képregény - MANGA SHAKESPEARE - HAMLET

  • - kg -
  • 2010. szeptember 30.

Könyv

Pont mi ne közöljünk képregényt? E merőben költői kérdés az Élet és Irodalom hasábjain volt olvasható 1964-ben, és az olvasók válaszait meg sem várva a lap azonmód le is közölte A varázshegy 12 képkockás változatát (rajzolta Gyulai Líviusz). Egy kis kekeckedés, főleg ha az nem lenéző, inkább ironikus, és még meló is van benne, mint Gyulai 12 kockájában, sosem ártott a mára minden nagykorúsági teszten átesett műfajnak. Aggályok persze mind a mai napig felmerülnek, főleg, ha a képregény az irodalom térfelére merészkedik - egy-két jajkiáltásra ilyenkor azért bizton számítani, akár látatlanban is.

Shakespeare-re persze annyian rájárnak, miért pont a képregényesek maradtak volna ki a buliból? Nem is maradtak, készült már hagyományos képregény-elbeszélés is a Bárd dolgaiból, az angol SelfMade Hero kiadó viszont a mangastíl hozzáadott értékével hiphoposította W. S.-t. Ennek eredménye a Manga Shakespeare sorozat - az elsõ hozzánk is elérkezett fecske pedig a dán királyfi.

Cybervilág, 2017, globális klímaváltozás és a klasszikus manga-iránnyal ellentétes, Nyugat-barát haladás; ez mind nyomaszthatná a milliószor feldolgozott sarjat, de õt, makacs egy hõs, továbbra is csak apja szelleme és anyja gyanúsan gyors férjhezmenetele nyugtalanítja - tisztára, mint Shakespeare-nél. Az ifjú dán dumái is elég erõsek, és ugyanez elmondható kompániája összes többi tagjáról is - hát igen, Shakespeare megdolgozott a pénzünkért, Nádasdy Ádám, a sorozat szerkesztõ-fordítója pedig kis mennyiségben is addiktív Shakespeare-sziporkákkal töltötte meg a szövegbuborékok adta csekély felületet. Jól hangzik, hogy Manga Shakespeare, és ami a cím után jön, abban sincsen semmi kivetnivaló, csak a küzdelem érzõdik olykor, hogy a képek lépést tartsanak a szöveggel.

Fordította: Nádasdy Ádám. Illusztráció: Emma Vieceli. Agave, 2010, 193 oldal, 2980 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.