Poeta.doc

Hátradőlés a Titanicon

Könyv


Keresztesi József:

Hátradőlős rock’n’roll

Hátradőlsz a hátsó ülésen

Az voltál, aki lehettél

Letekertél mindent, ami tekerhető

Hogy az arcodba zúzzon a menetszél

Kezedben a játékrevolver

Nejlonszatyorban a halászlé

És eszedbe jut, hogy az első bében

Mire tanított Vadászné:

„Józsikám, úgy kell élj

Hogy meg kell állj az ég előtt”

– Legyen ez egy kompromisszumok nélküli

Csütörtök délelőtt

 

Hátradőlsz a hátsó ülésen

Tolják mások a talicskát

Hugyozzák körbe a homokvárat

Ahogy a régi tanítók tanítják

Szeretlek, tudod, hogy szeretlek

Mi az, hogy legyünk inkább barátok

Tudod, hogy visszanyerem a karórádat

Hogy visszaváltom a kabátod

Talicskán tollak a homokvárba

Csak igyunk egy fröccsöt még előbb

Legyen ez egy kompromisszumok nélküli

Csütörtök délelőtt

 

Hátradőlsz a hátsó ülésen

Ennyi volt, ami lehettél

Kidugod a fejed az ablakrésen

Hogy az arcodba zúzzon a menetszél

Sálat-sapkát, és nem vacogni

Sem az élettől, sem a haláltó’

Eltűnni, mint az NDK

Fölszívódni, mint az Aral-tó

Hátrahagyni a birodalmakat

A rock’n’roll-t meg a térerőt

Legyen ez egy kompromisszumok nélküli

Csütörtök délelőtt

 

Hátradőlsz a hátsó ülésen

Hadd jöjjön, ami a végén jön

Karácsonyfák a konténerben

Ufótakony a szélvédőn

Bungee jumping a bicikliboltban

Fehér pitbull a zongorán

A fontos gombot jegyezd meg, hol van

De ne katapultálj túl korán

Úgy dőlj hátra, mint egy űrhajós

Akit a dolgozó nép az égbe lőtt

Legyen ez egy kompromisszumok nélküli

Csütörtök délelőtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Állítólag – állítom, bár sehol sem találom a forrást – Füst Milán mondta egyszer, hogy a jó vers magasan kezdődik, megy egyre feljebb és feljebb, míg a végén el nem tűnik valahol a fészkes fenében. E mellé a definíció mellé, illusztrációnak a lexikonba, azt hiszem, bátran oda lehetne tenni Keresztesi József Hátradőlős rock’n’rollját.

Pedig eredetileg nem is versnek íródott, hanem dalszövegnek. Aztán megjelent A Karácsondi út című kötetben is, amelynek alcíme: A Szőranya és az Új Párduc zenekarok dalszövegeiből. És hát éppen ez az. Keresztesi verse, illetve kötete szerintem épp e miatt az alcím miatt nem történt meg a kritikusokkal és a versolvasókkal: mert dalszövegeket, nemde, nem olvasunk. (Ahogy egy informatikus barátom mondta, írj olyan programot, amit a hülyék is használni tudnak, és csak a hülyék fogják használni.)

A kötetben egyébként sok emlékezetes vers van, a végén a címadó darabbal, a magyarul megjelent alighanem legjobb Bob Dylan-fordítással. Gondolkodtam is, hogy esetleg a Nem a zenekar című vers szerepeljen itt, de végül beértem a két első versszakával: „nem a Titanic süllyed csak mi változunk / lessük hogy mi lesz a vége / a tengeri moszat roppant egészséges / csak egy káposztasaláta kéne / meg egy pohár világos kéne hozzá / pikolófiú ne unatkozzá / továbbálljak vagy tovább üljek – / nem a zenekar játszik nem a hajó süllyed // nem a saját arcom nem a saját fejem / kokain úszik a madártejen / zuhan zuhan egy szelet kenyér / odalenn a vajat alákenem / nem a Titanic süllyed csak a vércukor / irány El Dorado irány Salvador / nyújtsad elvtárs a két kezed / elnyalogatjuk a jéghegyet”.

A Nem a zenekar a veszélyben, sőt süllyedőben lévő hajó allegóriájának nagy hagyományához csatlakozik, amely az európai irodalomban Alkaiosznak az állam hajójáról írt versével kezdődik, de ugyanez a vízió élteti Karinthy Frigyes Karácsonyi karének című versét is: „Alattunk fekete kút ólomtestünk rest kitalálni / Kopoltyút és uszonyokat inkább leszáll a fenékre / Halljátok?!… itt veri már… a víz… az ablak peremét… / Még pár vonal az egész… már nincs időm befejezni ó / Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék / Pattan el… azután… azután semmi se lesz.” És ugyanebbe a sorba illeszkedik Fellini És a hajó megy című kései filmje is, amely mintha Európának az első világháború katasztrófájához vezető útjáról szólna, a mentőcsónakban végül egy ormótlan rinocérosszal, amely talán a kultúrát szimbolizálja.

Keresztesi, egyébként a Karácsonyi karénekhez hasonlóan, amelyben Karinthy név szerint szólongatja író barátait, az önfeledt pusztulás látomását személyes motívumokkal hozza közel, teszi átélhetővé, a hajós verset így fejezve be: „gyere kedvesem ülj le mellém / mi volnánk azok nem a Titanic az / csak azt tudom amire te tanítasz”.

A Hátradőlős rock’n’roll is egy folyamat végpontján kezdődik: a számvetéssel („mire tanított Vadászné”). De ez a hátradőlés mégsem jelent önfeledt, roxette-es joyride-ot, és Keresztesi versében hiába keresnénk G-dúrban zúgó kabócákat is, ahogy a világ sem suhan pajkos szellőként, mint a Quimby számában, hanem csak a – nyilván befőttesüvegbe töltött – halászlé lötyög a nejlonszatyorban. Nincs tengerpart, nincs szerpentin, talán csak egy festő-Astra van (Opel Astra, benne öt szobafestővel), de mégis minden megvan, illetve ami megvan, az a minden. És ez – éppen a „minden” definíciójának megfelelően – nem is kevés.

A Hátradőlős rock’n’roll nem a süllyedés, hanem az emelkedés verse, a felemelkedésé abba a tartományba, amelyről a haldokló Kosztolányi írta: „Ifjúságom zászlói, zúgva, lassan, / repüljetek az ünnepi magasban”. Nem csoda, hogy ennek az crescendónak a hordozórakétája az egész élet, benne az ember első bé osztályos, akkor talán még szép reményekre jogosító énjével, játék pisztollyal, zálogházba adott télikabáttal, kidobált karácsonyfákkal, a zongorán a megtestesült ellentmondásként heverésző fehér pitbullal – maga az élet, amelynek nem folyékony hidrogén és oxigén a hajtóanyaga, hanem befőttesüvegben szállított hazai leves, és amely nem a világ­űr tartományaiba katapultálja a már a kilövéskor halálra ítélt űrhajóst, hanem a nagy semmibe, ahol még az Aral-tó és az NDK se várja, hiszen az egyik felszívódott, a másik meg eltűnt.

De addig is kihajolni nem tilos, a szívet pedig – ahogy Kosztolányi mondja –, „azt föl, föl, barátaim”: legyen ez egy kompromisszumok nélküli csütörtök délelőtt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.