„Nem mentem ki a divatból” – Galla Miklós humorista

  • Soós Tamás
  • 2014. december 22.

Könyv

Galla Miklós 55 évesen megírta önéletrajzát, amiben nemcsak karrierjéről és abszurd humoráról, de magánéletének viszontagságairól is vall. Ennek apropójából beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: Jé, Galla is ember! címmel jelent meg az önéletrajzod. Eddig sokan gondolták az ellenkezőjét?

Galla Miklós: Talán nem. A cím arra utal, hogy engem kicsit különcnek tartanak, de a könyvből kiderül, hogy én is ember vagyok, nem egy furcsa, földön kívüli lény. Az én életemben is történtek zökkenők, bökkenők, betegségek, és voltak a családomban halálesetek.

magyarnarancs.hu: Édesanyád haláláról épp egy fellépésed előtt értesültél, de ugyanúgy végigcsináltad az előadást, mint máskor.

GM: Egy gyakorlott, magabiztos, tapasztalt előadóművész képes erre. Azon az estén – ami ráadásul egy önálló műsorom volt – két Galla Miki volt a színpadon: az egyik úgy tartotta az előadást, mint máskor, a másiknak pedig végig az járt az eszében, hogy „Meghalt az anyám”. Robotpilótára kapcsolt az agyam, és a robotpilóta előadta a műsort. Gondolhatják azt is, hogy aki képes erre és nem omlik össze ájultan, hanem kipenderül a közönség elé, és előadja, amit kell, az egy szörnyeteg. Mi, előadóművészek valahol szörnyetegek is vagyunk: minden körülmények között előadjuk a műsort.

magyarnarancs.hu: Az előadó-művészetről Koltai Róberttel nagyon hasonló elképzeléseket vallotok, akivel többek közt A Napsugár fiúkban és a Hippolyt, a lakájban játszottál együtt.

false

 

Fotó: Narancs

GM: A legfontosabb a közönség feltétel nélkül való tisztelete. Minden egyes előadás élet-halál kérdése, még akkor is, ha azt a darabot ötvenedszer játsszuk. Ő nagyon lényeglátó színházi vonatkozásban. Ha egy darabban „csak színészként” szerepel, akkor is instruálja a kollégáit, mert mindig előjön belőle a rendezői véna. Koltaival próbálni és játszani felér egy Színművészeti Egyetemmel. Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha elvégzem a Színművészetit, de az az igazság, hogy soha nem is jelentkeztem. Nem való nekem, hogy József Attila- vagy Ady Endre-verset mondjak. Egy színésznek komoly verseket is el kell tudnia mondani, én viszont csak humoros előadásokban vagy vígjátékokban tudom magam elképzelni. Nekem mindig az jár a fejemben, hogy „Hol a poén?”. Nem vagyok olyan sokoldalú, mint egy színész. Koltai Robival egyszer kettesben próbáltunk, és elmondta nekem négyszemközt József Attila A Dunánál című versét. Adtam neki tíz forintot jutalmul.

magyarnarancs.hu: Magánemberként is elvárják tőled, hogy humoros legyél?

GM: Annyira nem. Rajtam látszik, hogy a magánéletben nem törekszem arra, hogy állandóan poénokat mondjak, anekdotázzak és én legyek a társaság közepe. Nem érzem ennek a terhét a magánéletben. Tudok normálisan tárgyalni emberekkel komoly témákról, mindenféle viccelődés nélkül.

magyarnarancs.hu: A könyvedből humoristaként és zenészként, színészként és festőként, gyerekként és felnőttként is megismerhetünk. Focirajongóként kevésbé, pedig ez is fontos része az életednek, hiszen a 80-as évek elején az Ikarusnak és a GM49-nek is írtál foci témájú dalt.

GM: Van egy papírom, amire azokat az ötleteket írom fel, amik a könyvzárta után jutottak eszembe, és emiatt már nem tudtam beletenni a könyvbe. Az egyik ilyen a foci. Arról még írtam, hogy kicsi koromban apukám vitt futballmeccsekre, de akkor még nem értettem a játékot, és ezért untam. De 17-18 éves koromban magamtól kezdtem el járni az MTK-meccsekre. A legnagyobb kedvencem Takács Laci volt, akit Kopasz Takácsnak hívtak, mert oldalt meg hátul volt haja, de elöl nem. Nagyon szerettem a stílusát, csak a játék érdekelte, csupa szív jobbszélső volt. Soha nem láttam se szabálytalankodni, se azt, hogy eljátszotta volna, hogy ővele szabálytalankodtak. Később Szeibert Gyuri, Kékesi Rezső, majd Illés Béla volt a kedvencem. A futballban, ugyanúgy, mint a rockzenében és a színházban, az egyéniségek az érdekesek. Illés Béla egy egyéniség volt, érdemes volt miatta kimenni a mérkőzésre. Amióta visszavonult, nem is voltam mérkőzésen. Sajnálom rá a pénzt is, az időt is. A tévében azért megnézem a presztízsmeccseket és a magyar válogatott mérkőzéseit.

magyarnarancs.hu: Néhány interjúdban szóba került, hogy kevesebbet szerepelsz a mainstream tévécsatornákon, mint a 90-es vagy a 2000-es években. Hogy érzed, kimentél volna a divatból?

false

 

Fotó: Narancs

GM: Nem érzem úgy, hogy kimentem volna a divatból, mert az önálló estjeimnek ugyanolyan sikere van, mint 20 évvel ezelőtt, telt házzal mennek. Szirtes Balázzsal szilveszterkor leszünk a Frizbi Hajdú Péterrel műsorban, és tavaly is voltunk. Ennél mainstreamebb média nem kell. A nagy kereskedelmi tévék közül csak a TV2-nek van saját szilveszteri műsora, és abban tavaly szerepeltünk két jelenettel, idén pedig eggyel fogunk. Az M3-on szilveszterkor Vastyúk is talál szeget ismétlés lesz, a Comedy Centralon pedig sokszor leadták az önálló műsoromat, amit a Dumaszínházban vettünk fel. Nem érzem, hogy alul lennék reprezentálva a médiában.

magyarnarancs.hu: Egy 1995-ös Narancs-interjúdban „inkább kudarcként, mint sikerként” értékelted a zenei pályafutásodat. Az utóbbi években viszont koncertezel a régi GM49-dalokkal. Mi változott?

GM: Rákaptam az élő zenélés szeretetére. Én valóban úgy gondoltam, hogy már soha nem fogok zenekarral játszani. De adódott a lehetőség, hogy virtuóz zenészekkel – Nagy Ádámmal, Csányi Zolival, Pulius Tomival, Barabás Tamással – adjuk elő a régi dalokat, és ehhez volt kedvem. Sajnos a GM49-ben nem voltunk ilyen virtuóz zenészek. Akkor én gitáros-énekes voltam, ebben a zenekarban viszont csak énekes vagyok, így tudok gesztikulálni és szabadon mozogni. Nagyon élvezem, ahogy a fiúk játsszák a számaimat, ők is nagyon élvezik, és ez lejön a színpadról. Amikor a GM több mint 49-cel elkezdtünk koncertezni, kiderült, hogy a dalok egy része, mint a Bélát itt ne keressék, a Brékó, brékó, az Elektromos gyalogos, a Kötöde mitikussá vált a közönség körében, és velünk együtt éneklik a koncerteken.

magyarnarancs.hu: Később az önálló és a L’art pour l’art műsoraiban is fontos szerepet játszott a zene. A legsikeresebb Vastyúk is talál szeget, a kilencedik kvázi Besenyő-musical volt.

GM: A négytagú L’art pour l’art Társulatban három zeneszerző volt: [Laár] András, [Dolák-Saly] Robi és jómagam. Azt tudtuk, hogy a dalokban is poénoknak kell elhangzaniuk. A Rengeteg parittya című színházi estünkben színesítésképpen szerepelt öt dal, és mind az ötnek sikere volt. A siker hatására, másrészt további sikerek elérésének a céljából írtunk dalokat, és mivel szilveszterkor az ember dalolva vigad, úgy gondoltuk, miért ne legyen minél több dal a műsorban. Bejött, mert a szilveszteri műsor utáni CD-nknek, a Lila libának is óriási sikere volt, és azon túlnyomórészt zeneszámok voltak. Akkoriban sikert sikerre halmoztunk.

magyarnarancs.hu: Graham Chapman halála után elképzelhetetlennek tűnt, a Monty Python nemrég mégis összeállt még egyszer, utoljára. Lehetségesnek tartod, hogy a klasszikus felállású L’art pour l’art is összeálljon?

GM: A könyvemben olvasható, hogy Laárral e-mailben kibékültünk és találkozni fogunk. Azóta ez a találkozó lezajlott, nagyon szívélyes, derűs, baráti hangnemben. Még az is előfordult, hogy röhögtünk, mint régen. Részemről semmi akadálya nincs, hogy a régi felállású Társulat valamilyen produkciót létrehozzon. De ehhez a többiekkel is rendezni kell a viszonyt. Natáliával eddig is jóban voltam, de Robival még nem jött létre a békülés. Rajtam nem fog múlni, és mint tudjuk, hosszú az élet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.