Könyv: Vadromantikus szociodalok (Tandori Dezső: Aztán kész)

  • Acsai Roland
  • 2001. augusztus 9.

Könyv

Tandori új kötetét olvasva legszembetűnőbb változásként
Tandori új kötetét olvasva legszembetűnőbb változásként - az eddigi életműhöz képest - egyfajta tematikus bővülést tapasztalhatunk. A kritika által oly sokszor és igaztalanul nehezményezett mikrovilágot, vagyis a madarak, medvék és lovak világát ebben a kötetben erőszakosan kitágítja a külvilág. Tandori verset ír a háborúról, a technizálódó sivárságról, a világszemétről, globalizációról, vadkapitalizmusról. Ez a kényszerű tartalmi változás nem más, mint keserű jelzése annak, hogy az emberhez egyedül méltó kis rendszereket, vagyis a fentebb említett mikrovilágot egyre nehezebb fenntartani a rátörő globalizált makrovilággal szemben.Ahetvenes években, a madarak érkezéséig Tandoriék kedvelt nyaralóhelye volt a balkáni háborúban feldúlt adriai tengerpart. Ez a konkrét életrajzi és érzelmi kötődés is magyarázhatná Tandori háborús verseit (pl. "Mikor a bombák hullni kezdtek"). De az igazsághoz sokkal közelebb jár az, aki észreveszi, hogy Tandori számára

a háborús állapot: önkifejezési forma,

ugyanúgy, mint Pilinszkynek a KZ-láger vagy József Attilának a proletariátus: "A sírkeresztek, a szörny-megszokások, / Ahogy az ember szíve reszket, / Nem is reszket, keletire nyugati átok / Nyílt, ahogy a bombák hullni kezdtek." Ebben a kötetben egyébként maga József Attila is kifejezési eszközzé válik egy vers - a József Attila feltámad - erejéig. Ahogy a romantikában történt: az egyre kevésbé élhető világ mindig feltámaszt valami régit, halottat.

Míg az eddigi köteteiben megjelenő mikrorealizmus célja a részletek szakrális felmutatása-felemelése volt, addig ez az új szociográfiai hűség önironikus védekezés a mindent elárasztó "világszemét" ellen: "így térek vissza a költészet pagonyába, / Hogy nem szent, annyi szent - / De nem vezet tovább világi dagonyába". Ehhez az alapálláshoz vadromantikus hang tartozik, ahogy ez a Vadromantikus szociodalok című ciklusban olvasható: "Vakszerelmi bánatoknak / ösvény útját mit tudom! / Hogy mely isten tolla forgat, / abban sem gondolkozom", vagy egy másik versből idézve: "Már nem is látszik esélye, / áthordódik, mint valami rom. / Díjakért munkanélküli-segélyre ... támaszkodhatom". Így kerül egymás mellé a látszólag egymást kizáró két fogalom: az érzelmi túlfűtöttséggel járó vadromantika és a tárgyilagosságra törekvő szociográfia.

A Tandori-féle vadromantika először a Vagy majdnem az című, elsősorban dalokat tartalmazó kötetben jelentkezett. Nem csoda - hiszen a dal a romantika egyik legjellemzőbb műneme. A dalforma ezt követően a Járóbetegben megjelenő egzisztenciálkritikus darabokban volt tetten érhető: itt a dal eddig használt heinei változatát felváltotta egy Poe-n és Blake-en iskolázott erőteljes hangvétel. Az Aztán készben még ezt a Blake-hatást visszhangozza A csillag-bánat: "...de a lélek: / ál-hő, befelé elforró se-képzet / nem a semmi, a minden, a kevés, / a sok van - ez csak: Minden Tévedés." És a Nem ért szart se című is: "... tévképzetei // oly Semminek, mely semmit se teremtő, / és ne áltasd magad, hogy volt Teremtő".

De a Dal meg a cécó Tandori dalkorszakában újabb fejezetet nyit:

a dal daltalanodik

"A dal mint legrövidebb út két pont közt" gondolatát Tandori ebben a versben úgy módosítja, hogy az út két végén már nemcsak egy-egy pont áll, a közlő és a befogadó, hanem a közlő maga is bizonyos hasadtságot mutat: két hangon, és két formában beszél: "Dal meg cécó lendületének / most fanyarabbjai jönnek elő, / ríme nem is lesz itt, hogy >>az ének A dal úgy daltalanodik, hogy megváltozik a tétje: már nem az egyén és egy külső pont közötti összekötő út szerepét tölti be - az út belsővé válik. Ezzel a fordulattal egy időben a régen oly sokat csavargó Tandori életében az utazások a valóságban is megritkultak: "... átfordultak a tájak, / és a legszűkebb kör maradt csupán, / és a fordulások oly tájba álltak, / hogy nem utazom ezután." (A természetről), és belsővé váltak, álombélivé: "A mindenségit, és tovább! Aludni / ficamtalan, megkettőzetlenül" (Belső utazások).

Az egy központú dal, látjuk, Tandorinál többszólamúvá válik, maga is, akár a vers beszélője: széthullik. Nem kíván megfelelni annak a túlesztétizált kerekségelvnek és szépségeszménynek, mely irodalmunkban kizárólagosságra törekszik. Tandori töredékessége ("Törmelékek a vershez: / ...szeretet / iránt / hat bors ökör / kiránt. / ... szemem könnyekbe´ kitör), és érdes fogalmazásmódja ("Tör a francot. / ... Tényleg a rohadt kurva életbe. // Csöndesedjünk le - ebbe.") ennek az irodalomszemléletnek a provokációja. Mintha Tandori tovább menne azon az úton, amelynek felén József Attila megállt. József Attila zaklatott, egzisztenciálkritikus mondanivalójához Nyugat utáni, csiszolt, esztétizáló formát használt. Vele szemben Tandori a meghökkentő tartalomhoz meghökkentő formát is talál. Sőt még ennél is tovább megy:

meri vállalni a széthullást

Tandori a romantika töredékesség- és torzószeretetét ad absurdum viszi. Tandori filozófiája szerint ugyanis a széthullás az egyetlen cselekvés, amit az ember becsületesen, őszintén csinálhat.

A félreütés, e széthullás-filozófia legautentikusabb költői kifejezőeszköze is változáson megy át. Szép Ernő Magányos éjszakai csavargás című verse nyomán írt Társas nappali kiakadásban a félreütés hagyományos használatára találhat példát az olvasó, ahol a meghagyott félreütésnek versépítő szerepe lesz. A már említett Dal meg cécó befejező soraiban ellenben a félreütés elveszti költőiségét, Tandori nem akarja megmenteni - mint tőle megszoktuk - attól, hogy szövegrombolássá változzék, hanem "Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!" felkiáltással maga is besegít: "olyan roncs a bokád, de orvoshoz nem mentél vele, / mert a franc nem adja az idejét, mit tudom és hány... / és hüö-fbö-hbö flüö-pp-latty." Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Tandori ezeknek a verseknek az írásával párhuzamosan hagyományos, tehát: fikciós prózán dolgozott. Érdemes egy pillantást vetni a Ködös Iker prózakötet elbeszéléseinek túlszerkesztettségére: mintha ezzel a szigorú kompozícióval is hangsúlyozni akarná a történet fikcionalitását, kitaláltságát - a valóságos széthulltsággal szemben.

"Mondom, amire szólni kezdek, elmegy a kedvem, / Ez ma a legfőbb formaelv", olvashatjuk a Kálnoky talponállóban. Ez az ars poeticaszerű kijelentés Tandori legújabb kötetére és pályaszakaszára egyaránt jellemző. Ha visszatekintünk a Tandori-életműre, egyfajta dialektikára lehetünk figyelmesek: az első két verseskötet mintha a cage-i "nincs mit mondanom, és ezt mondom, és ez a költészet" szellemében íródott volna; a középső korszakot a részletekbe vetett hit jellemezte; a harmadik, jelenlegi korszakot pedig ennek a hitnek az elvesztése, és erről

a vesztés utáni állapotról való beszéd

uralja. Ez az állapot már nem az a - mára klasszicizálódott - posztmodern állapot, amit a közelmúlt irodalmában a "történetmondás nehézségei" fémjeleztek. Tandorinál nem az jelent nehézséget, hogy valami elmondható-e - nála a probléma sokkal alapvetőbb: az, hogy semmi sincs sehogyan. Ezt az elméleti állítást a gyakorlat, vagyis a Nem túl meggyőző tényállás... című vers is alátámasztja: "... semmi sincs sehogy. / Az se, amit az előbb két versben elmondtam, / nincs úgy, vagyis visszavonom..."

Az Aztán kész címet a befejezés gesztusaként értelmezhetnénk, afféle lezáró-összegző kötetként forgathatná az olvasó, ha nem tudnánk, hogy az ismételt befejezés Tandori kedvelt eszköze. A cím szerint már eleve utószónak szánt köteten belül is Négy "Utó"-t, valamint egy Bef. 4., Bef. 5. című verset találunk. Tandori az ismételt befejezésekkel olyan köztes időt teremt, ami legpontosabban egy Pilinszky-verscímmel, a Félmúlttal jellemezhető.

Ez a könyv Tandori legfontosabb kötetei közül való - egyszerre adja az eddigi pálya szintézisét és az életműben elkövetkező változások lehetséges irányát. Az Aztán készt író Tandori vágya, hogy túl legyen végre a cím első felén, az aztánon, és elmondhassa végre az egész életről, művészetről: kész.

Acsai Roland

Palatinus, 2001, 191 oldal, 1400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.