képregény - MANGA SHAKESPEARE - HAMLET

  • - kg -
  • 2010. szeptember 30.

Könyv

Pont mi ne közöljünk képregényt? E merőben költői kérdés az Élet és Irodalom hasábjain volt olvasható 1964-ben, és az olvasók válaszait meg sem várva a lap azonmód le is közölte A varázshegy 12 képkockás változatát (rajzolta Gyulai Líviusz). Egy kis kekeckedés, főleg ha az nem lenéző, inkább ironikus, és még meló is van benne, mint Gyulai 12 kockájában, sosem ártott a mára minden nagykorúsági teszten átesett műfajnak. Aggályok persze mind a mai napig felmerülnek, főleg, ha a képregény az irodalom térfelére merészkedik - egy-két jajkiáltásra ilyenkor azért bizton számítani, akár látatlanban is.

Shakespeare-re persze annyian rájárnak, miért pont a képregényesek maradtak volna ki a buliból? Nem is maradtak, készült már hagyományos képregény-elbeszélés is a Bárd dolgaiból, az angol SelfMade Hero kiadó viszont a mangastíl hozzáadott értékével hiphoposította W. S.-t. Ennek eredménye a Manga Shakespeare sorozat - az elsõ hozzánk is elérkezett fecske pedig a dán királyfi.

Cybervilág, 2017, globális klímaváltozás és a klasszikus manga-iránnyal ellentétes, Nyugat-barát haladás; ez mind nyomaszthatná a milliószor feldolgozott sarjat, de õt, makacs egy hõs, továbbra is csak apja szelleme és anyja gyanúsan gyors férjhezmenetele nyugtalanítja - tisztára, mint Shakespeare-nél. Az ifjú dán dumái is elég erõsek, és ugyanez elmondható kompániája összes többi tagjáról is - hát igen, Shakespeare megdolgozott a pénzünkért, Nádasdy Ádám, a sorozat szerkesztõ-fordítója pedig kis mennyiségben is addiktív Shakespeare-sziporkákkal töltötte meg a szövegbuborékok adta csekély felületet. Jól hangzik, hogy Manga Shakespeare, és ami a cím után jön, abban sincsen semmi kivetnivaló, csak a küzdelem érzõdik olykor, hogy a képek lépést tartsanak a szöveggel.

Fordította: Nádasdy Ádám. Illusztráció: Emma Vieceli. Agave, 2010, 193 oldal, 2980 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.