Könyv

Csak haladóknak

Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film

Könyv

Azt mindenki tudja, hogy Kecskemétnek kiemelt szerepe van a hazai animációs filmgyártásban, de sokan zavarba jönnének, ha az ott készült műveket meg is kellene nevezni.

Nem mintha Kecskeméten ismeretlen rendezők alkottak volna, netán meg nem értett remekművek születtek volna – épp ellenkezőleg –, de a műfaj népszerűségéhez mérten nem sok embert izgatott, hogy éppen kinek a kezében volt a ceruza. Miként az sem, hogy éppen hol készülnek a filmek.

Ebben az ismerős ismeretlenben segít eligazodni Varga Zoltán filmtörténész, aki három évvel ezelőtt A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések (Apertúra Könyvek, 2016) című munkájával a hazai animációs film történetét írta meg az 1910-es évek nekibuzdulásaitól Macskássy Gyulán és Jankovics Marcellen át Bucsi Rékáig, és e művére nyugodtan ráhúzhatjuk a hiánypótló jelzőt.

Varga most szűkítette a horizontot, így érkezett meg Kecskemétre, de mondhatnánk azt is, hogy hazatért. Sőt azt is, hogy pályája valószínűleg másképp alakul, ha nem Kecskemét a szülővárosa. A szerző ugyanis 1999-ben, középiskolásként a KAFF (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) diák zsűrijének volt a tagja, egy évvel később a Szoboszlay Péter vezette animációs szakkörbe is beiratkozott, így idejekorán megismerhette idén megjelent könyvének tárgyát.

Ezek után a legkevésbé sem meglepő, hogy jelen könyve alapos, már-már enciklopédikus részletességgel feldogozott szakanyag, annak minden jó és kevésbé jó tulajdonságaival. Okkal gondolhatjuk, hogy ami Varga művéből nem derül ki a kecskeméti animációról, az nem is létezik, magával ragad precizitása, lelkesedése és tiszteletreméltó az az aprólékosság is, ahogy a szerző nemcsak a kész műveket és az alkotókat teszi vizsgálódása tárgyává, de sokszor csupán pár perces epizódokat is. Ugyanakkor éppen e maximalizmus miatt – és persze a vizuális ingerek híján –, gyakran érezhetjük úgy, hogy elvesztettük a fonalat, leginkább azért, mert a felhalmozott tudást nem sikerült olvasmányosságra váltani. És persze nagyon hiányzik egy DVD-melléklet is, hiszen az olyan klasszikusok, mint a Magyar népmesék, a Vízipók-csodapók vagy a Leó és Fred mellett rengeteg olyan – a nagyközönség előtt ismeretlen – művet említ Varga, amelyeket nem osztottak meg a neten, így szinte lehetetlenség hozzájuk férni.

MMA Kiadó,2019, 416 oldal, 4800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.