Teszi mindezt egy lovakkal, kardokkal és páncélokkal teli, középkori világban - ahol idővel belebotlik egy számítógépbe és néhány atombombába. Ennyi alapján a történet lehetne akár a mi világunk jövőjében játszódó fantasy is, ahol jelenleg középkori állapotok uralkodnak, és a fejlett technika már réges-régen a múlt csodájává vált. Ám hogy pontosan mi a háttérsztori, az az első kötetet elolvasva nem derül ki - és ez komoly hiányosság: a szerző nemegyszer érdekes kérdéseket vet fel, így csigázva fel az olvasókat, hogy aztán, mintha csak megfeledkezett volna róluk, kifejtetlenül hagyja őket. Így még az sem biztos, hogy A széthullott birodalom trilógia legegyedibbnek tűnő ötletei nem csak "kis színesnek" lettek elrejtve az alaptörténet sorai közé. Amely viszont mindettől eltekintve is kiegyenlítetlen: a könyv eleje céltalan, túlnyújtott jelenetekkel csordogál, ráadásul a szerző időnként ismétli önmagát, és unalomig nyomatékosít olyan, metaforának szánt képeket, mint a főhős fennakadása és tehetetlensége egy tövisbokron.
A főszereplő túl jól sikerült antihősnek: nem könnyű együtt érezni vele, izgulni érte, így viszont nem lesz érdekes a története - pedig a kötet utolsó harmadában több izgalmas helyzet is adódik. De úgy tűnik, Lawrence igyekezett megúszni a harcok leírását: az egyébként mindössze tizennégy éves főhős túl könnyen ér el győzelmeket - és nem csak akkor, amikor tudtán kívül irányítja és segíti őt egy varázsló. Meglehet, hogy a trilógia összetett és lenyűgöző sorozattá növi ki magát - kérdés, hány olvasó fog esélyt adni neki a kissé érdektelen nyitás után.
Fumax Kiadó, 2012, 344 oldal, 3490 Ft
