én pedig Vincze Ferenc irodalomtörténész, kritikus mutatja be a kiállítást. A Fácán az ember, semmi több megjelenése a finisszázs napjára, november 9-ére esik. Akkor lehet majd személyesen is találkozni Herta Müllerrel - Váradi Júlia beszélget vele.

rap: Milyen fordításokkal készülsz a következő évadra? Hol és mikor találkozhat veled a közönség akár élőben, akár a polcokon?

NL: A Hanem zenekarral legközelebb október 23-án este tízkor lépünk fel a Bakelit Multi Art Centerben. Érdemes oda kijönni, mert aznap játssza talán utoljára a Trainingspot Társulat az Új hídavatást, a végzett vörösmartys diákok pedig a nagy port kavart Jövőképtelent. Fordítóként most afféle jutalomjátékot kaptam a Libri Kiadótól. Michael Kumpfmüllernek Az élet gyönyörűsége című könyvét fordítom. A regény Franz Kafka utolsó szerelmének, egyben élete utolsó fél évének történetét dolgozza fel. Azután, ha minden igaz, gyerekkönyvek következnek.

rap: Közéletet is élsz oktatásügyben. Hol áll jelenleg a tanszabadság ügye?

NL: A Hálózat a Tanszabadságért mozgalomban dolgoztam tavaly. Protest ügynek indult, de most is intenzív munka zajlik. Pedagógusok, oktatási szakértők dolgoznak a kormányzat helyett: árnyék-hatástanulmányokat végeznek. Arról gondolkodnak, hogy milyen is legyen a demokratikus, méltányos és hatékony iskola. Minden tiszteletem a HAT aktív tagjaié - én kénytelen voltam visszatérni a munkámhoz, most is a tavalyi lemaradásaimat próbálom ledolgozni. A HAT-ban óriási potenciál van, biztos vagyok benne, hogy töretlen lendülettel folyik a munka 2014-ig és tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.