Könyv

Olvasói levelében (MaNcs, 2011. május 19.) Bojtár Endre megdorgálja Radics Viktóriát, a lap szerkesztőit és engem, hogy tovább éltetjük a helytelen gyakorlatot, miszerint idegen nyelvű kötetek recenzeálásakor egy vak hangot sem szólunk a fordító teljesítményéről. Ehhez fűzök megjegyzéseket a következőkben, előrebocsátva, hogy csak a magam nevében beszélhetek, noha a kommentárom részben a szerkesztőségi munkát is érinti, hiszen korábban e lap editoraként is folyamatosan elkövettem a Bojtár Endre által joggal kárhoztatott hibát. Mert Bojtárnak igaza van, nem kérdés. De

Esterházy, Örkény, Parti Nagy és Zilahy Péter többszörösen díjazott fordítója. Elismert német író, akinek harmadik könyve, egy businessman hét napjának regénye nemrég jelent meg magyarul - fordításban. A két nyelvről és a két országról egy berlini kávézóban beszélgettünk.

Százhuszonkilenc éve és két hónapja nem tudjuk, mi történt Solymosi Eszterrel, a tiszaeszlári kamaszlánnyal. Kövér György vaskos, helyi társadalom- és politikatörténeti, antropológiai kontextust és a nemzetközi kitekintést sem mellőző nagymonográfiájából, A tiszaeszlári drámából sem tudjuk meg ezt. Sok minden mást igen. A könyvet az Osiris adta ki.

Az igen termékeny esztéta tanulmánygyűjteményében önmagát egy helyütt a műtárgypiaci szereplőkkel szemben "jóindulatú szerzőként" aposztrofálja - ez a megértés vagy elfogadás (elfogultság?) pedig abból fakad, hogy korábbi írásai és könyvei leginkább a (magyar) műgyűjtőkre és gyűjteményekre fókuszáltak. Így nem csoda, hogy a kultúra és a magántőke, a közgyűjtemény és a magángyűjtő viszonyrendszerét körbejáró, az utóbbi öt évben publikált tanulmányainak és előadásainak újraszerkesztéséből összeállított, "leegyszerűsítő ítéletek helyett árnyaltan, több szempont felől közelítő" könyve elsősorban helyzetleírásként értelmezhető, amelyben szinte alig találunk a szerző által kárhoztatott jelenséget.

A metróban láttam meg, bőrgatyában olyan volt, mint Ryan Idol vagy Ken Ryker, vagy egy kitömött ágyékú popsztár. Nem tudtam nem továbbgondolni a testét egyre beljebb, beljebb, a bőr alá egészen." Az Anti-Pygmalion első sorai már felvillantják azt a tekintetet, amellyel a kötet beszélője a világot nézi - és mindenhol becserkészendő férfitesteket lát.

A németül először 1995-ben megjelent kötet a legkevésbé szépirodalmi vagy fikciós jellegű W. G. Sebald művei közül.

Az egyszer csipkelődő, másszor maró politikai humor, az ellenzéki vagy éppen kormánypárti szatirizáló kedv már másfél évszázada is virult a hazai sajtóban. S ami különös, a tárcázó és röpiratozó humoristák java részét mindkét oldalon Kákay Aranyosnak hívták.

19 halott, de nem ám elszórtan, a bűnügyi elbeszélés ilyen-olyan setét sikátoraiban, hanem rögtön az első oldalakon, egy kupacban, felaprítva.

A 2008-as válságról szóló könyvek között speciális helyet foglal el az Animal Spirits. George Akerlofnak, a Berkeley Nobel-díjas professzorának és Robert Shillernek, a Yale tanárának kötete nem áll meg a válság sztenderd "neoklasszikus" értelmezésénél.

Maigret felügyelő magyarul eddig még ki nem adott eseteivel kezdte Simenon-sorozatát az Agave Kiadó, de a tervezett megjelenések között szerepelnek a szerző - magyarul ugyancsak kiadatlan - pszichológiai bűnregényei is. Maigret és megalkotójának viselt dolgairól a liége-i egyetem professor emeritusát, Jacques Dubois Simenon-szakértőt kérdeztük.

Krumplibogárirtó, kötél, egy magas híd, egy kád víz és egy villanyborotva - ha nagyon meg szeretnél halni, szinte bármi megteszi.

Slawomir Shuty a "lengyel irodalom fenegyereke": Bomlás című regényének megjelenését hét határra szóló botrány kísérte, majd a szerző különféle irodalmi díjakat nyert vele. Pedig a fordított sorrend lett volna logikus: annak kellett volna botrányt kavarnia, hogy ez a könyv bármilyen díjat elnyerhetett.

A vallástörténész Monaldi és a zenetörténész Sorti 2002-ben kezdte publikálni hétkötetesre tervezett regényfolyamát - különösebb feltűnés nélkül. A kiadóváltás, pontosabban az azután indított marketinghadjárat aztán ismertté tette a szerzőházaspárt.