Kiállítás: Elfújta a szél (Ernst Múzeum: A budapesti mozi 100 éve)

  • - kovácsy -
  • 2001. június 28.

Könyv

Ernst Múzeum: A budapesti mozik 100 éve

Alegjobbak természetesen a feliratok. Prolongálva! JÖN! JÖN! Gépház - illetékteleneknek belépni tilos! A jellegzetes Casino felirat a presszógépen. Az árlista: cabinet brandy, bon-bon meggy, kommersz cseresznye, szovjet vodka, lengyel vodka, jaffa, málna. Az ülésfajták neve a jegyeken: körszék, támlásszék, zsöllye, clubszék, középülés, páholyülés. A támlák hátoldalán a furnérba (flunérba) karcolt feliratok: Vikidál Gyula, Révész Sándor, Mick Jagger, Pokolgép. A mozik végtelen listája a "Hová menjünk moziba?" plakátokon. Alkotás, Balaton, Fény, Ipoly, Liget, Palota, Nap. A nosztalgia szó- és névmágiája, a sóvár ifjúság bája, amint elfárad benne az anyag.

Kezdetben volt a camera obscura, aztán a Lumiére-fivérek meg Edison, a felvevő-lejátszó doboz a tekerőkarral, a háttérből előrobogó mozdony, amely elől a közönség "riadtan visszahőköl". Néhány karc és fénykép, plakátok, bulvárlapok beszámolói a ligetbéli ´s-Budavára mellett vetített mozgóképekről. Az első mozgóképszínházak. Aztán a kávéház-mozik korabeli asztalkái, újezüst kannácskái; írók és költők merengenek a fényépekről a saját írásaikból alájuk helyezett idézeteken, velük szemben, az elválasztó kordon innenső oldalán kissé hasonló, de újabb divatú asztalok, le is ülhetnénk, hogy belelapozzunk valamibe, csak sajnos nincsen mibe belelapozni.

Pedig a kiállítás összességében inkább egyfajta - kétségkívül változatos, szöveges és képes - dokumentáció, amit inkább csak illusztrál, kiegészít egy szinte igazi mozi-előtér pénztárral, egykori "modern" berendezési tárgyakkal és az utalásosan rekonstruált csőmozi. Komplett, kompakt kis hangulatok volnának, ha teljesebb volna a tárgyleltár, így azonban, ilyen levegős-ritkásan már túl is szalad rajtuk a látogató, mielőtt igazán beléjük hatolhatna. A három különböző fajta moziszékre aztán leülhetünk, híradórészletek, játékos mozitörténeti rajzfilm, csak valahogy olyan szedett-vedettnek tűnik az egész, mintha a történelem, a filmnézés, a mozizás története valami lágy, strukturálatlan, ábrándosságot gerjesztő massza volna; és persze, ha a széknyikorgató, bekiabálós, zacskózörgető gyermeki emlékezet békés, bámész mozizása felől nézzük, az is.

Szóval a kiállítási felület arányait tekintve az egész mégis inkább dokumentáció. Tervrajzok ilyen meg olyan nézetből, homlokzatok és moziterek szépséges, harmincas évekbeli meg régebbi fényképeken. Plakátok és filmtartalmakból kompilált, filléres ponyvafüzetecskék. Szemlátomást ehhez volt több anyag. Sajnos a csőmozi után ugyanez - tervrajzok meg képek - ismétlődik még termeken keresztül, hogy aztán a filmforgalmazás és a kismozik jelenkori problémáiról nézhessünk meg egy interjút a szakemberrel és a kérdés iránt meglehetős mértéktartással érdeklődő kérdezgető - ki tudja, talán már híres - kisasszonnyal.

Hogy mi is a bajom valójában? Meglehet, eleve zavar, hogy nem érzem a világos koncepciót az önállósult Ernst Múzeum kiállításpolitikájában. Mint ahogy ennek a kiállításnak a szándékai is homályosak volnának egy kissé. Egy kis átélés meg múltba merítkezés, egy kis tényszerűség a régi mozik tűnő világának haldoklási folyamatának villanásaiban - de maga a folyamat, benne a haldoklással párhuzamos átalakulás adatai és időrendi elmozdulásai már nem tárulnak föl átfogó rendben. Hiányoznak a lapozgatható kimutatások, netán a számítógépen lekérhető adatok, táblázatok a bemutatott filmek ilyen-olyan megoszlási tendenciáiról, nézőszámokról vagy akár nézetek, vitairatok, ha vannak, a mozizás változó mikro- és makrokörnyezetéről. A falakon bemutatott moziknál sincs mindig feltüntetve, hol van/volt az ábrázolt épület.

Jó, biztosan ennyire volt pénz és idő, az is lehet, hogy ennyi az összekaparható anyag. Csak éppen kár, hogy egy ilyen jó kis kiállítástéma, amelynek a szélein számos kapcsolódási pont kínálná magát a tévé megjelenésétől, a szomszédsági televíziózáson, a mirelit-tévétálakon át - vigyázat, a TV-paprika tölteni valót jelent! - a kistermes mozi-átalakításokig és igenis, a multiplex-, 3D-, autósmozi-életérzésig, most lefutott, kész, kipipálva egy időre. Benn is voltunk szinte, de már kinn is vagyunk.

- kovácsy -

Budapest VI., Nagymező u. 8., július 1-jéig, 10-19 óráig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.