Az Őskor és más idők szerzőjének újabb regénye szintén álomszerű történetekből, hétköznapi sorsok töredékeiből áll össze. Az „ébrenlét” elviselhetetlen könnyűségéről szól, már amennyire azt szavakba lehet foglalni, és Körner Gábor fordítása hagyja, hogy a valóságba kevert misztériumok, a több idősíkon folydogáló, egymást átjáró, a hely szellemét leíró történetek hangulatai hosszasan munkálkodjanak bennünk. Akár az álmok és a vágyak, az elszalasztott lehetőségekről való elmélkedések, amelyek nem hagynak minket élni, csak ha kiismerjük a természetüket.
A regény énje a cseh–lengyel határon fekvő, Nowa Ruda nevű sziléziai kisvárosban gyűjti az emlékeket és az álmokat. Az idős szomszéddal, a parókakészítő és született filozófus Mártával folytatott párbeszédei és a különböző korokból származó helyi történetek, a szerző által kitalált apokrifek segítségével férceli össze a környező világot. Az emlékezet, a kollektív tudattalan archetípusai és a „szürke zóna” az egyébként pszichológus és viselkedéstan-kutató szerző szakterületei. Az emberi élet folytonos változásait ezeken keresztül tudja képlékenyen leírni, és ehhez töredékes prózai formát rendel.
A kötet néha lelassul, olykor túl egyszerűnek tűnik, de ahogy az Isten, a gombák és a kések szeretete, meg a különös, nemet váltó szerzetesnő legendája, végül kellemes borzongással tölt el. Mintha élnénk, és képesek lennénk a bomlást megállítani.
Fordította: Körner Gábor. L’Harmattan, 2015, 316 oldal, 2950 Ft
