Ez a tekintet egyszerre érzelmes, érzéki és anatómiai. A vers címe és a megemlített pornószínészek a könyv kulturális utalásainak széles skálájára példák. Az Ibsen-drámából álnevet választó szerző idegenvezetőnkül szegődik a radikális meleg szubkultúra zaklatott tárlatán: bárok, szaunák, fisting party, homopornó. De minden más is (család, gyász, tájak, festmények és versek) a homoszexualitás tapasztalatán keresztül szüremlik be ebbe a világba. A homoszexualitás pedig elsősorban a testiségen keresztül. A pornófilmek magánya, a baszdüh diszkrét bája, a kielégíthetetlenség kínja, megalázás és megalázottság mint rutin - mindez brutális nyelven és sokkoló, filmszerű képekben elbeszélve.
E világ és nyelv durvasága a magyar költészetben szokatlan és szinte forradalmi, itt mégis természetesnek és szükségesnek tűnik. Kár, hogy jó pár suta megfogalmazás és gépelési hiba maradt benne a szövegben, amely különben poétikailag tudatos, önreflexív, humoros és ötletes. "...a kontemplációt édesíti meg, mint cukor a kávét, sós nyál a csókot, szőrszag a hónaljat, langyos vazelin a behatolást" - az első hasonlat kézenfekvő, az utolsó keresett, de együtt nagyjából rendben van, és ez a kötet egészéről is elmondható. A nyelvi színvonal ingadozásáért, az olykori hatásvadászatért, a gyenge irodalmi utalásokért és az első körös ötletekért ("Queer Ken", aki "magasról tojja le a Barbie-házakat") bőven kárpótol az elkeseredett és szerethető agresszivitás, a testi-nyelvi orgia: "lenyomhatsz bármit a torkomon, a legmélyebb költészetig".
Kalligram, 2010, 86 oldal, 1900 Ft
****
