Képregény

Typex: Rembrandt

  • - kg -
  • 2014. december 22.

Könyv

A takony útja egy szőrös orrlukon át – szegény Rembrandt-kutatók teljesen eszköztelenül állnának, ha efféle részletességgel kívánnák visszaadni a nagy festő életének részleteit, de Typex, aki vaskos képregényt szentelt Rembrandt életének és az őt körülvevő testnedveknek, épp az ilyen apróságokban – mint ez a nazális dráma – van elemében.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az említett drámát, melyet a 21. századi művész egy 17. századi orrban ábrázol, nem a festő, hanem a festő fia kénytelen elszenvedni, de ez mit sem von le a megközelítés merészségéből és a részletgazdagság csodájából. Typex jóvoltából egy sor olyan helyre beláthatunk Rembrandt háza táján, ahová a hagyományos biográfiák nem engednek betekintést, de nemcsak az egyes testrészek elevenednek meg a maguk kissé groteszk módján, hanem Rembrandt emberi és művészi portréja is folyamatos táncot lejt egymással. Ahol Typex nem érezte elegendőnek a képkockák láttató erejét, ott ki is mondatja egy baráttal vagy egy feleséggel, hogy a nagy művész, bár szakmailag az egeket ostromolta, emberileg a taplóság széles skáláján játszott virtuózul. Egy ekkora életrajzban, mint Typex vállalkozása, minden szereplőnek több arcra is futja: Rembrandt életének fontosabb szereplői az egyik fejezetben még groteszkül visszataszító figurák, a másikban viszont tartással hordozzák testüket, hogy aztán ismét kivillantsák foguk sárgáját. Sárgaügyben egy korabeli érdekességre is fény derül; a tyúkleves sárgája vásznon visszaadhatatlan – jegyzi meg egy piperkőc kortárs –, de jön Rembrandt, és mert az udvarias társalgáshoz is nagyon ért, pisiszínűnek bélyegzi az előtte gőzölgő levest. De nem csak a sárgák, a tájak is nagyon változatosak. Typexnél nagyon él a háttér, az utca mocska, egy kibelezett korfestő haltetem vagy a pestist terjesztő patkányok napi rutinja is nagy művészi oda­adással van részletezve.

Fordította: Wekerle Szabolcs. Libri, 2014, 238 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.