Igaza van Dunajcsik Mátyásnak, amikor azt mondja, minden generáció porolja le a nagy klasszikusokat és szólaltassa meg a maga nyelvén. Igaz ez Camus, Salinger műveire, sőt még Dante Isteni színjátékára is.
Miután lejártak a jogdíjak, fiatal írók és költők (köztük Dunajcsik) egymással versengve vetették magukat Saint-Exupéry örökzöldjére. Kapaszkodjanak meg, A kis hercegnek magyarul immár hét fordítása létezik!
Bár Rónay György klasszikus nyelvezete itt-ott valóban becukrosodott, szavait és fordulatait megette a por, mégis a legkevésbé szorult rá arra, hogy nyelvileg energetizálják. Mert bár a fölnőtt valóban modoros, de hát A kis herceg történetének eredetiben is a cukorszirup az üzemanyaga. Tudja, sőt vallja ezt Alföldi is, mégsem az új fordítások valamelyikét választotta, amikor elvállalta a csöpögős szöveg lemezre olvasását.
Alföldi – minden berzenkedése ellenére – komolyan veszi a coelhói bölcsességekben tobzódó mondatokat. Nem gügyög, nem dönti el, kinek mesél, gyereknek vagy fölnőttnek. Fejrezonanciában gazdag, nazális tenorjából olykor kihallani a korábbi hangoskönyv, a Micimackó egy-egy szereplőjének hangfekvését, mert hát Alföldinek is megvannak a maga vokális határai. De ahogy a prózát zenévé emeli, az most is mesteri.
Rónaynak általában azt vetik a szemére, hogy infantilizálta a szöveget. Alföldi bravúrja, hogy a leggügyébb mondatokat is képes ízlésesen tálalni. Ugyanez nem mondható el a kísérőfüzet borítóján látható illusztrációról, amely merénylet a jó ízlés ellen.
Hungaroton, a Móra Könyvkiadó együttműködésével, 2019, 3270 Ft
