Paul Lunde: Titkos kódok

  • - barotányi -
  • 2011. november 30.

Könyv



A szerző, aki eddig megjelent könyvei alapján egyszerre járatos a nyelvészetben, az iszlám kultúra vagy éppen a szervezett bűnözés történetében, most ahhoz a témához nyúlt, mely szerteágazó érdeklődési területeinek mintegy közös osztója. Persze kockázatos dolog a jelek, kódok és jelrendszerek világát egy pár száz oldalas - igaz, cserébe gazdagon illusztrált - albumban összefoglalni. Ne is várjon senki holmi elmélyültséget a Titkos kódoktól: egy szórakoztató, tanulságos kötetet, egyben szemnek való csemegét vehetünk kézbe. Mintha csak az ismeretterjesztő történelmi csatornák tematikus műsorainak zanzásított kivonatát olvasnánk - szerencsére a szószátyár terjengősségük nélkül. S lehet bár eredeti szakmája grammatikus, messze kerüli a jeltudományi, szemiotikai fejtegetéseket és analízist, inkább a radikális mellérendelés jegyében egymás mellé halmoz mindent, aminek relevanciája lehet jelek és jelzések terén. Afféle szükségtelen melléklet gyanánt egyfajta írástörténetet is kapunk tőle, de nem ez és nem is a tudományos jelölésekről szóló részek a könyv erősségei. Lunde ott jön lázba, ahol rejtélyt szimatolhat a publikum: számos oldalt szentel rég elfelejtett írásrendszerek sikeres vagy sikertelen megfejtéseinek, és persze kiemelt fontosságot élveznek nála a vallásos szimbolikák. A titkosírások történetének ismét csak vázlatos ismertetésekor pedig egyértelműen beindul - ennél csak a kalóz- és bűnözői kódokat, jelrendszereket és szlengeket ismerteti nagyobb élvezettel. S az állati mimikri, a partitúranyelv vagy a süketnéma-jelbeszéd felvázolása mellett marad ideje arra is, hogy a modern számítógépes kódolás elméleti alapjait megossza a laikus és lamer olvasóval. Lunde könyvének legnagyobb érdeme, hogy felébreszti a kíváncsiságunkat, és arra ösztönöz, hogy egy-egy részterületnek alaposabban is utánanézzünk.

 

Kossuth, 2011, 288 oldal, 7500 Ft

 


Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.