Művészet
A kívülálló számára ködös és elvont számítógépes szöszmötölésnek tűnhet az, ami a C3-ban folyik. Többé-kevésbé fiatal emberek birizgálják az egeret, a képernyőn képek jelennek meg, aztán eltűnnek, átváltoznak - na és. Ez az első, felületes pillantás eredménye. Pedig mindez többet érdemel, figyelmet, olvasást, gondolkodást. Amitől az ember vagy belelkesül, és beszippantja a gép, vagy legyint az egészre, mondván, sci-fi játék, art blöff. Vagy, a legjobb esetben, nem általánosít, hanem külön-külön véleményt formál egyes alkotásokról, azaz projektekről (már ha nem irritálja eleve a projekt kifejezés, főleg ha az interaktívval és a multimediálissal kerül egy sorba). Hiszen e tekintetben a C3 is csak úgy működik, mint az amatőr képzőművész körtől a hollywoodi stúdiókig bármely műhely: a mennyiség termeli ki a minőséget, tömeg szükséges ahhoz, hogy az igazán egyedinek legyen honnan kiemelkednie.
Öt év során a C3 nevéhez látványos - hát legyen - projektek sora fűződött. A pillangó-hatás (1996), Perspektíva (1999), MédiaModell (2000), 2001: tudomány + művészet (2001), az első három a Műcsarnokban, az utóbbi a Trafóban. Ezeken túl folyamatosan együttműködnek hasonszőrű külföldi intézményekkel, beszálltak az Európai Médiaművészek Csereprogramjába (EMARE - European Media Artists in Residence Exchange), a négy nagy európai cyberközpont (a linzi Ars Electronica, a rotterdami V2, a karlsruhei ZKM és a C3) által létrehozott hálózat, az ENCART (European Network for CyberArts) tagjaként közös programokban vettek részt, ösztöndíjakat írtak ki egyéni és csoportos pályázók számára (Intermédia szakos hallgatók gyakran készítik itt diplomamunkájukat, és kapcsolódnak be a C3 projektjeibe).
Ez így persze csak tömör tartalomjegyzék. A lényeg a művekben, előadásokban, kiállításokban van. Amelyek (legalábbis jó részük) napi 24 órában, évi 365 napon megtekinthetők, csak fel kell keresni a www.c3.hu címet, folyton gyarapszik a gyűjtemény. Lehet kedvencet választani, bolyongani El-Hassan Róza Image Engine-jének képei között, belehallgatni Szegedy-Maszák Zoltán, Langh Róbert és Fernezelyi Márton Smalltalk-robotjának csevegésébe, merengeni a Dominic Hislop és Erhardt Miklós által akcióba vont budapesti hajléktalanok fotóin, vagy fejet csóválni a Zseb TV című videoapróságok láttán. A kattintós kalandozás időtartama attól függ, mennyire tűröd az agyas projekteket - és a telefonszámla nagyságát.
Peternák Miklós szerint e művekben alapvető az információ és a kommunikáció igénye, s a maga módján mind dialógusba szeretne lépni a felhasználóval. "Jellegzetességük, hogy nem statikus, nem lineáris szerkezetben működnek. Bárhonnan elérhetők, sérülékenyek, nincs fix idejük és instabilak, mert információanyagból vannak. Felhasználójuk tölti ki az alkotó által létrehozott kereteket - olyan szinten, ameddig ideje, kedve, energiája van. Mintha a festő csak a keretet készítené el, a néző pedig a ráfordított idő arányában töltené ki a felületet. Minél érdekesebb, annál gyakrabban festődik meg az ilyen kép."
De nemcsak műalkotások érhetők el a C3 honlapján, hanem művészetről szóló szövegek is: Exindex címmel (ami Müller Péter BBS-filmjének címét idézi, noha nincs hozzá köze, kitalálhattak volna valami mást) szüntelenül frissített művészeti folyóirat olvasható itt, hozzáláttak a magyar és nemzetközi médiatörténet más gyűjteményekhez vezető kapcsolódásokban bővelkedő feldolgozásához, s a Történeti Hivataltól kapott dokumentumok felhasználásával bevezetnek a magyarországi konceptuális művészet múltjába (lásd: Tilos művészet, MaNcs, 1998. május 7.). Programot indítottak a magyar videoművészet - a technika sajátosságai folytán romlandó - alkotásainak feldolgozására, publikálására és megmentésére (MPEG2, digitális videó; a szükséges összeg nyolcadát fizette tavaly a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pénz helyett azt javasolta, próbálkozzanak a Magyar Filmintézettel közösen). Helyet adnak (valóságosat, mikrofonnal, székekkel, és ha igény van rá, virtuálisat is, a hálózaton) különböző eseményeknek, új művek és CD-ROM-ok bemutatóinak (mint a Roma CD-ROM), vitáknak (mint a modern művészeti múzeum létesítéséről szóló szeánsz), s tervezik egy-egy év tematizálását. 2002 a látásról szólna.
Társadalom
A C3 eddigi öt évének egyik alapvető eredménye, hogy segítette a magyar glóbusz internetesedését, már ha létezik ilyen szó. Scripta címen hálózati megjelenési lehetőséghez juttatott néhány minőségi társadalmi, művészeti, kulturális folyóiratot (2000, Balkon, Beszélő, Holmi, Magyar Lettre, Múlt és Jövő stb.), támogatja a napi online kulturális folyóiratként jelentkező KonTextus.hut, s a C3-nál fogható a csak az interneten adó Pararádió. Freemail (ingyenes elektronikus posta) szolgáltatása révén hozzájárult magánszemélyek tömegeinek hálózatra lépéséhez, a civil szervezetek számára biztosított ezernyi ingyenes honlaptárhellyel, website-készítési segítséggel pedig azok kommunikációs és önreprezentálási képességének fejlődéséhez. Ez, kicsiben, maga a Soros-féle nyílt társadalom, amint működni kezd - de ezzel a kezdeti fázis nagyjából le is zárult: "Kialakult egy piac, kialakult egyfajta rutin, ezt tovább nekünk nem kell csinálnunk - fogalmaz Peternák Miklós. - Valamelyest forszírozzuk ennek a halmaznak a továbbvitelét, de nem lehetünk igazi szolgáltatók, nem is akarunk azzá válni, nem akarunk a piacra kerülni, a méretünk miatt nem is kerülhetnénk. Ha sokkal nagyobb lenne, nem is működne - a C3 akkorának jó, amekkora." Tizenhatan vannak, egy portást kivéve mindenkinek év végéig szól a szerződése, konkrét munkákat számlára fizetnek ki. Elmondása szerint az, hogy a több mint százezer elektropostaládát kiszolgáló Freemail levelezőrendszert a Matáv 1999-ben megvette (noha továbbra is a C3 működteti), komoly bevételt hozott, mégis "csak az alapműködésünket viszi el 2003-ig, takarékon".
Bizonyos "szolgáltatásokat" - a C3 számára fontos kulturális, művészeti, civil társadalmi tevékenységek segítéseként - továbbra is a költségek átvállalásával nyújtanak (tárhely, dedikált e-mail, website-fejlesztés, domainnév-regisztráció), ezek után is írnak ki pályázatokat, eszközhasználattal. Az érdek kölcsönös: jó tartalom kerül jó kontextusba. Pénzért végzik viszont a domainnév-regisztrációt, az országban elsőként online. És valószínűleg rendes bevételi forrást képezhetnének egy webdesignoktató-stúdió beindításával: "elképzelhető, hogy egyszer rákényszerülünk a létrehozására, bár ahogy magunkat ismerem, addigra alighanem fel is osztódik ez a piac", mondja a C3 vezetője, aki inkább azt hangsúlyozza: sokkal fontosabb, hogy felhívja a figyelmet, Magyarországon ilyen szakma még nem létezik, holott van igény webfejlesztőkre. Azok, akik ma ezzel foglalkoznak, érdekszövetség létrehozására készülnek, találkozóiknak a C3 helyet ad, és segít közvetíteni a szóba jöhető oktatási intézmények felé.
Technika
A C3 lételeme, hogy nyitott legyen művészek, civil szervezetek, tudományos csoportok, programozó technikusok számára, akik úgy érzik, itt megvalósíthatnák érdekes projektjeiket. Alapvető, hogy korszerű technológiával rendelkezzenek - pontosabban, hogy azt használni tudják, hogy az is inspirálja az ide beesőket. A fejlődéssel meg kell próbálniuk valamelyest lépést tartani, habár az nyilván irreális, hogy a mindenkori legeslegcsúcsabb technika birtokába jussanak.
"Arra van szükség, hogy az innováció inkább szellemi téren mutatkozzék meg a fejlesztői és az egyéb területeken egyaránt" - mondja Peternák, és példaként az 1998-ban kifejlesztett köztéri webterminált hozza fel, amelynek egy-egy példányát az ország több helyén lehet gyepálni (Budapesten például a Déli pályaudvaron, ahonnan egy időben egy hajléktalan rendszeresen jelezte, ha üzemzavar állt be, vagy az Országos Széchényi Könyvtárban, de van egy Szegeden is). Ha a köztéri webterminál általánossá tételére - tegyük fel naivan az elektronikus kormányzásról csöpögtetett szavak hallatán - olyasféle összegeket szánna az állam, mint mondjuk millenniumi megemlékezésekre, az tisztes üzleti bevételt hozhatna a C3-nak is. Londonban pár éve háromezer telefonfülkét szereltek fel hasonló készülékkel - de ez Budapest.
A C3-ban saját technikai fejlesztések is folynak. Közülük, ha arra kérik, egyet emeljen ki, Peternák kapásból Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton Promenade című, 1999-es interaktív installációját említi, mint ami a leginkább inspiráló: olyan eszközt fejlesztettek ki ehhez, amely egész pontosan lehetővé teszi a néző háromdimenziós térben való lokalizálását, s a képet a néző mozgása alapján változtatja. A mű sikerrel szerepelt az Ars Electronicán, jelenleg egy párizsi kiállításon látható. "Ilyen nagy térben, ekkora pontossággal dolgozó hasonló eszköz nem létezik, további fejlesztése mindenképpen fontos lenne, akár művészeti, kommunikációs, akár piaci nézőpontból is."
Jövő
A C3 első három évét teljesen a Soros Alapítvány finanszírozta, ettől kezdve a "civil pálya" költségvonzata sem "járt" a Sorostól. Az ezt követő időszak kulturális/tudományos kísérletezésének anyagi alapjait a Soros Alapítvány és a Matáv teremtette meg, de ez a C3 idei finanszírozásának körülbelül a feléhez elég, saját bevételekből ki kell egészíteniük. Nehezebb pénzt találni a létfenntartásra, könnyebb a programokra.
Az önálló folytatás nonprofit, közhasznú, alapítványi formája a hely és az addigi tevékenység szelleméből adódott. A C3 holnapjában benne rejlik egy virtuális múzeum lehetősége (alkalomadtán akár valóságosé is, miként az Ars Electronica által Linzben létrehozott A Jövő Múzeumának példája mutatja), másrészt az itteni stáb technikai innovációira alapuló (adott esetben üzleti hasznot is hozó) technológiai kutatócsoport lehetősége.
A folyamatos fundraisingre kész Peternák Miklós azt mondja, nagyjából 2004-ig látja a C3 jövőjét, onnan már homályos a kép: "Nem annyira jó a helyzet, mint szeretnénk. Mindig többet akarunk, mint ami a realitás. Nem gondolom, hogy a C3-at minden tizedik magyar embernek ismernie kell. De a C3 által képviselt potenciál az elektronikus kommunikáció általános terrénumán és azon a speciális terrénumon belül, amit mai művészetnek hívnak, nincs annyira kihasználva, mint lehetne. Ezt persze propagandisztikusan is mondom, a jövőre nézve. De ez az öt év megmutatta, hogy ezen a furcsa, Magyarországnak nevezett helyen is van értelme fenntartani egy ilyen ufószerű intézményt és az itt felhalmozott hagyományt, amelyet lassan megteremt. Múltat semmilyen pénzért nem lehet vásárolni - valami működőképességének a garanciáját leginkább az adja, hogy már működött egy ideig."
A C3 honlapjának 1998 óta készülő statisztikája most napi átlagban négy-ötezer látogatót jelez, stabilan - pedig Peternák szerint szükség lenne a site struktúrájának átláthatóbbá tételére. E számnak, túl a visszajelzés elemi információtartalmán, hogy van érdeklődés arra, amit csinálnak, akkor lenne gyakorlati, üzleti jelentősége, ha reklámfelületként akarnák értékesíteni, de erre egyelőre nem voltak rákényszerülve, "nem is szeretnénk ezt".
Szőnyei Tamás
