Texas állam kietlen vidékén két lovas igyekszik dél felé. Nem messziről hallatszik még az autók moraja, esténként látszanak fénypászmáik, aztán átkelve a folyón - immár Mexikóban - megszűnik a civilizáció zaja, marad a nopálkaktusszal tarkított táj és a csillagos égbolt, az út menti éttermek marhaszeletei és feketekávéi helyett pedig a frissen lőtt prérinyúl- és őzbakvacsora. Csábító szabad levegő, öntörvényű, "magányos lovas" élet - száz évvel a Véres délkörök névtelen gyerekének egyre sötétebb bugyrokba merülő vándorlása után egy másik fiatalember, John Grady Cole kel útra barátjával, Lacey Rawlinsszal azt a "múltbeli álmot" keresgélve, mely nagyapja halálával otthonában széthullott, de valahol a távolban talán még fellelhető.
Cormac McCarthy 1992-es regénye, a Határvidék-trilógia nyitánya (mely elsőként jelent meg nálunk művei közül, eredetileg 2000-ben, az Ulpius-háznál) westernek romantikus toposzait követve halad tiltott szerelemmel, örök barátsággal, kedves bajkeverővel, kegyetlen börtönnel, izgalmas lótolvajlással és némi lövöldözéssel kibélelve - ennek ellenére közel sem könnyed ponyva. A világ ugyan kissé másképp tárulkozik fel benne, mint ahogy az író itthon is ismert munkái eddig bemutatták. "Fájdalma és szépsége valamifajta párhuzamban halad": az éremnek - mely élet és halál között dönt - ezúttal is két oldala van. Most egy kicsit az előbbire esik több fény.
A két fiatalember útja nem egy hamutól mumifikált világon, még csak nem is skalpoló gyilkosoktól hemzsegő, tikkadt sivatagon át vezet. A kopár sziklák mögül sem leselkedik rájuk "a rettenet" - ahogy a szerző a Véres délkörök bíróját nevezte egyszer. A regény hősének azonban ugyanúgy el kell gondolkodnia a kérdésen, melyet Anton Chigurh tett fel a fejvadász Carson Wellsnek a Nem vénnek való vidékben, mielőtt lelőtte: helyesek voltak-e az életét irányító szabályok, ha idáig juttatták őt? Chigurh rendszerét két tényező mozgatta: az elvek (egy halottnak megtartott ígéret) és a sors (az életekről döntő "fej vagy írás"). John Grady vadregényes kalandjainak mozgatórugója is e kettő együttes működése. A lókötő Jimmy Blevins, aki nem tud nyugodtan megülni gyönyörű pej lova nyergében vagy a földbirtokos lánya iránt érzett szerelem, egy véletlen találkozás és egy megszegett szabály lesz balsorsának kiváltója. A rakoncátlan életet megszelídítő válasza ellenben eltér az író emblematikus gonosztevőiétől.
McCarthy nyelve pereg, mint egy film: az "és" szócskával sürgetett, kopogó cselekményleírását viszont minduntalan megszakítja a viszsza-visszatérő pillanatokkal, költői hanggal megelevenített fenséges vadon ábrázolása. Monumentális szépsége - mint Terrence Malick filmjeiben - nem akadályozza meg a benne lejátszódó emberi kegyetlenséget és fájdalmakat: olykor aláfesti a szereplők hangulatát, néha fenyegeti az életüket (mint a "suhanc" Blevinsét, akibe kétszer csapott már a villám), de többnyire idegen marad. A fiú azonban nem csak a vad mént, hanem az egész ellenálló világot betöri. Amíg Chigurh és a bíró pusztított, hogy hatalmát fenntartsa és kiterjessze, ő "inkább lovakra gondolt, és ez mindig jó döntésnek bizonyult". Becsülettel és hűséggel felvértezve egy másik irányba indul el, és útján a testével együtt lüktető lovak vezetik. John Grady jelleme nem sokat alakul, jó és rossz tulajdonságai nem igazán változnak - de története során megtanulja kezébe venni a sorsát, miközben szépen lassan felnő.
Fordította: Szentgyörgyi József. Magvető, 2011, 438 oldal, 3990 Ft
