Képregény

Typex: Rembrandt

  • - kg -
  • 2014. december 22.

Könyv

A takony útja egy szőrös orrlukon át – szegény Rembrandt-kutatók teljesen eszköztelenül állnának, ha efféle részletességgel kívánnák visszaadni a nagy festő életének részleteit, de Typex, aki vaskos képregényt szentelt Rembrandt életének és az őt körülvevő testnedveknek, épp az ilyen apróságokban – mint ez a nazális dráma – van elemében.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az említett drámát, melyet a 21. századi művész egy 17. századi orrban ábrázol, nem a festő, hanem a festő fia kénytelen elszenvedni, de ez mit sem von le a megközelítés merészségéből és a részletgazdagság csodájából. Typex jóvoltából egy sor olyan helyre beláthatunk Rembrandt háza táján, ahová a hagyományos biográfiák nem engednek betekintést, de nemcsak az egyes testrészek elevenednek meg a maguk kissé groteszk módján, hanem Rembrandt emberi és művészi portréja is folyamatos táncot lejt egymással. Ahol Typex nem érezte elegendőnek a képkockák láttató erejét, ott ki is mondatja egy baráttal vagy egy feleséggel, hogy a nagy művész, bár szakmailag az egeket ostromolta, emberileg a taplóság széles skáláján játszott virtuózul. Egy ekkora életrajzban, mint Typex vállalkozása, minden szereplőnek több arcra is futja: Rembrandt életének fontosabb szereplői az egyik fejezetben még groteszkül visszataszító figurák, a másikban viszont tartással hordozzák testüket, hogy aztán ismét kivillantsák foguk sárgáját. Sárgaügyben egy korabeli érdekességre is fény derül; a tyúkleves sárgája vásznon visszaadhatatlan – jegyzi meg egy piperkőc kortárs –, de jön Rembrandt, és mert az udvarias társalgáshoz is nagyon ért, pisiszínűnek bélyegzi az előtte gőzölgő levest. De nem csak a sárgák, a tájak is nagyon változatosak. Typexnél nagyon él a háttér, az utca mocska, egy kibelezett korfestő haltetem vagy a pestist terjesztő patkányok napi rutinja is nagy művészi oda­adással van részletezve.

Fordította: Wekerle Szabolcs. Libri, 2014, 238 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.