A Carvert voltaképpen befuttató Robert Altman szerint szinte mindegyik novellájának ugyanaz a helyszíne: egy álmos kisváros, amelyben igen nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki megőrizze a jobb életbe vetett reményét. A férfi fiatalon elvesz egy nőt, aki az első szülés után hízásnak indul, egy futó kaland miatt a kapcsolat megborul, a langymeleg házasságba nincs visszatérés a magány hidegéről. Minden erre tett kísérlettel csak csökken a hőfok. Mikor hősünk belátja, hogy erőfeszítései hiábavalóak, inni kezd, és elvonón végzi.
A magyar életműkiadás harmadik kötetének novelláiban mintha e forgatókönyvből rendezték volna a férfiak életét. Ez a legkevésbé változatos, ugyanakkor a leglehangolóbb kötet: a Kezdők tartalmazta a legsűrűbb novellákat, a Befognád, ha szépen kérlek? a legnépszerűbbeket, a Katedrális a legszürkébbeket. Mintha mindig alkony lenne, félhomály, hátul a tévé duruzsol, előtte munkanélküli férfi ül, ölében sör. Ezekben a tehetetlen és kiégett férfiakról értekező prózákban a legerősebb képek az elillanó, szinte csak illúziónak tetsző boldogságot rajzolják meg. A két egymást szeretni képtelen pár találkozását és bátortalan barátkozási kísérletét lefestő Pávatollban a páva belépése feledhetetlen, akárcsak a Lázban a gyerekcsőszt kereső apa telefonbeszélgetései volt nejével vagy a Fülkében a régi sérelmektől szinte fulladó, fiához utazó apa előtt felvillanó tájak.
Carvernek nincs olyan hőse, akinek életjobbító törekvései ne lennének eleve kudarcra ítélve. Ezért is kiemelkedő az utolsó karcolat és benne az egészen abszurd, boldog pillanat. Egy férfi azon igyekszik, hogy megmagyarázza egy vaknak, mi is az a katedrális. Sem neki, sem a vak férfinak nincsenek elvárásai. Ez az egyetlen novella, ahol a tipikus Carver-férfi mintha elkezdené kapiskálni, hogy a szeretet a másik megértésével kezdődik.
Fordította: Barabás András. Magvető, 2011, 2990 Ft
