KÖNYVMELLÉKLET

Egy-egy gyertya égjen

Richard Panek: 4% univerzum - Sötét anyag, sötét energia

Könyv

Az utóbbi évtizedek leglátványosabb, sűrűn záporozó Nobel-díjakkal is jutalmazott tudományos felfedezéssorozatát a végtelen kozmosz történetével, szerkezetével, szabályszerűségével és hajmeresztő anyageloszlásával foglalkozó tudósoknak, asztrofizikusoknak köszönheti az emberiség.

A még a kilencvenes évek végére datálható, de jóval korábbi eredményekre épülő boom révén többet tudunk világunkról, mint azelőtt bármikor is sejteni mertük volna. Ugyanakkor a sok-sok forradalmi gondolat még nem állt össze egy új világképpé: mondhatni, az asztrofizika kopernikuszi fordulata nyomán most egy Newtonra várunk, aki mindezt egységes fizikai keretbe foglalja.

Richard Panek, a kiváló tudományos ismeretterjesztő és jó tollú szerző interjúk százait készítette el, és ezekből szépen feltárult előtte egy nemes versengés, melynek nyomán mindkét konkurens csapat szinte egyszerre csapott a célba. A laikus közönség számára talán nem is tűnik oly forradalminak a tudományos program: "mindössze" azt kellett igazolniuk, hogy a világegyetemünk nem egyszerűen tágul, de gyorsulva tágul. Ezek szerint világunk hipotetikus kezdete, az ősrobbanás nyomán szétszóródott anyagfélék és a belőlük felépülő, számunkra látható objektumok, így a galaxisok és az azokban található csillagok (közöttük az időről időre fellángoló szupernóvák) egyre növekvő ütemben távolodnak egymástól. Nem véletlenül emlegetjük a szupernóvákat, hiszen eme speciális, eredetileg afféle kozmikus parazita párkapcsolatban élő, idővel magukat puffadásig zabáló és kipukkadó csillagfélék (közülük is az úgynevezett Ia típusúak) amolyan űrbéli világítótoronyként avagy sztenderd gyertyaként szolgálnak. Mivel sorsuk, paramétereik és kialakulási mechanizmusuk oly hasonló egymáshoz, tömegük és abszolút fényességük (no és a mozgásukból adódó Doppler-effektus, színképük vöröseltolódása) ismeretében kozmikus helyzetük és sebességük is meghatározható - amit nem lehet eléggé értékelni ebben az útjelzőket, GPS-t és csillagközi traffipaxokat nélkülöző világban.

Csakhogy a világegyetem gyorsuló tágulásának és néhány más, korábbi, még a hatvanas évekből datálódó felfedezésnek (például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás és ennek részlegesen egyenlőtlen eloszlása, anizotrópiája - amivel Panek könyve is kezdődik) akadnak másfajta, mondjuk, kozmológiai következményei is: világunk egészen biztosan nem úgy néz ki, ahogy azt korábban elképzeltük. A 4% univerzum többek között erről a revelációról szól: ahogy folyamatosan nyilvánvalóvá válik, hogy az anyagféle, amit mi ekként ismerünk (s amibe beleszámoltuk azt is, amit a közember nem is tart voltaképpeni anyagnak, de a mi műszereinkkel még detektálható), voltaképpen az univerzumnak alig 4 százalékát teszi ki. Emellett még lennie kell ott vagy 23 százalék sötét anyagnak és 73 százalék úgynevezett sötét energiának is - ezek nélkül ugyanis nem úgy működne a világegyetem, ahogy a szerző által górcső alá vett, szinte személyükben is a mikroszkóp tárgylencséjére kerülő tudósok modelljei és mérései sugallják. Márpedig e rejtélyes entitások nem azért sötétek, mert valamiféle démoni tükröződik bennük, s nem is azért, amiért a fekete lyukat hívjuk ekként (utóbbinak ugyanis konkrét fizikai oka van). Sokkal inkább azért, mert fogalmunk sincs a mibenlétükről - viszont szükségünk van rájuk ahhoz, hogy egyben maradjon az univerzumról alkotott képünk. S ez az egyik legmeghökkentőbb epizód Panek amúgy lenyűgöző dokudrámájában: valahogy ismét visszatértünk a fluidumok és flogiszton tudománytörténeti purgatóriumába - olyan fogalmakkal vagyunk kénytelenek operálni, melyeket remélhetőleg és mihamarabb sokkal kezelhetőbbek váltanak fel, de a tudomány sajnos addig sem tudja nélkülözni őket.

Még azt mondják, hogy a tudomány története nem egy kész regény - hát igenis, vannak olyan epizódjai, melyekből regényt, sőt filmforgatókönyvet is lehetne írni. Igazából talán ez utóbbi volna az igazi nyerő opció: a végtelenbe vesző - csillagok, világító gázködök által csak ritkásan bevilágított - sűrű sötétség, benne az egyre gyorsabban távolodó galaxisokkal: ez rögvest filmvászonra kívánkozik!

Fordította: Bujna Balázs, Scolar, 2013, 366 oldal, 3750 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.