Városi gyerekként a nyarakat egy érintetlen hegyi faluban tölteni maga a csoda. Főként, ha az ember édesapja fanatikus hegymászó, ha rengeteg a felfedezésre váró elhagyatott épület a patak partján. Pietro Milánóban nő fel, de férfivá a hegyen érik, ami leginkább két másik férfinak köszönhető: apjának, aki a hegyek szerelmese, és Brunónak, aki a falu szülötte, és aki gyerekkori pajtásból legjobb barát lesz.
A fiatal olasz író első regénye hamar magával ragad, a szép és sűrű mondatokban a történet elején ugyan elfárad kissé az olvasó, ahogy a gleccserre igyekvő csúcshódító férfiak és fiatal fiúk is. Ám amint véget érnek az idilli napok, amint szertefoszlik a gyermekkor ártatlansága, úgy eszmélünk fel mi is és sodródunk egy bonyolult lélektani dráma kellős közepébe. Pietro Nepálig megy, hogy magára találjon, a legközelebb önmagához mégis gyerekkora hegyén jut, ahová vissza-visszatér. Bruno viszont úgy érik komoly férfivá, hogy el sem mozdul a hegyről. A világutazó és a helyben maradt férfi találkozásaiból újra és újra megszületik valami, ami magában hordozza a gyermekkor ártatlanságát és előreviszi a férfiakat a felnőtté válás útján. Mögöttük pedig minduntalan ott magasodnak a hegyek, hol menedéket nyújtva, hol kegyetlen óriásként eltiporva mindent. Paolo Cognetti regénye érzékeny óda a férfiakhoz, akik legalább olyan kiismerhetetlenek, mint maguk a hegyek.
Fordította: Nádor Zsófia. Jelenkor Kiadó, 2018, 251 oldal, 2999 Ft
