"Ez az esszé meghívó: arra invitálom az olvasót, hogy képzelje bele magát a menekültek helyzetébe!" - írja utószavában a dán írónő. "Mivel az írásom képzelt utazásra hívogatja az olvasót, mindig is úgy gondoltam, hogy a fordításnak tükröznie kell az adott ország történelmét és geopolitikai adottságait" - ennek megfelelően Teller esszének mondott ötletes tanmeséjét az útlevelekhez hasonló kiállításban és a célország jelenére aktualizálva adja közre. Ami nagyban segít érvényre juttatni a dolgozat fő tulajdonságát: a didaxist.
Az EU összeomlott, Magyarország nacionalista diktátora pedig háborút indít a szlovén tengerpartért. Ausztriával háborúzunk, folyamatosak a bombázások, miközben a káoszba süllyedő ország kormánya likvidálja a nem eléggé magyar magyarokat. Egy család történetét követjük, akik kivándorolnak a békés Egyiptomba, ahol nagy nehezen menedékjogot kapnak ugyan, de másodrendű állampolgárok maradnak, akiknek kulturális másságát a többségi társadalom nem tolerálja. A kamaszok számára is fogyasztható, kiválóan illusztrált példázat dicséretes törekvése az egyes szám második személyben megszólított európai olvasók érzékenyítése azáltal, hogy fordít a felálláson, és minket helyez a kiszolgáltatott idegen szerepébe. De az egy óra alatt elfogyasztható füzet éppen vázlatossága és célzatossága miatt nem alkalmas arra, hogy valóban átélhető szituációkat teremtsen. Ha egy magyar menekült egy napját írná le, valószínűleg többre jutna, mint ezekkel a klisészerű életutakkal - húsz év, egy igen összetett probléma, valamint egy ország és egy család sorsának zanzásításával.
Fordította: Weyer Szilvia. Scolar, 2012, 55 oldal, 1490 Ft
