Rejtő Jenő írószemmel

  • narancs.hu
  • 2014. január 10.

Könyv

Rejtő Jenő művei január 1-jével közkinccsé váltak. Ennek alkalmából Bartók Imrét, Garaczi Lászlót, Szécsi Noémit és Térey Jánost kérdeztük kedvenc Rejtő-poénokról, -figurákról, -könyvekről.

A négy író ugyanazt a három kérdést kapta:

1. Melyik a kedvenc Rejtő-könyve?

2. Melyik a kedvenc Rejtő-poénja?

3. Melyik a kedvenc Rejtő-figurája?

Bartók Imre

false

 

Fotó: Szőcs Petra

1. A Néma Revolverek Városa. Egzisztencialista parabola tetteink hiábavalóságáról, testmódosítással és Walter Benjaminnal.

2. Mint minden igazi vicc, ez is inkább szomorú. Íme:

„– Miért ütik egymást az emberek?

– Hogy fájjon.”

3. Wagner úr. A színlelés nagymestere. Mindvégig sejthető, hogy gnosztikus tanok birtokosa.

Garaczi László

false

 

Fotó: Simonyi Balázs



1. Csontbrigád

2. Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája.

3. Prof. Wurm és neje, a kígyótestű csoda.

Szécsi Noémi

false

2. Túlzás lenne nagy Rejtő-olvasóként pózolnom, de több Rejtő-poén forog otthon nálunk, mint például a „Wendriner Piroska, sakál és balerina, hat és fél éves”, a sokoldalú emberekre szoktunk így utalni.

1. A kedvenc könyvem már a Wendrinerek leírása miatt is A tizennégy karátos autó.

3. Leginkább Senki Alfonz vívta ki a tiszteletemet, akit a világ összes országából kitiltottak, és ezért a legnagyobb titokban tartózkodhat a Földön.

Térey János

false

Tudom, kisebbségben leszek, de én Rejtőtől egyedül a Piszkos Fred, a kapitányt olvastam. Elemi humorának és zsenialitásának szóló minden nagyrabecsülésem dacára azt éreztem, hogy idegen bolygón járok. Talán majd máskor.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.