Képregény

Intézményesülés, elbeszélések, médiumok

  • Kránicz Bence
  • 2019. február 24.

Könyv

Az olvasóriasztó cím hiánypótló vállalkozást takar: a hazai képregénytudomány megszerveződését jelző tanulmányokat közöl, többnyire a médiakutatás és az irodalomtudomány felől érkező szerzőktől. Ez már egy sorozat második kötete, de nem csak ebből egyértelmű, hogy szokatlanul felpezsdült a képregényes közösség. Miközben a piac folyamatosan bővül, Pécsen Képregénytudományi Kutatóközpont alakult, egyetemi kurzusokon és irodalmi folyóiratokban is egyre több szó esik a médiumról. Éppen ezért lenne fontos, hogy az ehhez hasonló könyvekben valóban tudományos írásokat és ne vegyes műfajú, tapogatózó szövegeket olvassunk. Ebből a szempontból a Vincze Ferenc szerkesztette kötet elegyes színvonalú.

Több szerző is siet leszögezni, hogy a magyar képregénytudomány egyelőre alakulófélben van, és talán ennek tudható be, hogy a könyvben kisebbségbe kerültek az érvelő, feltevéseken alapuló tanulmányok (jól megfogalmazott hipotézise voltaképpen csak Dunai Tamásnak van a képregények narratív komplexitásáról), a módszertani kérdések pedig általában tisztázatlanok (megint csak Dunai a kivétel, meg az önreflexív képregényeket elemző Szép Eszter). Ugyanakkor bekerült a kötetbe Vass Norbert erőltetett humorú ismertetője Csordás Dániel képregényblogjáról, Sári Orsolya szellemtelen leírása A Néma Revolverek Városa Sarlós Endre-féle adaptációjáról, és egy elvileg az interaktív webképregényről szóló, valójában a videójátékok történetét feleslegesen hosszan – és persze így is vázlatosan – ecsetelő cikk. A szövegek ugyanakkor könnyen olvashatók és változatos témákat járnak körül, még ha együttesen nem is győznek meg maradéktalanul arról, hogy a magyar képregénytudomány itt topog az ajtóban. De nyilvánvaló, hogy a kutatók minden hasonló munkával közelebb kerülnek a tudományos nyelvhasználathoz és az izgalmasabb kérdésekhez.

Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2018, 204 oldal, 2750 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.