Könyv: Csapadékos horror (Karen Duve: Esőregény)

  • Szijj Ferenc
  • 2003. április 24.

Könyv

Annyira nem lehet hülye egy költő, hogy az öreg maffiózó emlékiratainak bérmunkában vállalt megírását komolyan vegye, megpróbálja a legfőbb illetékes ellenkezése dacára irodalmi szintre emelni, ráadásul még a nevét is szerepeltetné a könyvön. Márpedig az Esőregény főhősét pontosan ebbéli törekvései sodorják bajba, miután a számla nélkül felvett, jelentős összegű előlegből magányosan álló házat vesz a volt NDK északi részének egyik rendkívül mocsaras vidékén, ahol mindig esik az eső, és mellesleg titokzatos gyilkosságok is megesnek. A költő ifjú arájával beköltözik a házba, de a nyugodt és ihletett alkotómunka helyett az elemi csapások (talajvíz, tömegével támadó csigák, lumbágó) elhárítása köti le az energiáját, amit a maffiózó rossz néven vesz.
Annyira nem lehet hülye egy költő, hogy az öreg maffiózó emlékiratainak bérmunkában vállalt megírását komolyan vegye, megpróbálja a legfőbb illetékes ellenkezése dacára irodalmi szintre emelni, ráadásul még a nevét is szerepeltetné a könyvön. Márpedig az Esőregény főhősét pontosan ebbéli törekvései sodorják bajba, miután a számla nélkül felvett, jelentős összegű előlegből magányosan álló házat vesz a volt NDK északi részének egyik rendkívül mocsaras vidékén, ahol mindig esik az eső, és mellesleg titokzatos gyilkosságok is megesnek. A költő ifjú arájával beköltözik a házba, de a nyugodt és ihletett alkotómunka helyett az elemi csapások (talajvíz, tömegével támadó csigák, lumbágó) elhárítása köti le az energiáját, amit a maffiózó rossz néven vesz.

A másik probléma az eső, mert láttunk már ugyan a valóságban is olyat, hogy napokig, hetekig esőre állt a barométer, de az azért nehezen hihető, hogy a folytonos esőzés egy irodalmi műben az újdonság erejével hasson ránk. Tehát két alapvető ponton lehetne egy kicsit megpiszkálni a regényt, de hát minek? Ha a költő okosabb lett volna, akkor a mese is tovább tartott volna, hiszen háromszáz, viszonylag kis oldalon nem juthatott volna el az elbutulásnak arra az állati szintjére, amikor - amúgy is minden javaitól megfosztatván - már csak egy vágya van, hogy a mocsárnak (kvázi anyaöl) adhassa magát. Az eső meg, ha úgy vesszük, hozzátartozik egy horrorhoz.

Merthogy horror regényről van szó, a borús időjárás mellett néhány más klisé is visszaköszön: magányos ház, ugye, meg a szomszédságban egy másik magányos ház, amelyben két furcsa nő lakik, mocsár, köd, eltévedés, rémálom, továbbá a maffiózó és a kísérője, akik időnként jönnek és terrorizálnak, önvédelem lángszóróval. A mellesleg vízben úszkáló női hullák rejtélyének megoldatlan titka mintegy a Gonosz megmaradásának elvét jelképezi. A kész elemek felhasználása némileg zavaró, mégsincs az a kínos érzésünk, hogy valami lektűrt olvasunk, mert annál azért gondosabban van megírva a történet, és Duve megkísérli, hogy a meglehetős szakszerűséggel ábrázolt lelki folyamatokat (és magatartászavarokat) összeszője a különben nagyon izgalmas cselekménnyel és a képi-látomásos dimenzióval (elsősorban tűz és víz). Ennek következtében joggal gondolhatjuk a végén, hogy ez a bizonyos Gonosz nagyon is értelmezhető, úgyszólván emberi. Ám abba a csábító értelmezési csapdába nem szívesen tévednénk bele, hogy a gonosz Nyugat mennyire megrontja a bűzlő-párálló, de természeti állapotban leledző Keletet.

A fordításról (Nádori Lídia munkája) csak a legjobbakat mondhatjuk. Afelől viszont teljes tanácstalanságban vagyunk, hogy a könyvet a József Attila Kör adta-e ki (miként azt a címoldal sugallja), vagy a Books in Print Bt. (miként az impresszum állítja). Na meg a borítón szereplő fénykép eredetéről sem tudunk meg semmit, pedig szép.

Szijj Ferenc

JAK vagy Books in Print Bt., 2002, 331 oldal, 1950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.