Könyv

Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül

Könyv

A musical műfajának már régen főnemesített brit óriása „sokáig ellenállt a kísértésnek”, de azért a 70. életévére csak megírta a visszaemlékezéseit. És milyen jól tette! A zenés színház elkötelezettjei számára nem is annyira ajánlott, mint inkább kötelező olvasmány lesz ez a lefegyverzően szubjektív kötet, amely a zsenge gyermekkortól Az operaház fantomjának 1986-os londoni ősbemutatójáig tárgyalja a nemes lord életét és pályafutását. Méghozzá keresetlenül, szórakoztatóan és roppant részletesen, s akár a hajdani ledorongoló kritikákból is elfogulatlanul sokat idézve. Olyannyira tüzetes a beszámoló, hogy abban még hazánknak és a Macskák pionír érdemű 1983-as budapesti premierjének is jut egy galambpiszoknyi hely – a szó legszorosabb értelmében. A bennfentes szakmai poénok és az angolszász kulturális utalások valóságos garmadája pedig szinte már zavarba is hozza és olykor egyenesen rejtvényfejtésre készteti a magyar olvasót. Különösen azért, mivel Lloyd Webber visszaemlékezésének fordítása fájdalmasan megsínylette az amúgy dicséretesen naprakész gyorsaságot. A hétköznapi sutaságok és fésületlenségek sora mellett így nettó leiterjakabok is jócskán fellelhetők a szövegben, és olyan fordulatokat is szép számmal találhatunk e könyvben, amelyeket Horváth M. Zsanett teljesen fölöslegesen fordított le a saját feje után, mert azoknak már létezik rég bevezetett és elfogadott magyarításuk.

László Ferenc

21. Század Kiadó, 2018, 528 oldal, 4990 Ft

 

 

 

 

 

Magyar kiadás:

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.