Könyv

Csak haladóknak

Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film

Könyv

Azt mindenki tudja, hogy Kecskemétnek kiemelt szerepe van a hazai animációs filmgyártásban, de sokan zavarba jönnének, ha az ott készült műveket meg is kellene nevezni.

Nem mintha Kecskeméten ismeretlen rendezők alkottak volna, netán meg nem értett remekművek születtek volna – épp ellenkezőleg –, de a műfaj népszerűségéhez mérten nem sok embert izgatott, hogy éppen kinek a kezében volt a ceruza. Miként az sem, hogy éppen hol készülnek a filmek.

Ebben az ismerős ismeretlenben segít eligazodni Varga Zoltán filmtörténész, aki három évvel ezelőtt A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések (Apertúra Könyvek, 2016) című munkájával a hazai animációs film történetét írta meg az 1910-es évek nekibuzdulásaitól Macskássy Gyulán és Jankovics Marcellen át Bucsi Rékáig, és e művére nyugodtan ráhúzhatjuk a hiánypótló jelzőt.

Varga most szűkítette a horizontot, így érkezett meg Kecskemétre, de mondhatnánk azt is, hogy hazatért. Sőt azt is, hogy pályája valószínűleg másképp alakul, ha nem Kecskemét a szülővárosa. A szerző ugyanis 1999-ben, középiskolásként a KAFF (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) diák zsűrijének volt a tagja, egy évvel később a Szoboszlay Péter vezette animációs szakkörbe is beiratkozott, így idejekorán megismerhette idén megjelent könyvének tárgyát.

Ezek után a legkevésbé sem meglepő, hogy jelen könyve alapos, már-már enciklopédikus részletességgel feldogozott szakanyag, annak minden jó és kevésbé jó tulajdonságaival. Okkal gondolhatjuk, hogy ami Varga művéből nem derül ki a kecskeméti animációról, az nem is létezik, magával ragad precizitása, lelkesedése és tiszteletreméltó az az aprólékosság is, ahogy a szerző nemcsak a kész műveket és az alkotókat teszi vizsgálódása tárgyává, de sokszor csupán pár perces epizódokat is. Ugyanakkor éppen e maximalizmus miatt – és persze a vizuális ingerek híján –, gyakran érezhetjük úgy, hogy elvesztettük a fonalat, leginkább azért, mert a felhalmozott tudást nem sikerült olvasmányosságra váltani. És persze nagyon hiányzik egy DVD-melléklet is, hiszen az olyan klasszikusok, mint a Magyar népmesék, a Vízipók-csodapók vagy a Leó és Fred mellett rengeteg olyan – a nagyközönség előtt ismeretlen – művet említ Varga, amelyeket nem osztottak meg a neten, így szinte lehetetlenség hozzájuk férni.

MMA Kiadó,2019, 416 oldal, 4800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.