Könyv

Mark Lawrence Tövisek hercege

  • Róbert Katalin
  • 2012. november 4.

Könyv

című, máris világhírű első regényében különös univerzumot ír le: a kötet elején látható térkép olyan kitalált birodalmat rajzol fel, amelynek múltja megegyezik Európáéval, főhőse Plutarkhoszon és Platónon nevelkedett, és időnként szidja a pápát és az egyházat.

Teszi mindezt egy lovakkal, kardokkal és páncélokkal teli, középkori világban - ahol idővel belebotlik egy számítógépbe és néhány atombombába. Ennyi alapján a történet lehetne akár a mi világunk jövőjében játszódó fantasy is, ahol jelenleg középkori állapotok uralkodnak, és a fejlett technika már réges-régen a múlt csodájává vált. Ám hogy pontosan mi a háttérsztori, az az első kötetet elolvasva nem derül ki - és ez komoly hiányosság: a szerző nemegyszer érdekes kérdéseket vet fel, így csigázva fel az olvasókat, hogy aztán, mintha csak megfeledkezett volna róluk, kifejtetlenül hagyja őket. Így még az sem biztos, hogy A széthullott birodalom trilógia legegyedibbnek tűnő ötletei nem csak "kis színesnek" lettek elrejtve az alaptörténet sorai közé. Amely viszont mindettől eltekintve is kiegyenlítetlen: a könyv eleje céltalan, túlnyújtott jelenetekkel csordogál, ráadásul a szerző időnként ismétli önmagát, és unalomig nyomatékosít olyan, metaforának szánt képeket, mint a főhős fennakadása és tehetetlensége egy tövisbokron.

A főszereplő túl jól sikerült antihősnek: nem könnyű együtt érezni vele, izgulni érte, így viszont nem lesz érdekes a története - pedig a kötet utolsó harmadában több izgalmas helyzet is adódik. De úgy tűnik, Lawrence igyekezett megúszni a harcok leírását: az egyébként mindössze tizennégy éves főhős túl könnyen ér el győzelmeket - és nem csak akkor, amikor tudtán kívül irányítja és segíti őt egy varázsló. Meglehet, hogy a trilógia összetett és lenyűgöző sorozattá növi ki magát - kérdés, hány olvasó fog esélyt adni neki a kissé érdektelen nyitás után.

Fumax Kiadó, 2012, 344 oldal, 3490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”