Magyar Narancs: Bridget Jones belépett a középkorba, és ez nem teszi boldoggá; ki is kéri magának, ha leközépkorúzzák. A legfőbb érve, hogy még mindig sokkal jobban áll, mint Jane Austen korában bárki is, elvégre akkoriban ennyi idősen már jó eséllyel halott volt az ember. Mit gondol, miután rájuk köszöntött a happy end, Mr. Darcynak és Elizabeth Bennetnek mennyi adatott meg?
| ||
Helen Fielding: Ha abból indulok ki, hogy Jane Austen negyvenévesen már halott volt, hát, nem sok jót jósolnék nekik. Az átlagéletkor azóta valamelyest kitolódott, legalábbis az emberiség szerencsésebb része számára. Amikor megírtam az első Bridget-könyvet, még egy nagyon ósdi kép élt a fejekben a harmincas nőről mint olyanról. A harmincas és a szingli még szitokszónak számított. Ugyanez van ezzel a középkorúzással is. Az a kép, hogy a középkorú nőnek befellegzett, hogy a jó idők, az élvezetek, a szex immár visszavonhatatlanul múlt idő; hogy is mondjam csak szépen, szóval ez egy meglehetősen elavult szemlélet. Persze nem akartam én egyik könyvemmel sem valami feminista kiáltványt megfogalmazni, ugyan, dehogy. Arról írtam, ami kikívánkozott belőlem. Most például a középkorú Bridget kalandjai.
MN: Értem. Mégis, mennyi időt jósolna Darcy-éknak?
HF: Nehéz megjósolni. Tegyük fel, hogy Mr. Darcy kilovagol, de nem tér vissza, mert leesett a lováról. Vagy fürödni indul és belefullad a tóba. Ez rögtön keresztülhúzza még a legkörültekintőbb előrejelzéseket is.
| ||
MN: Volt, hogy annyira szívéhez nőtt egy-egy kitalált karakter, hogy komolyan meggyászolta, amikor a gaz szerző meghalasztotta a kedvencét?
HF: Lássuk csak! Moziban ért legutóbb ilyen komoly veszteség, amikor "M" a legutolsó James Bond-filmben távozott az élők sorából. Isteni karakter volt, én megtartottam volna. Tess végzetét is nagyon a szívemre vettem, Thomas Hardy jól elbánt vele az Egy tiszta nőben. Bridget történetének is szüksége volt valamilyen drámára, hiszen Bridget egyik legfőbb vonása, hogy így vagy úgy, de valamilyen formában mindig a magánnyal küzd. Meg hát, végül is arról is szólnak ezek a történetek, hogy az épp aktuális társadalmi-társasági viszonyok mellett hogyan lehet bepasizni, szerelmesnek lenni, együtt lenni egy férfival.
MN: És ezek a társadalmi-társasági viszonyok szingliszempontból mennyit változtak az első Bridget-könyv óta?
HF: Nagyon sokat. Bridget színrelépése idején Miss Havisham szörnyű örökségének szelleme még nagyon is ott lebegett a harmincas nők feje fölött. Ha elmúltál 35, és még nem kötötték be a fejedet, a környezetedben lévők már lemondással szemléltek. Lám, rád is olyan sors vár, mint Dickens vénlányára! Rá kellett jönnöm egyébként, hogy nem én találtam fel a singleton kifejezést, noha azt gondoltam, hanem már jóval előttem is létezett: P. G. Wodehouse volt az elkövető. Eléggé leforrázottnak éreztem magam, amikor kiderült. Szörnyen kínos volt.
| ||
MN: Úgy tűnik, mindenki imádja a Downton Abbey című brit tévésorozatot, ön is említést tesz róla a regényben. John Le Carré szerint (interjúnk vele itt) ez a fajta kosztümös, upstairs-downstairs nosztalgia fabatkát sem ér.
MN: Kifejezetten horrorisztikus epizódja az első Bridget-könyvnek Mark Darcy sárga poszméhekkel mintázott fehér zoknija. Létezik ennél borzasztóbb férfiviselet?
| ||
MN: Bridget éppen Hedda Gabler történetéből ír filmforgatókönyvet a legújabb regényben. Hogy került ő a képbe?
HF: Olyasmit kerestem, amiről messziről lerí, hogy valami nagybetűs, veretes klasszikus, ami a műveltség és kifinomultság érzését kelti. Valami olyat, amit az ember a bölcsészkari vizsgáira tanulmányoz, komoly, setét és nehéz anyagot, amihez egy filmproducernek jó eséllyel lövése sincs. Gondoltam, vicces lesz, ha a producerek lecsapnak a Hedda Gablerre, aztán úgy döntenek, hogy a legjobb lesz egy Hawaiin játszódó romantikus komédiát csinálni belőle. Persze ott van Hedda Gabler nagy lelki küzdelme is, az sem volt mellékes.
MN: Bridget abban a hitben él, hogy a Hedda Gablert Csehov írta.
HF: Amikor a könyv itt nálunk, Angliában megjelent, sokan csak legyintettek, hogy mekkora ostobaság ez már, ember nincsen, aki ilyen bakit elkövetne. Ha így van, akkor én vagyok a szabályt erősítő kivétel, mert én bizony jól elkövettem ezt a hibát. Amikor leadtam a regény első változatát, a kiadóm udvariasan visszakérdezett, hogy Helen, ugye, szándékosan írtál Ibsen helyett Csehovot? Öhöm-öhöm - hümmögtem nagyokat. És úgy döntöttem, benne hagyom a könyvben, poénnak jó lesz.
MN: Konyhai felkészültségét tekintve mennyit fejlődött Bridget a legendás kék leves óta?
| ||
HF: Még mindig képes lángba borítani a konyhát. Ha valamiben, hát annyiban fejlődött, hogy valamivel lejjebb adta a kulináris ambícióit. Mivel gyerekei vannak, inkább visszafelé fejlődött. De a gasztrodivat ez egyszer a kezére játszik, hiszen Jamie Oliver épp a könnyen, minden fakszni nélkül elkészíthető, egyszerű dolgokra tanítja a világot. Amikor az első Bridget-könyvet írtam, Michelin-csillagos séfként próbált mindenki helytállni a maga konyhájában. Bridget is megpróbálta, az eredmény közismert. Most viszont az egyedülálló anyaságé és a mikrohullámoké a főszerep.
MN: Bridget az internettel is küszködik...
HF: Csakúgy, mint én. Mielőtt a lányom megszületett, mint gondos, jó anya, előre elkészítettem az ilyenkor szokásos "szia, megszületett" e-mail szövegét. Egy kis remekmű lett, a baj csak az volt, hogy annak melegében sikerült elküldenem a címzetteknek, akik így megtudhatták, hogy megszületett a még meg nem született gyermekem. Gyorsan írtam egy bocs, de még nem született meg kör e-mailt. Amikor viszont valóban megszületett a lányom, felettébb kínos lett volna másodszor is elküldeni. Szóval nem vagyok egy internetzseni, mint azt láthatja. Viszont nálunk, angoloknál rendkívül fejlett az SMS-kultúra. Amikor Los Angelesben éltem, alig láttam SMS-ezni embert, míg mi, londoniak, ezzel kelünk, ezzel fekszünk. Nem vagyok egy gyakorlott okostelefon-felhasználó, pedig megfigyeltem, hogy a fiatalosság egyik alapfeltétele, hogy az ember a hüvelykujjával csinálja. Minden más technika reménytelenül ódivatú, olyan, mintha olvasószemüveget vennék az olvasáshoz, vagy síelnék, miközben mindenki más snowboardozik. Fiatalít az is, ha amerikai kifejezéseket használsz a brit kifejezések helyett; egy lazán odavetett "loaded" sokkal fiatalosabb, mint egy mezei "drunk". És ha a Breaking Badből, minden idők legjobban megírt sorozatából is idézni tudsz, az maga az áhított fiatalság.
| ||
MN: És a twitter? Írókollégája, Jonathan Franzen szerint a Twitter egyenesen az ördögtől való.
HF: Kipróbáltam, hiszen Bridget is kipróbálja. De aztán abba kellett hagynom, mert túlságosan is rászoktam. Kezdtem úgy érezni, hogy bármi vicces történt velem, akármilyen jelentéktelen dolog is, azt azonnal ki kell tweetelnem. Persze az íratlan Twitter-etikett szerint napi egy tökéketesen megformált szellemesség a norma. Én persze nem tudtam egynél megállni. Elhatalmasodott rajtam a Twitter-vágy, s ez így nem mehetett tovább. De mint írói felkészülés, hasznos volt. Mert persze az ember csak beleesik a Twitter-ősbűnébe, a hajnalban, részegen elkövetett twittelésbe, és persze az ember beleesik abba a hibába, hogy megszállottan azt lesi, épp hány követője van. Mert persze ez az egész egy hatalmas népszerűségi verseny. Mutasd a Twittered és megmondom ki vagy.
MN: Mit tart legnagyobb a Twitter-teljesítményének?
HF: Nagy elégedettséggel töltött el, amikor végre felraktam egy fotót magamról, mert sokáig csak egy tojás árválkodott arckép helyett. Nagyon büszke voltam, amikor meg lett az első követőm, mert az első néhány napban teljes volt a csend. Aztán beindult a dolog és én is beindultam. Mark Darcynak és Daniel Cleavernak tőlem teljesen függetlenül saját Twitter-alteregója van: érdekes volt látni, hogy miről társalognak a karaktereim. Lehet, hogy a Downton Abbey karakterei is fent vannak és dumcsiznak egymással. Én viszont már nem vagyok fent, túl sok időmet elvette a Twitter.
| ||
MN: Colin Firth óta többen is eljátszották Mr. Darcy figuráját. Még mindig ő az abszolút favorit?
HF: Már maga a kérdésfelvetés is sértő, vegyük úgy, hogy meg sem hallottam. Naná, hogy Colin Firth a legjobb Mr. Darcy. Minden idők legjobb Mr. Darcy-ja. Hiszen Colin Firth Mr. Darcy.
MN: Hol könnyebb egy szingli dolga, Londonban vagy Los Angelesben?
HF: Nem is gondolná, milyen komoly kulturális különbségek vannak. Amerikában a randizás sokkal hivatalosabb dolognak számít, megvan a maga kidolgozott koreográfiája. Olyan, mint egy tánc vagy mint egy állásinterjú; az emberek így is kezelik, nem csinálnak titkot belőle, sőt. Mi, angolok hajlamosak vagyunk kínban lenni, magunk előtt is legszívesebben letagadnánk, hogy ahol vagyunk, az történetesen egy randevú.
| ||
MN: Hogy áll a harmadik Bridget Jones-film?
HF: Egy kicsit most pihentetem, háttérbe szorult az otthoni teendőimmel szemben. Nagy rendrakási restanciáim vannak, különösen a tetőtér környékén.
MN: A rengeteg Bridget Jones-utánzat közül melyiket tartja a legjobbnak?
HF: Dívik mifelénk egy mondás, talán ismeri; szenet vinni Newcastle-ba. Olyan, mint homokot vinni a sivatagba. Merőben fölösleges elfoglaltság. Milyen örömöm származna nekem abból, ha "chick lit" könyvekkel tölteném a drága szabad időmet?
MN: Nem pejoratív ez a chick lit (csajirodalom) megjelölés?
| ||
HF: Barbara Walters (ismert amerikai tévés személyiség - K. G.) egyszer a csajirodalom nagymamájának nevezett. Ezen azért kiakadtam. A keresztanyaságot vállalom, de a nagymamaságot nem. Persze attól is óvnék mindenkit, elsősorban magamat, hogy túlságosan is komolyan vegyük ezt az egészet. Csajirodalom? Legyen. Nem hiszem, hogy én teremtettem volna meg a csajirodalmat, mindössze annyit tettem, hogy valami olyasmiről írtam, ami nagyon benne volt a levegőben. Nevezhetjük akár korszellemnek is. A fikció beérte a valóságot. Az irodalom hirtelen felfedezte a nagyvárosi, egyedülálló nőket. De hívják, aminek akarják. Egy dolgot viszont mindenképpen el akartam kerülni a harmadik könyvnél: semmiképpen sem akartam pink borítót. Annál azért komolyabbnak gondolom Bridget történetét, hogy rózsaszínben pompázzon.
Ide kattintva megtudhatja, ki Helen Fielding kedvenc James Bondja.
