Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az említett drámát, melyet a 21. századi művész egy 17. századi orrban ábrázol, nem a festő, hanem a festő fia kénytelen elszenvedni, de ez mit sem von le a megközelítés merészségéből és a részletgazdagság csodájából. Typex jóvoltából egy sor olyan helyre beláthatunk Rembrandt háza táján, ahová a hagyományos biográfiák nem engednek betekintést, de nemcsak az egyes testrészek elevenednek meg a maguk kissé groteszk módján, hanem Rembrandt emberi és művészi portréja is folyamatos táncot lejt egymással. Ahol Typex nem érezte elegendőnek a képkockák láttató erejét, ott ki is mondatja egy baráttal vagy egy feleséggel, hogy a nagy művész, bár szakmailag az egeket ostromolta, emberileg a taplóság széles skáláján játszott virtuózul. Egy ekkora életrajzban, mint Typex vállalkozása, minden szereplőnek több arcra is futja: Rembrandt életének fontosabb szereplői az egyik fejezetben még groteszkül visszataszító figurák, a másikban viszont tartással hordozzák testüket, hogy aztán ismét kivillantsák foguk sárgáját. Sárgaügyben egy korabeli érdekességre is fény derül; a tyúkleves sárgája vásznon visszaadhatatlan – jegyzi meg egy piperkőc kortárs –, de jön Rembrandt, és mert az udvarias társalgáshoz is nagyon ért, pisiszínűnek bélyegzi az előtte gőzölgő levest. De nem csak a sárgák, a tájak is nagyon változatosak. Typexnél nagyon él a háttér, az utca mocska, egy kibelezett korfestő haltetem vagy a pestist terjesztő patkányok napi rutinja is nagy művészi odaadással van részletezve.
Fordította: Wekerle Szabolcs. Libri, 2014, 238 oldal, 3990 Ft
