Szelíd és szilárd - Szabó Magda (1917-2007)

Könyv

Harmonikus személyiség volt, egyszersmind nyakas emlékező, a múltaknak gondos őre. Alakját az utolsó években szinte kultikus tisztelet övezte, s nyugodt, historizáló bája még az idült betűiszonyban szenvedőket is megejtette. Életműve tiszteletet parancsol.
Harmonikus személyiség volt, egyszersmind nyakas emlékező, a múltaknak gondos őre. Alakját az utolsó években szinte kultikus tisztelet övezte, s nyugodt, historizáló bája még az idült betűiszonyban szenvedőket is megejtette. Életműve tiszteletet parancsol.

Szabó Magda Debrecenben született, és amily elhagyhatatlan ez a közlés a pályakép elejéről, éppoly fölösleges is, hiszen megannyi művében idézte fel szülővárosát, annak történetét, s szintúgy konok kálvinizmusának mentalitásformáló hagyományát. A nemesi-polgári családban emberré cseperedő leánnyal szülei, az utóbb telivér irodalmi alakokká formált Szabó Elek és Jablonczay Lenke ismertették meg az elbeszélés, a történetformálás örömét: "Két elvetélt író szórta ágyam köré kiéletlen élete, felesleges ajándékul kapott fantáziája kincseit." A mesék, az antik mitológia és természetesen a Biblia történetei már diáklány korában írásra sarkallták a Dóczy-féle Leánygimnázium, a később ugyancsak többszörösen irodalmiasított "kisasszonygyár" növendékét. Itt figyelt fel tehetségére földrajz- és kémiatanára, a jó Szondy György, a korszak kedvelt ifjúsági írója, akinek egyébiránt Barlanghy Balambér című mackómeséje a Dörmögő Dömötör-sorozat tán legsikerültebb utánérzése volt. A görög-római mitológia iránt táplált érdeklődés azonban a klasszika-filológia szép tudománya felé ösztökélte Szabó Magdolna kisasszonyt, s 1940-ben bölcsészdoktori és tanári diplomát szerzett az akkor éppen Tisza István nevét viselő debreceni tudományegyetemen. Az elkövetkező öt évben latin-magyar szakos pedagógusként működött, s miközben egyénisége eltagadhatatlanul tanáros jegyekkel gazdagodott, megtette első határozott lépéseit az irodalom sikamlós terepén.

Költőként indult, és a debreceni Magyarok című folyóirat után a napjainkra méltán legendává nemesült Újhold köréhez csatlakozott. A kecses, macskaarcú lány békebeli jólétet idéző, irigyelt vörösbarna kulikabátjában (amint az Nemes Nagy Ágnes visszaemlékezésében olvasható) 1945-ben került fel Pestre, és hamar rokonszenvező pártfogásra talált a pesti irodalmárok között. Két verseskötete jelent meg gyors egymásutánban, előbb a Bárány (1947), majd a Vissza az emberig (1949), melyekben az élet újrakezdésének szorongató erkölcsi kérdéseit és a méltóság visszanyerésének lehetőségét vizsgálta ("Emeljetek vissza az emberig", "Szelíden és szilárdan"). 1947-ben, egy balatoni írószövetségi fogadáson ismerkedett meg a koalíciós évek egyik legígéretesebb literátorával, a fess és a hölgyek körében módfelett népszerű Szobotka Tiborral. Viharoktól sem mentes szerelmi viszonyukból 1948-ra kiegyensúlyozott és boldog házasság lett, s ez a kapcsolat egészen Szobotka 1982-ben bekövetkezett haláláig biztos magánéleti hátteret jelentett mindkettejük számára. Erre a biztos hátországra mindketten igencsak rászorultak a házasságkötésüket követő években, miután 1949-ben Szabó Magda és Szobotka egyaránt elveszítette minisztériumi, illetve rádiós állását, és majd tíz évre kiszorultak az intézményesített irodalmi életből. Révai József éberségének eredményeképpen Szabó Magda még az 1949-ben számára odaítélt Baumgarten-díjat is rövid úton elvesztette.

Az évtizedes, részint kényszerű, részint önként vállalt hallgatás után az íróházaspár az ötvenes évek végén kezdett újra publikálni. Szobotka Tibor a Megbízható úriember című regény fanyar szerzőjeként sikerrel illeszkedett vissza az irodalmi életbe, ám az igazi meglepetést Szabó Magda második pályakezdése jelentette. Az addig tehetséges költőként számon tartott szerző ugyanis, noha versekkel és verses mesékkel (például a Bárány Boldizsárral, 1958) is megjelent a könyvpiacon, eminens regényíróvá alakult. Az 1958-ban megjelentetett Freskó egy nyomasztó személyes élményen, nagynénje temetésének lélektelen procedúráján alapult. A regény több más ponton is megélt eseményeket és otthonosan ismert közeget idézett. A temetésre hosszú évek után összegyülekező református papcsalád története üdítően különbözött az addig bevett szocreál témáktól, s a gyanúsan polgárias história irálya, szerkesztési technikája és időkezelése lakályosságában is jócskán újszerűnek hatott. A regény szinte rögtön a magyar kiadás után német nyelven is megjelent, s ezzel szép csöndben megkezdődött Szabó Magda nemzetközi recepciója, amelynek köszönhetően mára bizonyosan ő a legtöbbet fordított magyar prózaíró. A Freskót már 1959-ben követte, s hasonlóan gyors sikert aratott az olvasók és az irodalomkritika körében Az őz, amelyben Szabó ugyancsak merített gyermekkori élményeinek gazdag tárházából. A regény főszereplője, Encsy Eszter annak a dacos, hajlíthatatlan akaratú nőalaknak egyik archetípusa, amelyből szép számmal akadt még az író későbbi műveiben, s noha Szabó Magda mindenkor tagadta, hogy e figurák, s általában a nőalakok karakterizálásának specialistája lenne, az olvasók emlékezetében leginkább ezek a szereplők élnek elevenen.

Az ötvenes évek végétől bámulatos iramban, szünet nélkül sorjáztak az újabb és újabb jelentékeny művek. Emberi nemességet sugárzó gyermek- és ifjúsági regények, mint a Tündér Lala (1965) vagy a - részben a tévéváltozatnak is köszönhetően - nemzedékek kedvenc olvasmányaként fungáló Abigél (1970), a református leánynevelés bájos és időtálló eszményítése. Lucidus irodalomtörténeti esszék (különösképp Vörösmarty Mihályról), és ügyes, bár mindig kissé didaktikus történelmi színművek, mint a kereszténység felvételének idején játszódó Az a szép fényes nap, a Debrecenről és Debrecen számára íródott Kiálts, város!, vagy a Madách Színházban csinos szériát teljesítő Béla király. S természetesen a "felnőtt" regények, így 1963-ban a Pilátus, ez a többszörösen tragikus aszszonytörténet, a szokott környezet és a személyes múlt elvesztésének drámáját, valamint a kommunikációra való érzéketlenséget mesterien formulázó mű. Ugyanezen problémákat, s egyszersmind a nagytörténelem roncsolásait tárgyalja a Katalin utca (1969) is, amelynek szereplői "egyszer csak észrevették, hogy az öregedés felbontotta múltjukat", s rájöttek, hogy "minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában". A meghalás kikövetelt méltósága, illetve a halál és a szeretet fájdalmas viszonya adja Az ajtó (1987) témáját is, s a középpontban ismét egy szinte óriásként felmagasodó, imponáló nőalakot, a regénybeli írónőnél mindeneskedő Szeredás Emerencet találhatjuk.

Az életműben lépten-nyomon fel-felbukkanó önéletrajzi és családtörténeti elemek idővel még hangsúlyosabbakká váltak, habár Szabó Magda poétikai megoldásaival és elbeszélői csalafintaságával rendszerint többszörösen elrajzolta e múltat. A személyes és családtörténet mitizálásának, a kálvinista Debrecen irodalmizálásának és az írói legendaképzésnek a szándékát több, részint önálló, részint egymással összeölelkező regényben fellelhetjük. Ilyen az 1970-ben kiadott "kút, a gyermeki emlékek újrateremtésének nyelvi leleményekben ámulatba ejtően gazdag regénye, s ilyen a Régimódi történet (1977), amely egyszerre volt az anyai ágat visszakövető családtörténeti képeskönyv és a békebeli nosztalgiák minőségi kielégítője. A könyv népszerűségét csak tovább növelte a sikeres színpadi változat, amelyben a vasakaratú mátriárkát, Rickl Máriát a fenséges Sulyok Mária alakította, jócskán megerősítve mintegy a Szabó nőalakjaival kapcsolatos közvélekedést. Az önéletrajzi vonulat betetőzését a 2002-ben útjára indított regény, a Für Elise hozta meg, elbeszélve Szabó Magda életének első két évtizedét, s fogadott testvérének, Cilinek a históriáját. Mindazonáltal még ez a deklarált önéletrajz sem ment' az olvasót megtréfáló bucskáktól, Szabó Magda kitárulkozva is rejtőzködő, szép írói gesztusaitól.

Már hosszú évtizedek óta népszerű és köztiszteletben álló szerző volt, ám idős korára valósággal az ország kedvence lett. Szívesen és mindenkor okosan szerepelt a nyilvánosság előtt, s lényének derűsen nőies báját halála pillanatáig megőrizte. A külföldi elismerések is megtalálták, s így jókora késéssel bár, de Az ajtó 2003-ban elnyerte a rangos francia Femina-díjat. Szemmel láthatóan élvezte a megérdemelt ünneplést, kívánta az olvasók feléje áradó szeretetét, s megsérteni legfeljebb az írónő megszólítással lehetett. "Az irodalom egy" - nyilatkozta több ízben is, s öntudatosan nem kért a vélt lekicsinylésből.

Mert ő nő volt és író. Méghozzá prima classis.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.