Paul Lunde: Titkos kódok

A szerző, aki eddig megjelent könyvei alapján egyszerre járatos a nyelvészetben, az iszlám kultúra vagy éppen a szervezett bűnözés történetében, most ahhoz a témához nyúlt, mely szerteágazó érdeklődési területeinek mintegy közös osztója. Persze kockázatos dolog a jelek, kódok és jelrendszerek világát egy pár száz oldalas - igaz, cserébe gazdagon illusztrált - albumban összefoglalni. Ne is várjon senki holmi elmélyültséget a Titkos kódoktól: egy szórakoztató, tanulságos kötetet, egyben szemnek való csemegét vehetünk kézbe. Mintha csak az ismeretterjesztő történelmi csatornák tematikus műsorainak zanzásított kivonatát olvasnánk - szerencsére a szószátyár terjengősségük nélkül. S lehet bár eredeti szakmája grammatikus, messze kerüli a jeltudományi, szemiotikai fejtegetéseket és analízist, inkább a radikális mellérendelés jegyében egymás mellé halmoz mindent, aminek relevanciája lehet jelek és jelzések terén. Afféle szükségtelen melléklet gyanánt egyfajta írástörténetet is kapunk tőle, de nem ez és nem is a tudományos jelölésekről szóló részek a könyv erősségei. Lunde ott jön lázba, ahol rejtélyt szimatolhat a publikum: számos oldalt szentel rég elfelejtett írásrendszerek sikeres vagy sikertelen megfejtéseinek, és persze kiemelt fontosságot élveznek nála a vallásos szimbolikák. A titkosírások történetének ismét csak vázlatos ismertetésekor pedig egyértelműen beindul - ennél csak a kalóz- és bűnözői kódokat, jelrendszereket és szlengeket ismerteti nagyobb élvezettel. S az állati mimikri, a partitúranyelv vagy a süketnéma-jelbeszéd felvázolása mellett marad ideje arra is, hogy a modern számítógépes kódolás elméleti alapjait megossza a laikus és lamer olvasóval. Lunde könyvének legnagyobb érdeme, hogy felébreszti a kíváncsiságunkat, és arra ösztönöz, hogy egy-egy részterületnek alaposabban is utánanézzünk.

 

Kossuth, 2011, 288 oldal, 7500 Ft