Tour dö NER – Hadházy Ákos és civilek tüntettek Siófokon

  • narancs.hu
  • 2025. május 24.

Kis-Magyarország

Elgyalogoltak a Schadl-villáig is; a végrehajtói kar volt elnöke állítólag otthon volt, de nem jött ki. Azért elénekelték neki A börtön ablakába című dalt.

Kellemetlen eső volt Siófokon péntek délután a civilek tüntetésének időpontjában. Nem igazán kültéri tevékenységre való idő, de így is szép számmal volt közönség. Sokan nem álltak ki a térre, hanem a szomszédos művelődési ház védett teraszáról vettek részt az eseményen. A szónokok fölé esernyőt kellett tartani, nehogy elázzon a mikrofon.

Hadházy Ákos a civil ellenállás fontosságáról beszélt. Megköszönte, hogy néhány diák, a tüntetések „törzsgárdatagjai” Budapestről is leutaztak. Kérdésre, hogy ki az, aki nem tudja, miért vagyunk itt, senki sem tette fel a kezét, ezért rövidre lehetett zárni a bevezetőt: „Követeljük, hogy a technofasiszta és a kínai arcfelismerő rendszert bevezető törvény visszavonását, és követeljük az úgynevezett ellehetetlenítési törvényvisszavonását is.”

 
Fotó: Narancs.hu
 

A szónokok között volt Simkó Edit egykori pedagógus, Máténé Szöllősi Andrea civil aktivista, Jámbor Péter kapolyi független önkormányzati képviselő és mások. Reichert János publicista (akinek ez volt az első tüntetésbeszéde), idézte, hogy az Isten képmására teremtett egyedi és megismételhetetlen embert nevezte Magyarország jelenlegi miniszterelnöke poloskának. Ez a dehumanizálás nagyon súlyos következményekhez vezethet. Az egyház társadalmi tanításának kompendiumából vezette le, hogy az elnyomó hatalommal való szembenállás erkölcsi kötelesség. „Szabad lélekkel mondhatsz ellent a tested urának, vagyis a császárnak, vagyis az uralkodónak, vagyis a miniszterelnöknek, vagyis a kormányzati többségnek. Nem kell őket tisztelni… Senki sem kötelezhet titeket arra, hogy olyasmit tegyetek, ami a lelkiismeretetekkel ellentétes. És senki sem gátolhatja meg, hogy olyasmit tegyetek, amit a lelkiismeretetek nektek előír. Ettől vagyunk nyugati emberek.”

A beszédek végeztével Hadházy Ákos vezetésével rendőri szendvicsben körülbelül 80 tüntető indult neki a Tour dö NER nevű gyaloglásnak. Elsőként a BJ61apartmanhotelhez vonultak, amelyről a képviselő helyszíni élő közvetítésben elmondta, hogy az egykori Posta üdülő Rogán Antal kabinetfőnöke, Nagy Ádám tulajdona, aki bagóért, 450 millió forintért vehette meg az államtól eredeti épületet. (Nagy Ádámnak Schadl György „segített”, úgy, hogy a nyomozati iratok szerint be sem kellett mennie vizsgázni.) Nagy az akkor még állami tulajdonú Budapest Banktól 1,4 milliárd forint kölcsönt kapott, majd a Rogán alá tartozó turizmus hivataltól 1,6 milliárd forint vissza nem térítendő ajándékot. Kerestük a támogatásról szóló kötelező táblát, de azt a kukatároló mögött helyezték el, és – láthatóan nem vendég üzemeltette – autó parkolt eléje, így azt közterületről nem lehet látni. Az apartmanhotelt egyébként úgy alakították át, hogy szükség esetén – vagy a fenntartási idő lejártával – az egységeket luxuslakásként lehessen értékesíteni.

 
Fotó: Narancs.hu
 

Ezután a kitartóan gyalogló csapat lement Balatonszabadi-Sóstó vasútállomásig, a közeli Schadl-villáig. Hadházy Ákos a pilledt közönségtől – többek között 60+-os uraktól és hölgyektől, valamint a menetet biztosító rendőröktől – a táv nem pontos becslése miatt elnézést kért, és mint tréfásan megjegyezte, ebből az a tanulság, hogy fenntartással kell kezelni a politikusok kijelentéseit.

Itt elmondta, hogy amit a végrehajtók tettek sok-sok ezer emberrel, megbocsáthatatlan, de nyilvánvalóan nem tudták volna megtenni, ha nincs a hatalom, ami ezt megengedte. Magát a devizakrízist is a hatalom megengedte, a devizakrízisen Matolcsyék sok százmilliárdot kerestek, amit elloptak. A végrehajtói maffia teljes kormányasszisztenciával működött, és itt a vége, hogy Schadl György a vízparti villájában tölti az előzetesét. „Én azt hiszem, hogy nagyon könnyű az összefüggést megtalálni a tüntetésünk elejével és a tüntetésünk végével. Azt mondják, hogy amikor a szabadságunkért tüntetünk, az csak valamilyen szimbolikus dolog. Nem igaz. Azért tüntetünk a szabadságunkért, mert egy szabad országban nincsenek következmények nélküli dolgok. Egy olyan országban, ahol nincsen szabadság, ott nem kell, hogy ezeknek a gyalázatos bűnöknek következményei legyenek. Mi azért küzdünk, hogy legyen következménye az ilyen dolgoknak, de ehhez először szabadság kell, aminek most az utolsó morzsáit veszi el most a kormány ezekkel a putyini mintára hozott törvényekkel” – mondta Hadházy.

Schadl egyébként otthon volt, de nem jött ki, azt sem mondta, hogy „Sicc innen!” A vasúti rámpáról való belesés módszerével az udvarban megtaláltuk azt a fehér Mercedest, amelyről a bíróságnak azt állította, hogy nem tudja, hol van. A tüntetők még elénekelték a senyvedő rabnak A börtön ablakában soha nem süt be a nap című dalt.

 
Fotó: Narancs.hu
 

Nem akadt tüntető, aki gyalog kívánta volna megtenni a visszafelé vezető utat, Hadházy telekocsi-szervezőként segítette a városba való visszajutást. Alkalmi sofőrünk felvetette, hogy egy kicsit távolabb lakik Szájer József is, és ez a két helyszín még bőven kevés a Tour dö NER-hez. Tavaly májusban ugyanis Orbán Viktor születésnapján egy budapesti luxushotel személyzetére lett figyelmes Siófokon, akik a szálloda egyenruhájában cigarettáztak egy belvárosi luxusvilla kerítéspárkányán ülve. Szóba elegyedett velük, és elmondták, hogy a miniszerelnök ünnepel odabent.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.