ÚZ, azaz Új-Zéland nem a csodák földje, hanem az a bizonyos sárgaköves út, ami Óz birodalmából hazafelé vezet. Kohout Kaia és Kohout Dávid kalandos „nászútterápiás” könyve némi zavart kelt a címével, hiszen ők a hosszú, egy évre tervezett új-zélandi nászútjuk végén úgy döntöttek, hogy ott maradnak. A párhuzam mégis jogos. A fiatal házaspár ugyanis, kilépve a budapesti mindennapokból, nem csupán a természet közelségét, a tengerpartok, vulkánok, gleccserek élményét és az elvonulóhelyek békéjét kereste a Föld túlsó felén, hanem – ahogy minden igazi utazó – önmagát. Az egyévnyi beavatódást végigkísérő könyv így sokféle műfajt ötvöz: hol az útikönyvek praktikus infóit adja át, zseniálisan leírt madárhangokkal és tájábrázolásokkal, másutt ismeretterjesztő betéteket kínál a hely történelméről, élővilágáról, geológiai különlegességeiről, de botcsinálta egészségmegőrző praktikákkal is szolgál. Az olvasót elkápráztatja az a nyitottság, amivel ez a fiatal pár – egy építész és egy textiltervező – kilövi magát a világ másik felére, és átéli a kötöttségek nélküli, teljes szabadságot, párhuzamosan megteremtve annak anyagi bázisát is. Nagyjából a könyv kétharmadáig felhőtlen az élmény. Itt azonban megtörik. Mert a vegán étkezés, az ökotudatosság, az intuitív életvezetés gondolatrendszere anélkül is autentikusnak tűnik, hogy ezt homályos konyhai fejtegetésekkel kellene bizonygatni. Ezen a filozófiaalkotási kísérleten botlik meg az olvasó öröme: ahelyett, hogy inspirációt kapna, egyszerűen kívül kerül a történeten.
Athenaeum kiadó, 2018, 264 oldal, 3499 Ft
