Könyv

Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül

Könyv

A musical műfajának már régen főnemesített brit óriása „sokáig ellenállt a kísértésnek”, de azért a 70. életévére csak megírta a visszaemlékezéseit. És milyen jól tette! A zenés színház elkötelezettjei számára nem is annyira ajánlott, mint inkább kötelező olvasmány lesz ez a lefegyverzően szubjektív kötet, amely a zsenge gyermekkortól Az operaház fantomjának 1986-os londoni ősbemutatójáig tárgyalja a nemes lord életét és pályafutását. Méghozzá keresetlenül, szórakoztatóan és roppant részletesen, s akár a hajdani ledorongoló kritikákból is elfogulatlanul sokat idézve. Olyannyira tüzetes a beszámoló, hogy abban még hazánknak és a Macskák pionír érdemű 1983-as budapesti premierjének is jut egy galambpiszoknyi hely – a szó legszorosabb értelmében. A bennfentes szakmai poénok és az angolszász kulturális utalások valóságos garmadája pedig szinte már zavarba is hozza és olykor egyenesen rejtvényfejtésre készteti a magyar olvasót. Különösen azért, mivel Lloyd Webber visszaemlékezésének fordítása fájdalmasan megsínylette az amúgy dicséretesen naprakész gyorsaságot. A hétköznapi sutaságok és fésületlenségek sora mellett így nettó leiterjakabok is jócskán fellelhetők a szövegben, és olyan fordulatokat is szép számmal találhatunk e könyvben, amelyeket Horváth M. Zsanett teljesen fölöslegesen fordított le a saját feje után, mert azoknak már létezik rég bevezetett és elfogadott magyarításuk.

László Ferenc

21. Század Kiadó, 2018, 528 oldal, 4990 Ft

 

 

 

 

 

Magyar kiadás:

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.