Mi legyen? Sarah, a titokzatos és érzéki, rőt hajú nevelőnő hozzámenjen-e törvénytelen gyermeke apjához, a belé szenvedélyesen szerelmes, arisztokrata származású amatőr geológushoz, Charles-hoz, vagy válassza inkább a függetlenséget, a viktoriánus Angliában botrányosnak tekintett leányanyaságot?
Tudományos közéletünk erős embere, s a konzervatív katolikus szellemiség egyik legfőbb hazai letéteményese. Megannyi magas poszt betöltőjeként formális és informális hatalma jószerivel a bölcsészettudományok teljes körére kiterjed, s szintúgy a felsőoktatás tekintélyes hányadára. Az alábbiakban e plenipotens, ám a szélesebb közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen férfiú eddigi életútjának és elérményeinek bemutatására teszünk kísérletet.
Aki egy kicsit is hallott harangozni a századforduló és környéke társadalomtudományi közéletéről, az tudja, hogy a "zsidókérdés" már akkor, az asszimilációs aranykorban is elmélyült, hol elfogulatlan, hol tendenciózus elemzések, bölcselkedések, viták tárgya volt.
Triceps, a Szabadkáról áttelepült performer, az Opál Színház rendezője - aki egyéb alkotói és szervezői tevékenysége mellett Tsss szignóval mozgásművészeti cikkeket is írt a Narancsba - tíz éve, 40 éves korában bezáratta magát egy ferencvárosi pincében felállított, szűk, de szárnyakkal ékes ketrecbe, és 40 napon át csak folyadékot véve magához előadta-átélte-túlélte az éhezőművész kafkai ihletésű szerepét.
Megjelent tehát egy igen vaskos és érdekes gyűjtemény. Minden szövegét (és minden szövege próza, közelebbről rövidpróza) nők írták, s az alcím szerint "a női szexualitásról", de azért - ennyit előre elárulok - nem mindig arról szól.
Keresve sem találhatnánk alkalmasabb időpontot e könyv forga-tására, mint a mostanit. Aki látta szombat este az "el classicót" (a Real Madrid-Barcelona bajnoki meccset; adta a sport1), tudja, miről beszélünk.
Petri György életműsorozatában a verseket, illetve a műfordításokat tartalmazó kötetek után hamarosan megjelenik a Magvetőnél a harmadik, amelyben a vele készült és az általa készített interjúkat olvashatjuk. A sorozatot Lakatos András, Réz Pál és Várady Szabolcs szerkeszti - az utóbbival beszélgettünk.
Ady Endre 1905. október 15-én, azaz éppen száz éve Sírás és panaszkodás címmel esszét jelentetett meg a Figyelő című folyóiratban. Az írás később az Ismeretlen Korvin-kódex margójára című publicisztika első részeként vált közismertté.