Könyv

Az egész úgy kezdődött, hogy drótpostán megkaptam egy bizonyos Gaston Boyer cikkét, melyből nyugtalanító hírekről kellett értesülnöm. Az interneten is olvasható rövidke írás szerint (www.bahia.hu)

Van valami a tűzben, ami megbabonáz. A megszelídített tűz láttán a felnőttből szégyentelenül előbújik a gyerek.

A pillangó-hatás című kiállítást, melyből - az elképzelést finanszírozó kassza jóvoltából - megszületett a C3.

Tandori új kötetét olvasva legszembetűnőbb változásként

A magyar próza klasszikusa ma lenne 92 éves.

Az utóbbi évek Rejtő-reneszánszának betetőzését, sőt akár egy újabb olvasási divathullámot hozhatna a Piszkos Fred, a kapitány egész estés rajzfilmváltozata Varsányi Ferenc rendezésében, aki a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda (Ma-Ra) vezetőjeként befektetőt keres régi álma megvalósításához.

Fordítok éppen Kafkát, azt írja: "Sokan vannak, várakozók. Áttekinthetetlen tömeg, belevész a sötétbe. Mit akar? Nyilvánvaló, követeléseket támaszt. Meg fogom hallgatni e követeléseket, s lesz válaszom is. Az erkélyre kimenni azonban nem fogok; ha akarnék, akkor se lennék én képes arra. Télire az erkély ajtaját bezárják" (lásd Karinthy: a kaput kiemelték, nincs kapu, apa, nem lehet az iskolába bemenni ügyemben a tanító úrhoz), "és a kulcs nincs kéznél..." (Mit mondjak: mint a rossz viccekben, elhajítják a kulcsot.) "...De az ablakhoz se lépek majd. Senkit sem akarok látni, nem akarom, hogy bármi látvány megzavarhasson itt, az íróasztalnál, ez az én helyem, fejem a két kezem közt, ez a tartásom."

Használhatom-e az internetet? - kérdezte tőlem egy húsz év körüli lány, miközben szokásos késő délutáni kávémat fogyasztottam újdonsült törzshelyemen, a berlini Tacheles presszójában. A kérdés ott és akkor annyira zavarba ejtett, hogy hosszú másodperceken keresztül nem is tudtam neki mit válaszolni. Súlyos és kevésbé súlyos problémák sokasága merült fel bennem, melyek egy részét most utólag megpróbálom felidézni.

Igen, ez sajnos meglehet, hogy bamba ökörként bámultam, és közben meg kitört az Olvasás Éve. Ám lehet, hogy ez kisbetűvel van, Az olvasás éve, valami ilyesmi, még nem jegyeztem meg a nevét.

Jelentéktelen ügy, ahogy fürdőköpenyünket magunkra kanyarítjuk, pulóverünket eligazgatjuk reggel, hol is kellene erről szónak esnie. De a "kis tárgyaknak is megvan a maguk könnye", ne sírjanak hát, házilagos események és mozdulatok vezetik be a (hype, hype, hype!) Nagy Kirovski dolgát: tessék, a drámai közlemény, hogy a közbeiktatott, saját nevemmel (TD) jelzett cikk után a "Kirovski" írta dolgokat nem merem mindjárt zúdítani. (A Narancs eleve-és-főleg-közérdekűsége el fogja bírni e kis kitérőt még, ahogy a dél-afrikai arany vagy a kardulbujkáli urán is a benne rejlő pici százalék tatai szenet.)

Ernst Múzeum: A budapesti mozik 100 éve

Az addig magánügy, hogy a Nyugatiba megérkezvén első utam egy évtizede ide vezet. Adnak bort, kávét vagy ásványvizet, megkérdezik, de tisztára úgy, mintha nekik fontos volna, mintha éppen akkor nem volna számukra semmi fontosabb: hogy vagyok, mit csinálok, meddig maradok. Mire elmondom, olyan jól megülök, hogy egyfolytában azon gondolkozom, hogy lehetne megúszni azt, amiért voltaképpen jöttem, miként kéne lemondani az aznapi programot. Hova is rohannék, mint aki megőrült - morfondírozok -, mikor előbb-utóbb úgyis ide fog az jönni, akivel találkozni akarok. És ez már a dolog személyes érzéseken túlmutató része: tíz perce érkeztem, s máris az események centrumában vagyok.