Könyv

Nincs visszatérés

Raymond Carver: Katedrális

  • - kolozsil -
  • 2012. április 27.

Könyv

 


A Carvert voltaképpen befuttató Robert Altman szerint szinte mindegyik novellájának ugyanaz a helyszíne: egy álmos kisváros, amelyben igen nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki megőrizze a jobb életbe vetett reményét. A férfi fiatalon elvesz egy nőt, aki az első szülés után hízásnak indul, egy futó kaland miatt a kapcsolat megborul, a langymeleg házasságba nincs visszatérés a magány hidegéről. Minden erre tett kísérlettel csak csökken a hőfok. Mikor hősünk belátja, hogy erőfeszítései hiábavalóak, inni kezd, és elvonón végzi.

 

A magyar életműkiadás harmadik kötetének novelláiban mintha e forgatókönyvből rendezték volna a férfiak életét. Ez a legkevésbé változatos, ugyanakkor a leglehangolóbb kötet: a Kezdők tartalmazta a legsűrűbb novellákat, a Befognád, ha szépen kérlek? a legnépszerűbbeket, a Katedrális a legszürkébbeket. Mintha mindig alkony lenne, félhomály, hátul a tévé duruzsol, előtte munkanélküli férfi ül, ölében sör. Ezekben a tehetetlen és kiégett férfiakról értekező prózákban a legerősebb képek az elillanó, szinte csak illúziónak tetsző boldogságot rajzolják meg. A két egymást szeretni képtelen pár találkozását és bátortalan barátkozási kísérletét lefestő Pávatollban a páva belépése feledhetetlen, akárcsak a Lázban a gyerekcsőszt kereső apa telefonbeszélgetései volt nejével vagy a Fülkében a régi sérelmektől szinte fulladó, fiához utazó apa előtt felvillanó tájak.

Carvernek nincs olyan hőse, akinek életjobbító törekvései ne lennének eleve kudarcra ítélve. Ezért is kiemelkedő az utolsó karcolat és benne az egészen abszurd, boldog pillanat. Egy férfi azon igyekszik, hogy megmagyarázza egy vaknak, mi is az a katedrális. Sem neki, sem a vak férfinak nincsenek elvárásai. Ez az egyetlen novella, ahol a tipikus Carver-férfi mintha elkezdené kapiskálni, hogy a szeretet a másik megértésével kezdődik.

Fordította: Barabás András. Magvető, 2011, 2990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.