Nádasdy: Ha az ember körülnéz, azt látja, hányan vannak, akik Sorost rútul hátba támadják

  • narancs.hu
  • 2017. december 20.

Könyv

Nádasdy Ádám Dantéról, arról, hogy a pokol legmélyére a legrondább bűnt elkövetők, az árulók jutnak. De saját novelláiról, Heltai Jenőről, a Bánk bán és Verlaine fordításáról is mesél sok egyéb mellett a tanár úr a karácsonyi Narancsban. Ízelítő.

Magyar Narancs: Amikor nyelvésznek mentél, te is életmódot választottál? És a tanári vagy a tudósi pálya vonzott?

Nádasdy Ádám: Inkább a tanári. Az eszem jól vág, de a tudományhoz nincs elég kitartásom, vagy kevés – ahogy a német mondja – a Sitzfleisch. Jó ötleteim vannak, jó kritikusa vagyok mások munkáinak, és azt hiszem, használtam a magyar nyelvészetnek azzal, hogy sokakat kegyetlenül rávezettem, ha valahol sántított a logikájuk. Saját tudományos munkásságom ahhoz képest csekély, hogy milyen hosszú pálya áll mögöttem. Amihez az ülőhúsom megvan: az a műfordítás – az Isteni színjáték fölött nyolc évig ültem. Látom a tudományos aprómunka szépségét, de a fordítást valahogy nedvdúsabbnak érzem.

MN: Dante kereszténységéből mi az, amit ma is elevennek érzel?

NÁ: Meglepőn sok ilyen van, de mondok valami egészen aktuálisat. A bűnöket vagy jellemhibákat Dante nagyon szereti osztályozni. A középkor szeretett mindent beosztani: van a négy sarkalatos erény, a hét főbűn, a nyolc boldogság s a többi. Dante azt mondja, hogy a pokol legmélyén a legrondább bűn az árulás. A pénzimádat is nagyon csúnya, az erőszak, a gyilkosság is az, de az árulók vannak legalul. És azt hiszem, ezt ma is így látjuk: valóban az a legrosszabb, amikor valaki hátba szúrja azt, aki bizalommal van iránta, aki ad neki. És az árulók is be vannak osztva: azok vannak közülük is a legmélyebben, akik a jótevőjüket árulják el. A legjobb példa természetesen Júdás, de akár Caesar gyilkosaira, Brutusra és Cassiusra is gondolhatunk, őket maga Lucifer rágcsálja a pokol fenekén. És ha ma az ember körülnéz, akkor azt látja, hogy hányan vannak, akik Soros Györgyöt, a magyarság jótevőjét, az egyik legnagyvonalúbb és legadakozóbb magyar embert rútul hátba támadják, mégpedig azok, akik az ő jóságának voltak haszonélvezői. Az Isteni színjátékból látjuk, hol fognak ezek szenvedni.

(…)

Kőrizs Imre teljes interjúja a karácsonyi Magyar Narancs december 20-tól kapható dupla számában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.