Ragyogó külcsín - Elisabetta Gnone: Fairy Oak - Az ikrek titka

  • B. I.
  • 2007. november 29.

Könyv

Zöldlapályvölgyben, a Bűvös Tölgy falujában évszázadok óta harmóniában élnek együtt emberek, a Fény és a Sötétség boszorkái, valamint az utóbbiak csemetéire vigyázó tündérek. Az idillt a Sötétség Urának a támadásai veszélyeztetik: egy korábbit sikeresen hiúsított meg Fairy Oak népe, de a mostani kimenetele kétséges - legalábbis a kötet nyitva hagyja a kérdést.

Zöldlapályvölgyben, a Bűvös Tölgy falujában évszázadok óta harmóniában élnek együtt emberek, a Fény és a Sötétség boszorkái, valamint az utóbbiak csemetéire vigyázó tündérek. Az idillt a Sötétség Urának a támadásai veszélyeztetik: egy korábbit sikeresen hiúsított meg Fairy Oak népe, de a mostani kimenetele kétséges - legalábbis a kötet nyitva hagyja a kérdést.

Aggodalomra persze semmi ok, mert Az ikrek titka egy trilógia első része, amely a szerző hazájában, Olaszországban 2005 őszén jelent meg először. (A sorozat idén vált teljessé.) A mediterrán világ válasza Harry Potterre, ha valami hangzatos hülyeséggel akarnánk felkelteni a figyelmet iránta; ami annyiban még helytálló is, hogy Gnone munkái Itálián kívül spanyol nyelvterületen is jelentékeny sikert arattak. Rowling regényei vagy az ugyancsak angol Stroud Bartimaeus-trilógiája azonban a fantasy-irodalmon belül egy teljesen más szintet és minőséget képviselnek. Gnone varázslótörténetei szerfölött egyszerűek: a cselekményvezetés és a szereplők a legkevésbé sem bonyolultak, a két-három oldalas rövid fejezetek értelmezése garantáltan fáradságmentes. (Néhány magyarítás azonban szerencsétlennek tűnik: a varázstalan emberek "Nembűvölő" elnevezése meglehetősen erőltetettnek hat, míg az, ha a főgonoszt "Rettenetes 21"-nek hívják, a legkevésbé sem kelt borzongást.) A képregények, a gyerekmagazinok világa felől érkezett írónő persze nyilván tudja, mire van szüksége a célpopulációnak - példa rá az igen népszerű W. I. T. C. H. széria, amelynek megszületésénél Elisabetta Gnone is ott bábáskodott.

A kötet kivitele rendkívül igényes, a nagy titkokat rejtegető ódon naplókra emlékeztető matt zöld fedél pedig telitalálat. Más kérdés, hogy végül nem derül ki, miben is áll az ikrek titka. "Mit nem adtam volna érte, ha hallhatom a szavaikat abban a pillanatban! De mindaz, amit mondtak, örökre titok marad. A lányok titka, és ez így van jól" - sopánkodik a történetet elbeszélő tündér, és nem csodálkoznék, ha szavai sok kiskamasz kielégületlenségének is hangot adnának.

Fordította: Mátyás Dénes és Katona Ildikó. Könyvmolyképző, 2007, 296 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.