Könyv

Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház

  • Sisso
  • 2016. április 3.

Könyv

Az Őskor és más idők szerzőjének újabb regénye szintén álomszerű történetekből, hétköznapi sorsok töredékeiből áll össze. Az „ébrenlét” elviselhetetlen könnyűségéről szól, már amennyire azt szavakba lehet foglalni, és Körner Gábor fordítása hagyja, hogy a valóságba kevert misztériumok, a több idősíkon folydogáló, egymást átjáró, a hely szellemét leíró történetek hangulatai hosszasan munkálkodjanak bennünk. Akár az álmok és a vágyak, az elszalasztott lehetőségekről való elmélkedések, amelyek nem hagynak minket élni, csak ha kiismerjük a természetüket.

A regény énje a cseh–lengyel határon fekvő, Nowa Ruda nevű sziléziai kisvárosban gyűjti az emlékeket és az álmokat. Az idős szomszéddal, a parókakészítő és született filozófus Mártával folytatott párbeszédei és a különböző korokból származó helyi történetek, a szerző által kitalált apokrifek segítségével férceli össze a környező világot. Az emlékezet, a kollektív tudattalan archetípusai és a „szürke zóna” az egyébként pszichológus és viselkedéstan-kutató szerző szakterületei. Az emberi élet folytonos változásait ezeken keresztül tudja képlékenyen leírni, és ehhez töredékes prózai formát rendel.

A kötet néha lelassul, olykor túl egyszerűnek tűnik, de ahogy az Isten, a gombák és a kések szeretete, meg a különös, nemet váltó szerzetesnő legendája, végül kellemes borzongással tölt el. Mintha élnénk, és képesek lennénk a bomlást megállítani.

Fordította: Körner Gábor. L’Harmattan, 2015, 316 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.