Nihilista kiáltvány - Slawomir Shuty: Bomlás

  • Kovács Bálint
  • 2011. április 7.

Könyv

Slawomir Shuty a "lengyel irodalom fenegyereke": Bomlás című regényének megjelenését hét határra szóló botrány kísérte, majd a szerző különféle irodalmi díjakat nyert vele. Pedig a fordított sorrend lett volna logikus: annak kellett volna botrányt kavarnia, hogy ez a könyv bármilyen díjat elnyerhetett.

Slawomir Shuty a "lengyel irodalom fenegyereke": Bomlás című regényének megjelenését hét határra szóló botrány kísérte, majd a szerző különféle irodalmi díjakat nyert vele. Pedig a fordított sorrend lett volna logikus: annak kellett volna botrányt kavarnia, hogy ez a könyv bármilyen díjat elnyerhetett.

A Bomlás néhány évtizeddel ezelőtt csak egy unalmas közhely lett volna, ma viszont már egy kifejezetten idegesítő közhely: a kapitalista rendszer, a fogyasztói társadalom és a bürokrácia gúnyos, lenéző kritikája ez a tulajdonképpen történet nélküli monológ, olyan mondatokkal, mint "a médiában már semmi sem valóságos" vagy hogy "hiszel a fogyasztás utáni életben?". A kritizált rendszer helyébe viszont Shuty - vagy a banki csinovnyikként dolgozó, önéletrajzi téglákból épített főhős - nem kínál semmiféle alternatívát, hacsak az állandó drogozást nem vesszük annak. Így viszont a regény nem több egy lázadó kiskamasz dühödt ostobaságánál - noha a szerző életkora mást mutat. Az erőltetett és néha gyermeteg trágár beszéd, az egyéb ordenáréságok ismételgetése (a szerző kedvenc témái a fingás és a slejm), a szöveg egyik "csúcspontjának" számító fantáziálás a munkahelyen rendezett mészárlásról, továbbá az üres, kínos, százszor hallott "filozofálások" a rendszer elhibázottságáról meg a média pestiséről mégis ezt a jó esetben gyorsan múló életszakaszt idézik.

De nem csak a "gondolati" tartalom, a kivitelezés is erősen problematikus. A kőegyszerű mondanivaló legkésőbb a tizedik oldalon leesik annak is, aki elbóbiskolt olvasás közben - és éppen ekkortájt fordul a szöveg önismétlésbe, ami különösen kellemetlen, tudva, hogy hátravan még 170 apró betűs oldal. A szerző ráadásul olyannyira elégedett saját, szarkasztikusnak is csak kis túlzással nevezhető stílusával, hogy akár oldalasra nyújtja azokat az egyéb szereplők szájából elhangzó monológokat, amelyeknek egyetlen célja, hogy kiderüljön: aki beszél, az szánni való, üresfejű idióta - bár ez az igen gyakori megszólalások nélkül is kikövetkeztethető a Bomlás azon alapállításából, mely szerint mindenki hülye, aki él, és nem barlangban, hanem a kapitalizmus hosszú karmú kezei közt tengeti felesleges életét.

A Bomlás újra bebizonyítja, hogy (a szerző által gyakran hangoztatott) tabudöntési szándék kiáltványokhoz önmagában is elegendő lehet ugyan, egy regényhez viszont semmiképp sem.

Fordította Józsa Árpád, Napkút Kiadó, 2010, 193 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.