Besülni látszik the Weeknd színészi karrierje

Mikrofilm

Miközben zeneki karrierjében folyamatosak a sikerek The Weeknd Az idol című sorozata után legújabb filmje, Az éjszaka határán is csúfosan megbukott.

Idén január végén jelent meg a kanadai énekes-dalszerző, the Weeknd (polgári nevén Abel Makkonen Tesfaye) hatodik stúdiólemeze, a Hurry Up Tomorrow. Napjaink talán legsikeresebb előadója saját maga számára is magasra tette a lécet: nemcsak ezzel fejezte be zenei trilógiáját, mely a 2020-as After Hours-zal kezdődött és a 2022-es Dawn FM-mel folytatódott – mindkettő elképesztő kritikai és közönségsiker lett –, de előre beharangozta, hogy ez lehet az utolsó lemeze, amit the Weeknd-ként ad ki.

Az énekes az első albumát (Kiss Land) 2013-ban jelentette meg, de 2015-ben vált világszinten is ismertté olyan slágereinek köszönhetően, mint a The Hills vagy a Can’t Feel My Face. Mára azon kevés popelőadó közé tartozik, akiket nemcsak a rádiók játszanak rongyosra, de a kritikusok is odáig vannak értük. Ez többek között annak is köszönhető, hogy nem egyszerűen dalokban, hanem koncepciókban gondolkodik: legtöbb lemezén valamilyen történetet igyekszik elmesélni, olyan témákat körüljárva, mint a függőségek, a depresszió vagy a halandóság.

A most befejezett trilógiájának (mely a második ilyenje, hiszen első három albuma, a Kiss Land, a Beauty Behind the Madness és a Starboy is trilógiát alkot) több értelmezése is létezik. A Redditen népszerű egyik megfejtés szerint például az After Hours lemez arról szól, hogyan próbál felülkerekedni bűnein, miután megcsalta barátnőjét – ez az album képviseli a poklot, amelynek története szerint egy autóbalesetben meghal. A Dawn FM a purgatórium: ennek sztorija szerint még mindig abban a kocsiban ül, amelyben életét vesztette, a rádió pedig igyekszik őt a paradicsom felé irányítani. A Hurry Up Tomorrow a teória alapján arról szól, hogy feldolgozza a múltját és szembenéz a bűneivel – majd egyik fele a the Weeknd alteregót hátrahagyva képes továbblépni, míg a másik fele visszamegy a trilógia elejére, ahol az egész elkezdődött. A korongon Michael Jacksontól kezdve David Lynchen át számtalan popkulturális hatás felfedezhető.

The Weeknd a dalain keresztül is történeteket szeretne mesélni – az tehát tényleg csak egy lépés volt a számára, hogy belevágjon a filmezésbe is. Ő maga egyébként óriási filmbolondnak vallja magát, ezért is pakolja tele zenéit ilyen utalásokkal. Először a Safdie testvérek 2019-es Csiszolatlan gyémánt című filmjében tűnt fel, melyre ma már elsősorban úgy emlékszünk, mint a filmre, amelyért Adam Sandlernek Oscart, de minimum jelölést kellett volna kapnia. A 2012-ben játszódó filmben the Weeknd saját magát alakította, azaz egy olyan énekest, akiről azt állítják, hogy egyszer óriási sztár lesz.

Az apró epizódszerep után négy évvel következett az igazi nagy dobás: Az idol című sorozat, melynek nemcsak egyik főszerepét játszotta, de az egyik alkotója is volt, ezt 2023-ban mutatták be a Cannes-i Filmfesztiválon. A műsor egy női popsztár (Lilly-Rose Depp) összetett, szexuális kizsákmányolástól sem mentes viszonyát mutatta be a the Weeknd alakította szektavezérszerű nightclubtulajdonossal. A sorozat már bemutatása előtt botrányt okozott, mivel a produkció munkálatait viszályok, toxikus légkör és rendezőváltás is hátráltatta – nem beszélve arról, hogy az új rendező bizarr szexuális jelenetekkel pakolta tele az egyébként is kirívó sorozatot; minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.

Az HBO minden jel szerint abban bízott, hogy Az idol lesz az új Eufória: egy elsősorban fiataloknak szóló, szexi és megbotránkoztató, tabudöntögető sorozat, amelyet mindenki néz. Hamar csalódniuk kellett: the Weeknd ide vagy oda, a nézők egyáltalán nem lelkesdedtek érte, a kritikusok pedig alaposan lehúzták; a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon mindössze 19 százalékon áll; a Narancs kritikáját ide kattintva olvashatja.

Amellett, hogy maga a sorozat sem sikerült jól, az is visszatetszést váltott ki, hogy az énekes ismét saját maga egyfajta alteregóját alakította, aki ráadásul különösen ellenszenvesnek tűnt. Mindezt azonban énekesi karrierje egyáltalán nem sínylette meg: a Hurry Up Tomorrow az előző albumaihoz hasonló sikert aratott, többek között első helyen nyitott az amerikai Billboard 200-as listán, első hetes számainál egyetlen férfi előadó sem produkált jobbat 2020 óta, de Taylor Swift tavalyi lemeze óta senki más sem ért el hasonló sikert. A Hurry Up Tomorrow azonban nem csupán the Weeknd lemeztrilógiájának záró epizódja, de az ugyanezen címet viselő filmjének kísérőzenéje is.

A magyarul Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán címet viselő filmet az a Trey Edward Shults rendezte, akinek legutóbbi alkotásáért, a Hullámokért mi is odáig voltunk. A film forgatókönyvét rajta kívül maga the Weeknd és Reza Fahim jegyezte, míg az énekes természetesen a főszerepet is játszotta, olyan partnerek mellett, mint a Wednesday-jel világhírűvé vált Jenna Ortega, vagy az Oscar-jelölt Barry Keoghan. Ezen a ponton talán senkit nem lep meg, hogy the Weeknd ismét kvázi önmagát alakította: egy inszomniás zenészt, aki találkozik egy titokzatos idegennel, majd olyan kalandokba bonyolódik, melyek során azt is megkérdőjelezi, ő maga kicsoda.

Hiába azonban az album kiugró sikere és kedvező fogadtatása, valamint a hihetetlenül jól csengő nevekkel teli alkotógárda – Az éjszaka határánról már most kijelenthető, hogy Az idolhoz hasonlóan megbukott. A már emlegetett RottenTomatoes oldalon még a sorozatnál is alacsonyabb az értékelése, a Los Angeles Times pedig az előadó hiúságprojektjének nevezte, amely a kamera előtti és mögötti tehetségeket is elpazarolta. „Ugyan nem zárja be az ajtót Tesfaye mozis ambíciói elől, de mint a nagyvászon meghódítására tett kísérlet, ez egy elkeserítő próbálkozás, amely úgy bánik a mozi erejével, mintha az egy koncert közbeni ruhacsere lenne” – összegzi a lap kritikusa.

Hasonlóan nagy bukásnak számít a film a pénztáraknál is: bemutatkozó hétvégéjén 5 millió dollárt sem volt képes összeszedni, amivel nemhogy a dobogóról, de a bevételi toplista első öt helyéről is lemaradt. Amint a Collider megjegyzi, ennél the Weeknd koncertjei is sokkal több pénzt hoznak – habár a Lionsgate stúdió e-mailben igyekezett megjegyezni, hogy a film még ezzel együtt is profitábilisnek számít. Igen ám, csakhogy a hírek szerint nem a stúdió biztosította a 15 millió dollár körüli büdzsét, ők csak a terjesztésért felelősek. Mindezzel együtt egyre erősödnek a hangok, miszerint the Weeknd-nek a színészkedés helyett inkább a zenére kellene koncentrálnia.

Persze nem ő az első, és nem is az egyetlen popsztár, aki a filmvászon felé kacsinthat: ha csak a közelmúltat nézzük, Justin Timberlake több filmben is sikerrel mutatkozott be (Alpha Dog, Social Network – A közösségi hálóPalmer), ám ezzel párhuzamosan pont énekesi karrierje rekedt meg; Harry Stylest pedig kezdetben dicsérték a Dunkirkben nyújtott alakításáért, ám később a Nincs baj, drágám és A rendőröm is olyan kritikákat kapott, melyek után úgy tűnik, egy időre letett a színészkedésről – miközben énekesként népszerűbb, mint valaha. Kérdés, the Weeknd meddig próbálkozik még színészként, és hogy előadói karrierjét továbbra sem viselik-e meg az ilyen bukták.

Az éjszaka határán május 15-től látható a magyar mozikban, forgalmazza az ADS Service Kft.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.