"A karcolatíró és alakjai olyanok, mint az olló; együtt a két ág csattog, nyír, vág, külön egyik sem." A Tisztelt Ház jeleseit és szórakoztató zsánerfiguráit napi rendszerességgel tárcáiba foglaló Mikszáth Kálmán merengett így, mulandóságot jósolván seregnyi apróbb írásának. S valóban, a politikusokat rajzoló cikkek, s egyáltalán, a politikai humor alkotásai mindenkor fokozottan ki voltak téve a gyors avulásnak. Mégis, a mából visszaolvasva kétszeresen is ismerősnek tetszhetnek a XIX. század ilyen tárgyú alkotásai: a bennük megörökített alakok és magatartásformák révén, valamint a megírásukat motiváló prózai okoknak köszönhetően.
*
"Mielőtt Vukovics Sebőt követté választották, sokat járt a hír az ő zsenialitásáról. Vukovics azóta is beszél, de érdekes módon a hír azóta elhallgatott." Ilyesforma rövid jellemzések, idézetekkel megtámogatott és következetesen ritkítva szedett p o é n o k sorjáznak az 1840-es években Pesten működött német zsurnaliszta, Albert Hugo két krokigyűjteményének lapjain (Croquis aus Ungarn, 1843; Neue Croquis aus Ungarn, 1844), bizonyságául annak, hogy a politikai humor polgáriasodása már a reformkorban megkezdődött. S bár e folyamatnak nemigen kedveztek az 1848-49-et követő események, azért a hatvanas évekre mégiscsak tűrtté, sőt elfogadottá, s ráadásul egyre népszerűbbé vált ez a szellemes tárgyalásmód. Mindebben a legnagyobb érdem alighanem a korszak nagy újságíróját, a cinikus Kecskeméthy Aurélt (1827-1877) illette. Ez a "mindent tagadó és mindent kacagó" férfiú (lásd a karikatúrán!), aki a forradalmat és a szabadságharcot holtáig végzetes szájaskodásnak ítélte, képes volt egyszerre a barikád mindkét oldalán jelen lenni. Bach-huszár volt és Széchenyi őszinte bizalmasa, az abszolutista hatalmat megintő névtelen röpirat szerzője és cenzorként ugyane röpirat elkobzója, rendőrkomisszár és eljárás alá vont gyanús személy. Veszélyesen okos és szellemes újságíró, aki - amúgy sem hívén a nemzeti követelések realitásában - bérbe adta a tollát, hiszen mint naplójában írta: "az ember gyenge, a gyomor erős".
Monogramjának fölhasználásával hívta életre Kecskeméthy humorista pszeudonimjét, s lett Kákay Aranyossá, mely névválasztását ekképp magyarázta: "aequale Aranyos, azaz olyan kritikus, ki a kákán is csomót keres... nem a politikai csomókat értem, miket, ha Isten nem segít, ti se oldotok meg ott, a 'vonal fölött' [értsd: a komoly politikai cikkekben], hanem értem csak a társadalmi és művészeti életünkben előfordulókat." Az 1860-as évek első felében e név alatt írta meg a nemzeti követelésekkel szemben távolságot tartó, erősen ironikus hangvételű, s a korban mégis igen népszerű munkáit. Így 1861-ben, az alkotmányosság részleges helyreállításának jeléül összehívott országgyűlésről kiadta az Országgyűlési árny- és fényképek című művét, amely az alsó- és felsőház tárgyalásainak józan ismertetését politikai panoptikummá, a hazai elit "kis nagy férfiúinak" portrégyűjteményévé lényegítette át. Mint utókori kritikusai megállapították, Kecskeméthy "nem sok kegyelettel volt a nemzeti eszmények iránt", s valóban, Kákay Aranyos főleg a határozati párt alakjain köszörülte a nyelvét, például ilyen jellemzéseket adva: "Kállay Ödön külseje egészséges táblabíró, belseje modern államtan s egy adag mysticismus, hegelianismus, s egyébismus. Beszédének csak töredékét jegyezhetém föl, az összefüggést könnyen helyreállíthatja az olvasó: 'Egész Európában mint kolosszusok állnak a nemzetek. A tudomány, kivált a természettudományok. Új tanok; régi társadalmi elvek helyett újak. Keresztényi szeretet. E mozgalmak közt Austria. Megakadályozni nehéz. E hatalomnak fátum által szerencsétlen helyzet jutott. Mindig szabadságellenes, és mindenütt. Németalföld. - Harmincéves háború. - Lengyelország. - Don Carlos. - Laibach. Verona. Csehország. Történet hajmeresztő. Galícia: rémtörténelem. Hazánk - 300 éves miserabile carmen. Metternich - Machiavelli. A német ministerek hazánk sírját jó szélesre ássák; nem magunk fogunk beleesni.'"
Kákay Aranyos szerkesztésében jelent meg 1863-ban a Handabanda nevű élclap is, amely - némi állami szubvencióval a háta mögött - előfizetési fölhívásában ekképp ironizált a mindegyre történelmi sorsfordulatot jósolgató politikai lapok programja felett:
"Korunk jelszava: minden reggel fölkelni és minden este lefeküdni!
1863!
Nem oltogatunk hiú reményeket, de tessék elhinni, ez évben történik meg minden; ez évben jön meg minden, mire várunk. Ez évben érik meg a meggy és tök, uborka, s caprerai krumpli.
És mindezt mi, egyedül mi írjuk meg!
1863!
Tessék ez évre praenumerálni!
És ha ez évben sem történnék meg minden a mit várunk, akkor ... akkor 1864-re is megnyitjuk az előfizetést, mert 1864 lehet ránk nézve 'egy reggel,' 'egy század.'
Tehát 1863, vagy
1864.
Mi két évre is elfogadjuk az előfizetést."
A lap fél esztendő alatt megbukott, ám az immár a kiegyezés vonalához igazodó Kecskeméthy-Kákay humora változatlanul kedvelt maradt. Így 1866-ban Újabb árny- és fényképek következtek, majd 1869-ben megírta Kákay Aranyos politikai, társadalmi, tragico-humoristicus krónikáját. Ez utóbbi művében a szerző már az Andrássy-kormány határozatlan lépéseit csipkedte, de gúnyát változatlanul a baloldal, a kiegyezés rendszerét részben vagy egészben opponáló pártok, s főként a váltig Kossuth Lajoshoz szító hazatért emigránsok számára tartogatta. Széchenyi modorában például ekként sóhajtva: "Ah a hazai levegő!! - ez az áldott hájnövesztő, hashízlaló, észaltató, ópiumos levegő!!" Nem kétséges ugyanakkor, hogy Kecskeméthy a politikai elit egészéről lesújtó véleménnyel volt, amint erről fönnmaradt naplójában is vallott:
"Ha néha elgondolom, mily tanulatlan, tudatlan, s olykor jellemtelen fickók szerepelnek ezen országban nagy emberekül, s ha most végig nézek az országgyűlésen s látom, hogy a kitűnőbbek is mily gyengék, a veteránok alapja mily szűk, az új celebritások mily sarlatánok, s ezek képviselők, törvényhozók, honatyák..." Mégis, a nyilvánosság előtt a reálpolitikus Kákay inkább a tapintat szükségességét hangsúlyozta: "Bizonnyal nem volna nehéz még gonoszabbakat is, s még gonoszabban elmondani. De viszonyaink még nem olyanok, hogy ne kellene kímélnünk családi titkainkat, s titkolni gyengéinket."
Kecskeméthy Aurél 1877 tavaszán elhunyt, ám Kákay Aranyos nemcsak hogy életben maradt, de rögvest
meg is kettőzte önmagát
Még 1877-ben megjelent ugyanis Kákay Aranyos No. 2 szerzőségével az Újabb országgyűlési fény- és árnyképek című kötetke, 1878-ban pedig színre lépett Kákay Aranyos No. 3 mint a Még újabb fény- és árnyképek írója. "Ha így szaporodnak a Kákay Aranyosok, mi leszünk a legterjedtebb família Magyarországon" - jelentette ki az utóbb érkezett Kákay, aki nem volt más, mint a fiatal és ekkor még igencsak szolid ázsióval rendelkező Mikszáth Kálmán. ' és a kettes sorszámot birtokoló riválisa, ifjabb Ábrányi Kornél (1849-1913) már a legkevésbé sem tartották magukat a Kákay atya által ajánlott tapintathoz, s mindketten az erős hangú, pártpolitikai alapú szatíra műnemét kísértették. S miközben egyaránt a hatalomra jutott Tisza Kálmán, a "renegátból lett despota" és mamelukjai ellen ágáltak, azért egymással is jócskán összekaptak. No. 3 például így írt az erős ambíciójú Ábrányi-dinasztia középső tagjáról: "Ifjabb Kornélról azt beszélik a jó barátai, hogy eddig még nem találta meg azt a zsánert, melyet kultiválnia kell. A poéták jó prózaírónak, s a prózaírók jó poétának tartják. Ha poéták és prózaírók beszélgetnek róla, abban állapodnak meg, hogy 'jó politikus'. A politikusok ellenben kitűnő színműírónak mondják. No, de ezeknek úgy sem hisz senki!"
Mi több, az ekkortájt a nyomor mezsgyéjén egyensúlyozó Mikszáth, röviddel azt követően, hogy a nemzet sírásójaként parentálta el Tiszát (s karikírozta a Generális legendásan nehézkes stílusát: "annak bebizonyítása tekintetéből, miszerint nem zárattathatik ki a lehetősége azon ténykörülménynek sem, hogy egy ellenkező vélelem is érvényesülve, válandhatik meggyengítőjévé az előbbinek"), megírta mindennek az ellenkezőjét is. Ifj. Kákay Aranyos neve alatt ugyanis kibocsátotta A politika svindlerei című röpiratot, amely a kettes számú Kákayval vitázva valósággal az egekbe menesztette a regnáló miniszterelnököt. (Erről bővebben: Császtvay Tünde: A szélkakas, Mikszáth bértollnok korában, in: Száz rejtély a magyar irodalomból.) Bizony, a humor ebben az irományban legfeljebb ha mutató gyanánt bukkan elénk, s hozzá a könyv még csak Mikszáth boldogulását sem segítette elő érdemben. A politikai humor s kiválólag a parlamenti karcolat műfaja utóbb mégis Mikszáthnak köszönhette megújulását, ám ez már a beérkezett író sikere volt. Az ellenzékiek körében is népszerű kormánypártié, aki Kákay Aranyos nevét odahagyva 1887-től saját nevén birtokolt egy ülőhelyet a Sándor utcai képviselőház tanácskozótermében, s egy fogast a kabátjának a képviselői ruhatárban. De ez már egy másik történet.
