Könyv: Mesélni muszáj (Umberto Eco: Baudolino)

  • Fülöp Erika
  • 2003. április 24.

Könyv

Egyesek szerint Eco legjobb regénye, másoknak hatalmas csalódás. Embertelen erudícióval tökéletesre formált mesterremek vagy túlzásba vitt tudásfitogtatás és fantáziaszárnyalás. Nagyrészt e két véglet között oszlik meg az olasz olvasótábor, s mindkét oldalon találhatók (eddigi) lelkes Eco-rajongók és az írót csak e legújabb regényén keresztül felfedezők. Az elfogadás vagy elutasítás alighanem az egyes olvasók sztoriéhségétől és a narráció finomságaira való fogékonyságától függ. A Baudolino kétségtelenül borotvaélen táncol (a szerzőtől egyáltalán nem meglepő, de minden eddigit felülmúló) kacifántos cselekményszövésével: e bő félezer oldal az ínyenceknek különleges csemege, de ha csak a talány és megoldása vezérli az olvasást, könnyen csömörhöz is vezethet.
Egyesek szerint Eco legjobb regénye, másoknak hatalmas csalódás. Embertelen erudícióval tökéletesre formált mesterremek vagy túlzásba vitt tudásfitogtatás és fantáziaszárnyalás. Nagyrészt e két véglet között oszlik meg az olasz olvasótábor, s mindkét oldalon találhatók (eddigi) lelkes Eco-rajongók és az írót csak e legújabb regényén keresztül felfedezők. Az elfogadás vagy elutasítás alighanem az egyes olvasók sztoriéhségétől és a narráció finomságaira való fogékonyságától függ. A Baudolino kétségtelenül borotvaélen táncol (a szerzőtől egyáltalán nem meglepő, de minden eddigit felülmúló) kacifántos cselekményszövésével: e bő félezer oldal az ínyenceknek különleges csemege, de ha csak a talány és megoldása vezérli az olvasást, könnyen csömörhöz is vezethet.

Jó húsz év elteltével Eco megvalósíthatta azt az elképzelését, melyet A rózsa neve esetében (a hozzá írt Széljegyzetek tanúsága szerint) a kiadó fanyalgása hiúsított meg: a főhős neve lett a mű címe. A Baudolino tehát Baudolino története, ezé a 12. századi fraschetai parasztgyereké, akinek

túlteng kissé a mesélőkéje

Ennek köszönhető, hogy megismerjük kalandjait, de az is, hogy egyáltalán voltak kalandjai. Kiskamaszként összefutott az erdőben Rőtszakállú Frigyes császárral, s anélkül, hogy tudná, kivel beszél, előadta az állítólag Szent Baudolino szájából hallott jóslatot, miszerint Frigyes meg fogja hódítani Terdona városát. A császár nem habozik kihasználni a kínálkozó alkalmat, elmondatja a fiúval ugyanezt a terdonai követek előtt, hadd tudják meg, hogy a szentek is ellenük vannak. A "jóslat" így persze be is válik. Frigyesnek annyira megtetszik Baudolino éles esze és "őszintesége", hogy megveszi az apjától, fiává fogadja. Hősünk a császár mellett aztán nemcsak részese, de alakítója is lesz a nagybetűs "Történelemnek". Főleg azáltal, hogy túlságosan szókimondó: olyat is mond, ami nem igaz, vagy amit csak maga hisz igaznak. Sokszor maga sem tudja, hányadán áll, hisz "ha mondunk valamit, amit csak úgy kitaláltunk, a többiek pedig bólogatnak, hogy bizony, akkor előbb-utóbb magunk is el fogjuk hinni a dolgot" - mondja.

A kimondott szó pedig az események formálójává válik, és mintegy visszafelé igazolást nyer (mint a Terdonáról szóló "jóslat"). Frigyes ifjú bizalmasát és tanácsadóját Párizsba küldi tanulni: szerezzen éles eszéhez tudást is. A diákélet, a barátság, az égi és a földi szerelem megismerése után visszakerül Frigyes udvarába, aztán meg mikor hova, küldetésekkel, a birodalom és a császár érdekeinek szolgálatában. Lovageposz, lovagregény és pikareszk regény hagyományos motívumaiból vérbeli "posztmodern regény" születik. Nem maradhat el persze a "szent cél" és a rejtély toposza sem: a Szent Grál, a titokzatos János pap ismeretlen országa meg egy álnok szerzetes utáni nyomozás fordulatai hivatottak ébren tartani az olvasó figyelmét. Míg a sztori első fele valós vagy valószerű, az elérni vágyott napkeleti birodalom felé vándorlás elbeszélése során egyre inkább elszabadul a mesélő fantáziája: az örök sötétség országán, majd ismeretlen lényekkel benépesített földeken át vezet az út egy olyan királyság felé, amit mindenki csak hírből ismer (meg egy levélből, amit persze Baudolino maga írt Frigyesnek az elképzelt János pap nevében).

Ám hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű - azon túl, hogy Baudolino köztudottan és bevallottan megrögzött hazudozó -, nem a főhős egyes szám első személyű elbeszélését olvassuk. ´ Nikétasznak adja elő, a konstantinápolyi krónikásnak, miután megmenti a görög életét a barbár latin keresztes lovagok betörésekor. Miközben ily módon "megismerjük" Baudolino múltját, szemünk előtt zajlik a jelen: menekülés Nikétasszal és családjával a feldúlt Bizáncból - egy újabb kalandos utazás. Az egészet tehát egy külső szemlélő perspektívájából látjuk - ki tudja már, hol az igazság, minden elbeszélő mondja a magáét, az olvasó meg szórakozva vagy

dühöngve bolyong

valóság és fikció dzsungelében (már ha unottan vagy felháborodottan le nem tette a könyvet, mikor a sűrűjébe ért).

Mert persze nem puszta fikció itt minden, ha hihetünk a történelemkönyveknek. Baudolino életének I. Frigyes császár uralkodása adja a hátterét, "valós" csatákkal, szövetségekkel és ellenségeskedésekkel. Eco fél évszázada tanulmányozza a középkort, állítása szerint jobban otthon van benne, mint jelenünkben, ami csak a tévén keresztül jut el hozzá. Az átlagolvasó aligha tudja követni, melyik szereplőnek és eseménynek adhat hitelt. Szándékunkra, hogy szétválasszuk a valóságot és a fikciót, a szövegelő sajnálkozva tárja szét karját: az olvasó előtt ott a két figura, a mesélő Baudolino és a történetíró Nikétasz; egyikük teremti az igazságot, a másik keresi. "Akármit mondhatok, gondoltam, mindenképp igaz, ha egyszer kimondtam" - mondja Baudolino, mondja a narrátor, mondja a szerző. Nem erről szól az irodalom? Nikétasz viszont krónikás (mi több, valós történelmi személy - állítólag), Bizánc hiteles történetét szeretné megírni. Baudolino azért adta elő neki saját emlékeit, hogy a krónikás által visszakapja elveszett életét - elveszett, mikor Baudolino elhagyta egész életében vezetett feljegyzéseit: "te megmentetted az életemet, és így visszaadtad a maradék kevéske jövőmet; hát én meg az elveszett múltadat adom neked vissza" - mondja Nikétasz Baudolinónak. De mit kezdjen a hitelére kényes krónikás a megbízhatatlan forrással? "Olyan vagy - mondta Nikétasz -, mint a hazug krétai: megrögzött hazudozónak mondod magad, és azt akarod, hogy higgyek is neked."

A képlet képtelenül bonyolult. Mégsem ez lehet a legfőbb ok, amiért csalódást (is) okozott a regény. Ez az összetettség is nehezen bírja el ugyanis az időnként túlburjánzó kalandsorozatot. Nincs egy nagy talány és intenzív nyomozás, mint A rózsa nevében vagy akár A Foucault-ingában, a hangsúly sokkal inkább magára a történetmondásra helyeződik. Ezzel Eco harmadik regényében, A tegnap szigetében előtérbe került kérdést fogalmazza újra: valóság és fikció viszonyát; szöveg, világ és szövegvilág mibenlétét. A legfontosabb azonban minden magvas gondolat mellett itt talán mégis író és olvasó cinkos kacsintása: fabulare necesse est.

Fülöp Erika

Fordította: Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003, 543 oldal, 2600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.