Könyv

Kemencét fűt a pók

Anna Porter: Mit akar Soros?

Könyv

Sok szempontból már a címe is provokatív a kanadai szerző eredetileg négy éve megjelent, a magyar kiadás számára kibővített, amúgy nem túl terjedelmes könyvének. Elvégre nap mint nap hallhatjuk vezető politikusainktól: ők pontosan tudják, mit akar Soros (leginkább migránsokkal elárasztani és káoszba dönteni országunkat – mindeközben sem megfeledkezvén a magyar lelkek mérgezéséről).

A magyar származású kanadai szerző (1943-ban Szigethy Annaként született Budapesten) ennél sokkal mélyebben próbálja értelmezni Soros György motivációit, személyes találkozókon és a hosszú beszélgetések alapján kísérelve meg rekonstruálni cselekedeteinek mozgatórugóját. Munkatársaival (mindenekelőtt Aryeh Neierrel, a Nyílt Társadalom Alapítvány egykori vezetőjével) folytatott interjúi pedig hozzásegítették ahhoz, hogy bemutathassa, miként működik a világméretű „Soros-hálózat”. Anna Porter házi feladata leginkább abban állt, hogy megértse és megértesse, hogyan kapcsolódik össze és hogyan épül egymásra Soros György három élete. A pénzét nagyszabású tranzakciókkal gyarapító milliárdos befektetőé, a jótékonykodó filantrópé és az ettől elválasztva kezelt, a nyílt társadalom elvén alapuló filozófiáját nemzetközi politikává fordító sajátos véleményvezéré, afféle értelmiségi közszereplőé. Porter nagy erőkkel próbálja felfejteni és interpretálni Soros alapvető, saját bevallása szerint leginkább Karl Popper tudományfilozófus és az elméleti fizikus Werner Heisenberg gondolatai által inspirált filozófiai alaptételét, amit a nyílt társadalom eszménye mellett leginkább a reflexivitás gondolata jellemez (a megfigyelők egyben részei is a megfigyelt világnak, aktívan be is avatkoznak a működésébe, ami kizárja az objektív ítéletalkotást). Porter idézi is Soros egyik előadását, amelyben úgy vélekedik, hogy a döntéseinkben szerephez jutó tévképzetek és félreértések hozzájárulnak azon események magyarázatához, amelyekben részt veszünk. Ez az – amúgy sokaktól kritizált vagy épp értetlenséggel fogadott – gondolat inspirálta Sorost, hogy az új pénzügyi rendszerek és eszközök iránti érzéketlen ortodoxiával vádolja a közgazdászokat és a piacokat felügyelő szerveket, egyben erőteljesebb állami beavatkozást sürgessen (miközben a pénzét jórészt, ahogy azt Porter is sűrűn emlegeti, a viszonylag szabályozatlan devizapiacokon, egy hedge fund vezetőjeként szerezte). A könyv nagy része azonban nem a mérhetetlenül sikeres üzletemberről, a merész pénzügyi spekulációkról szól, hanem arról a folyamatról, ahogy a filantróp milliárdos egy olyan nemzetközi hálózat irányítója lesz, amelyet hét alapelv vezérel, amelyek egyben a nyílt társadalmak megvalósulásának alapfeltevései.

Ha csak felsoroljuk őket (rendszeres, szabad és igazságos választások, szabad és sokszínű média, a független igazságszolgáltatás által fenntartott jogállam, a kisebbségi jogok alkotmányos védelme, a tulajdonjogokat tiszteletben tartó és a hátrányos helyzetben lévőknek védőhálót biztosító piacgazdaság, elkötelezettség a konfliktusok békés rendezése mellett, a korrupciót megfékező törvények érvényesítése), és megpróbáljuk mindezzel összevetni a régiós, pláne az itthoni viszonyokat, inkább csak kacagni vagy sírni támad kedvünk.

Porter a kellő távolságtartás mellett ezért némi empátiával közelít Soros törekvéseihez, ugyanakkor kellően kritikusnak mutatkozik abban a tekintetben, hogy megvonja a Nyílt Társadalom Alapítvány(ok) és a megannyi, Soros támogatta civil szervezet sok évtizedes tevékenységének mérlegét. A szerző szigorúan ítél, ennek megfelelően régiónként, szinte országonként nézhetjük végig, mennyiben lépett előre a világ a nyílt társadalmak irányában. Nos, a mérleg ebből a szempontból lesújtó: a Soros preferálta társadalmi változásokat megtorpedózták azok ellenfelei, az általa támogatott intézmények (így a súlyos háborús bűncselekmények, népirtások kivizsgálására rendeltetett bíróságok) is csak kis részben végezték el feladatukat, és még azok támogatását sem sikerült kivívniuk, akiknek szenvedéséért kárpótlást próbáltak nyújtani.

Több helyen megtapasztalhattuk azt a Soros emlegette szindrómát, mely szerint a korábbi üldözöttek maguk is üldözők lesznek (ebből a szempontból szomorú és kiábrándító Mianmar új vezetőjének, Aun Szan Szu Kjinek a sorsa). Porter diagnózisa szerint a liberális demokráciák defenzívába kerültek, s mind jobban terjednek az autoriter rezsimek. Közben Soros és ellenségei által démonizált, „pókhálóként terjeszkedő” alapítványai, intézményei gyűlöletkampányok célpontjai lettek Kelet-Európában, Oroszországban, de személye és céljainak elutasítottsága magas Izraelben és az Egyesült Államokban is (ahol a szerző szerint alapítványai is egyoldalúan és elfogultan tevékenykednek – habár az amerikai politikai és emberi jogi viszonyok ismeretében ezzel a kritikával nem igazán lehet mit kezdeni). A magyar kiadás kedvéért Porter még egy teljes fejezetet beillesztett, amely a Soros-ellenes magyar kampány utóbbi pár évének dühöngésével és a CEU elűzésével foglalkozik (a magyar olvasó itt kevés új ténnyel vagy értékeléssel szembesülhet) – az egyetem körüli botrány ahhoz is vezethet, hogy sokak számára Soros elvei és filozófiája egyetlen intézményben testesülnek meg (amit Porter értelmezése szerint a legkevésbé sem szeretett volna).

Könyve összességében izgalmas, némely tekintetben lehangoló (Soros ellenségeinek talán felvillanyozó) olvasmány – de csak ha maximalista módon, messzemenő elvárások mentén próbálunk mérleget vonni. Pedig a Soros-hálózat változatlanul optimista céljairól és a hibák és tévedések nyomán folyton korrigált módszereiről hallva ezért még mindig marad egy kis remény az olvasóban.

Fordította: Pétersz András, barecz & conrad books, 2019, 255 oldal, 3950 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.