Könyv

Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül

Könyv

A musical műfajának már régen főnemesített brit óriása „sokáig ellenállt a kísértésnek”, de azért a 70. életévére csak megírta a visszaemlékezéseit. És milyen jól tette! A zenés színház elkötelezettjei számára nem is annyira ajánlott, mint inkább kötelező olvasmány lesz ez a lefegyverzően szubjektív kötet, amely a zsenge gyermekkortól Az operaház fantomjának 1986-os londoni ősbemutatójáig tárgyalja a nemes lord életét és pályafutását. Méghozzá keresetlenül, szórakoztatóan és roppant részletesen, s akár a hajdani ledorongoló kritikákból is elfogulatlanul sokat idézve. Olyannyira tüzetes a beszámoló, hogy abban még hazánknak és a Macskák pionír érdemű 1983-as budapesti premierjének is jut egy galambpiszoknyi hely – a szó legszorosabb értelmében. A bennfentes szakmai poénok és az angolszász kulturális utalások valóságos garmadája pedig szinte már zavarba is hozza és olykor egyenesen rejtvényfejtésre készteti a magyar olvasót. Különösen azért, mivel Lloyd Webber visszaemlékezésének fordítása fájdalmasan megsínylette az amúgy dicséretesen naprakész gyorsaságot. A hétköznapi sutaságok és fésületlenségek sora mellett így nettó leiterjakabok is jócskán fellelhetők a szövegben, és olyan fordulatokat is szép számmal találhatunk e könyvben, amelyeket Horváth M. Zsanett teljesen fölöslegesen fordított le a saját feje után, mert azoknak már létezik rég bevezetett és elfogadott magyarításuk.

László Ferenc

21. Század Kiadó, 2018, 528 oldal, 4990 Ft

 

 

 

 

 

Magyar kiadás:

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.