Könyv

Lovakkal álmodott

Cormac McCarthy: Vad lovak

  • Ruprech Dániel
  • 2011. május 19.

Könyv

Texas állam kietlen vidékén két lovas igyekszik dél felé. Nem messziről hallatszik még az autók moraja, esténként látszanak fénypászmáik, aztán átkelve a folyón - immár Mexikóban - megszűnik a civilizáció zaja, marad a nopálkaktusszal tarkított táj és a csillagos égbolt, az út menti éttermek marhaszeletei és feketekávéi helyett pedig a frissen lőtt prérinyúl- és őzbakvacsora. Csábító szabad levegő, öntörvényű, "magányos lovas" élet - száz évvel a Véres délkörök névtelen gyerekének egyre sötétebb bugyrokba merülő vándorlása után egy másik fiatalember, John Grady Cole kel útra barátjával, Lacey Rawlinsszal azt a "múltbeli álmot" keresgélve, mely nagyapja halálával otthonában széthullott, de valahol a távolban talán még fellelhető.

Cormac McCarthy 1992-es regénye, a Határvidék-trilógia nyitánya (mely elsőként jelent meg nálunk művei közül, eredetileg 2000-ben, az Ulpius-háznál) westernek romantikus toposzait követve halad tiltott szerelemmel, örök barátsággal, kedves bajkeverővel, kegyetlen börtönnel, izgalmas lótolvajlással és némi lövöldözéssel kibélelve - ennek ellenére közel sem könnyed ponyva. A világ ugyan kissé másképp tárulkozik fel benne, mint ahogy az író itthon is ismert munkái eddig bemutatták. "Fájdalma és szépsége valamifajta párhuzamban halad": az éremnek - mely élet és halál között dönt - ezúttal is két oldala van. Most egy kicsit az előbbire esik több fény.

A két fiatalember útja nem egy hamutól mumifikált világon, még csak nem is skalpoló gyilkosoktól hemzsegő, tikkadt sivatagon át vezet. A kopár sziklák mögül sem leselkedik rájuk "a rettenet" - ahogy a szerző a Véres délkörök bíróját nevezte egyszer. A regény hősének azonban ugyanúgy el kell gondolkodnia a kérdésen, melyet Anton Chigurh tett fel a fejvadász Carson Wellsnek a Nem vénnek való vidékben, mielőtt lelőtte: helyesek voltak-e az életét irányító szabályok, ha idáig juttatták őt? Chigurh rendszerét két tényező mozgatta: az elvek (egy halottnak megtartott ígéret) és a sors (az életekről döntő "fej vagy írás"). John Grady vadregényes kalandjainak mozgatórugója is e kettő együttes működése. A lókötő Jimmy Blevins, aki nem tud nyugodtan megülni gyönyörű pej lova nyergében vagy a földbirtokos lánya iránt érzett szerelem, egy véletlen találkozás és egy megszegett szabály lesz balsorsának kiváltója. A rakoncátlan életet megszelídítő válasza ellenben eltér az író emblematikus gonosztevőiétől.

McCarthy nyelve pereg, mint egy film: az "és" szócskával sürgetett, kopogó cselekményleírását viszont minduntalan megszakítja a viszsza-visszatérő pillanatokkal, költői hanggal megelevenített fenséges vadon ábrázolása. Monumentális szépsége - mint Terrence Malick filmjeiben - nem akadályozza meg a benne lejátszódó emberi kegyetlenséget és fájdalmakat: olykor aláfesti a szereplők hangulatát, néha fenyegeti az életüket (mint a "suhanc" Blevinsét, akibe kétszer csapott már a villám), de többnyire idegen marad. A fiú azonban nem csak a vad mént, hanem az egész ellenálló világot betöri. Amíg Chigurh és a bíró pusztított, hogy hatalmát fenntartsa és kiterjessze, ő "inkább lovakra gondolt, és ez mindig jó döntésnek bizonyult". Becsülettel és hűséggel felvértezve egy másik irányba indul el, és útján a testével együtt lüktető lovak vezetik. John Grady jelleme nem sokat alakul, jó és rossz tulajdonságai nem igazán változnak - de története során megtanulja kezébe venni a sorsát, miközben szépen lassan felnő.

Fordította: Szentgyörgyi József. Magvető, 2011, 438 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.