Könyv

A közoktatásban részt vevő cigányok helyzetéről készült számos felmérés egybehangzó tanulsága szerint könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy roma diáknak leérettségizni. "A cigány tanulók érettségit adó középfokú intézményből ugyanakkora eséllyel jutnak tovább a felsőoktatásba, mint nem cigány társaik. Mivel azonban a középfokra való bejutásnál már hatalmas esélykülönbség van, a cigány hallgatók azonos mértékben alulreprezentáltak a főiskolákon és egyetemeken" - írja egy 1997-es tanulmány. Ennek az állításnak némileg ellentmondani látszik, hogy bár 1971 és 1993 között háromszorosára nőtt az érettségiző cigány fiatalok száma, a felsőoktatásban részt vevők aránya egészen a legutóbbi évekig 0,2-0,3 százalék körül mozgott.

Pedellus: Nemrégiben egy szakmai folyóirat arról írt, hogy aggódik az orvostársadalom, mert évről évre kevesebb a felvételiző. Ön szerint mi áll ennek a hátterében?

Magyarországon sok szervezet foglalkozik egyetemisták nyári kiutaztatásával, a legnagyobbak a Council Exchange, az Interexchange, az AWE-Usa, a CampUSA hálózatához tartoznak. Nem önmagukban szerveznek nyári programokat, hanem nagy cégek helyi képviselőjeként működnek. A jelentkezési díjak - attól függően, hogy első utazásról van-e szó, illetve milyen programra jelentkeznek a diákok - 600 és 1100 USD között ingadoznak. Ebben az ideiglenes munkavállalási vízum megszerzéséhez szükséges költségek szerepelnek, a repülőjegy ára nem. Tehát ahhoz, hogy egy átlagos magyar hallgató a New York-i JFK reptéren kiléphessen az érkezési oldalon kezében a J-1-es vízummal, 250-350 ezer forintos indulótőke kell.

Az idegenkedés az antidepresszánsoktól azért nem teljesen indokolt, mert kémiailag szinte ugyanazt a hatást fejtik ki az agyban, mint a pszichoterápia. Ezzel az erővel lehetne az egészséges étkezéstől és a rendszeres sportolástól is idegenkedni, hiszen ezek is "manipulálják" agyi folyamatainkat.

Új Generáció kontra Szilády

Krisztus születése után 150 évvel közép-ázsiai származású buddhista szerzetes érkezik Kínába, és ott a következő húsz évben szent szövegek fordításával foglalkozik. Tevékenysége nyomán kezd elterjedni a buddhizmus Kínában.

A Der Spiegel 1961-ben jelentkezett előszőr könyvsikerlistával, amit 30 éve a Buchreport című szaklap készít el számára két kategóriában (szépirodalom, szakkönyv) heti rendszerességgel. Az elmúlt évtizedekben ennek a rangsornak volt a legnagyobb presztízse. 2001-ben a Focus saját listával jelentkezett, és vitatta a hamburgi versenytárs rangsorának megbízhatóságát. Pszicholó-giailag a legjobb pillanatban: a

Lovik Károly a fin de siécle magyar irodalmának egyik legkarakteresebb figurája. A Hét és a Nyugat novellistája, akadémiai díjjal kitüntetett regényíró, emellett a lovassport angol szaklapokban publikáló, nemzetközi hírű tekintélye: három ízben nyeri el a Lady Londonderry tenyésztési díjat, a Tornyay-istálló vezetője, a Vadász- és Versenylap kiadója és szerkesztője. Anglomán világpolgár, a legjobb európai körökbe bejáratos literary gentleman. "Életemben semmi különös nem történt velem - írja önmagáról. - Az önéletrajzírásnál látja az ember, milyen üres és rövid az élete, milyen lényegtelenek azok az események, amelyeket egykor fontosnak tartott, milyen magától értetődő és sima a földi pályánk, ha visszafelé nézünk rá. Ha még egyszer elölről kellene kezdenem a földi küzdelmet, megint csak író lennék, és megint csak régi szerszámaimat keresném meg."

Ahatvanas évek elején dramaturggyakornok voltam a Madách Színházban. Ott találkoztam Müller Péterrel, akiben először fedeztem föl a létező világfik legjobbikát, a színházi embert. Ez utóbbi meghatározhatatlan figura, nem író, nem színész, nem rendező, nem dramaturg; egyik sem és mindegyik. Müller inkább mindegyik volt, kivéve színész. Úgy néztem rá, mint a (színházi) falanszter Ádámjára - Madáchéra, nem a Madách akkori főrendezőjére -, aki a tudvágyat tárgyhoz nem kötvén átlátni kívánta az egészet. Egy nap kiderült, hogy nem korlátlanok a lehetőségei. Új darabot írt, és fölolvasta a színház igazgatója, Both Béla előtt. Dramaturgslapajként jelen lehettem az exkluzív eseményen, melyre az úgynevezett protokollszobában került sor, disztingvált körülmények között. A darab címe Wild volt, és arról szólt, hogy valaki ellop egy atombombát, mert - azt hiszem - így akarja kizsarolni a világ megmentését. Nekem tetszett, a direktornak nem, amit stande pityere közölt a szerzővel. A részletekre nem emlékszem tűélesen, de arra igen, hogy földúltan távoztam, magamban háborogva a magyar drámaíró méltatlan sorsán.

Bart István fontos és pontos könyvet írt a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának 1957 és 199o közötti "félhomályos alagsoráról", vagyis arról, hogy mit és hogyan engedtek elibénk az elvtársak a világirodalomból. (Igen tanulságos az Európa Könyvkiadó 1957-ben és 199o-ben kiadott könyveinek függelékben közölt jegyzéke.)

Ha "egy terület és népe olyan országhoz kerül, mellyel nincs sem eleven történelmi, sem etnikai kapcsolata (...) - a néptől az új állammal szemben lojalitást elvárni, sem feltételezni nem lehet" - idézi a szerző Bibó Istvánt könyve bevezetőjében. Jugoszlávia és Csehszlovákia történelme során két alkalommal is szétesett, ami arra utal, hogy a Bibó által felvetett probléma mit sem vesztett aktualitásából. Sallai munkája e szétesés folyamatai közül dolgozott fel egyet, amelyet a közvélemény az "első bécsi döntésként" ismerhetett meg, mivel Anglia és Franciaország hallgatólagos beleegyezésével a német-olasz döntőbizottság Bécsben hozott határozata alapján csatolták vissza Magyarországhoz a Felvidék 90 százalékban magyarok lakta sávját.

Egyesek szerint Eco legjobb regénye, másoknak hatalmas csalódás. Embertelen erudícióval tökéletesre formált mesterremek vagy túlzásba vitt tudásfitogtatás és fantáziaszárnyalás. Nagyrészt e két véglet között oszlik meg az olasz olvasótábor, s mindkét oldalon találhatók (eddigi) lelkes Eco-rajongók és az írót csak e legújabb regényén keresztül felfedezők. Az elfogadás vagy elutasítás alighanem az egyes olvasók sztoriéhségétől és a narráció finomságaira való fogékonyságától függ. A Baudolino kétségtelenül borotvaélen táncol (a szerzőtől egyáltalán nem meglepő, de minden eddigit felülmúló) kacifántos cselekményszövésével: e bő félezer oldal az ínyenceknek különleges csemege, de ha csak a talány és megoldása vezérli az olvasást, könnyen csömörhöz is vezethet.

Annyira nem lehet hülye egy költő, hogy az öreg maffiózó emlékiratainak bérmunkában vállalt megírását komolyan vegye, megpróbálja a legfőbb illetékes ellenkezése dacára irodalmi szintre emelni, ráadásul még a nevét is szerepeltetné a könyvön. Márpedig az Esőregény főhősét pontosan ebbéli törekvései sodorják bajba, miután a számla nélkül felvett, jelentős összegű előlegből magányosan álló házat vesz a volt NDK északi részének egyik rendkívül mocsaras vidékén, ahol mindig esik az eső, és mellesleg titokzatos gyilkosságok is megesnek. A költő ifjú arájával beköltözik a házba, de a nyugodt és ihletett alkotómunka helyett az elemi csapások (talajvíz, tömegével támadó csigák, lumbágó) elhárítása köti le az energiáját, amit a maffiózó rossz néven vesz.

A gazdájukra támadó mikrosütők és az antropofág természetű vérmalacok után rögtön a szakkollégisták következnek az