Retró és posztmodern - Három mesekönyv magyar szerzőktől

  • Orosz Ildikó
  • 2011. június 2.

Könyv

Richly Zsolt: A kékpötytyös elefánt Ki ne irigyelte volna gyerekként a Kockásfülű nyulat, amiért minden áldott nap legálisan alhat bőröndben? Aki emellett sajnálta is, gondolván, hogy anyátlan-apátlan árva, az örömmel konstatálhatta, hogy a 7. Gyermekirodalmi Fesztivál fővédnöke maga a nyúlpapa, Richly Zsolt volt.
Az idén hetvenesztendős animációsfilm-rendező és grafikus számos nagy sikerű filmet és sorozatot jegyez a Nyúlon innen és túl (Kíváncsi Fáncsi, Háry János, Medvetánc). A kékpöttyös elefánt képregénysorozat 1968 és 1971 között jelent meg a Kisdobos újságban. A közelmúltban a művész pincéjéből előkerültek az eredeti rajzok - egy időre ki is állították őket a Ráday utcai Két Egér könyvesboltban -, ezekből gyűjtött egybe húsz történetet a kiadó.

A hatkockás kis etűdökben nevezett elefánt különféle állatokkal keveredik mulatságos kalandokba. Annak idején szöveg nélkül jelentek meg, most azonban Marék Veronika írt hozzájuk néhány mondatos, szövegbuborék jellegű, de hagyományosan tördelt párbeszédeket. Bölcs kiadói döntés, így szélesedik a célkorosztály, mi pedig takarék üzemmódú szülői agyműködés esetén sem jövünk zavarba. A használatban az is kiderül, hogy ez a forma milyen sokféle készséget fejleszt spontán módon: a nagyobbak azonnal, a kisebbek néhány mesélés után önállóan "olvassák" és szívesen játsszák el egymás közt a 2-3 szereplős, dramatikus jeleneteket (abszolút favorit a csökönyös szamár és a sárban fetrengő vadmalac szerepe). Az lenne csak a jó móka, ha kártya alakban is megjelenne, ahol a képkockák összekeverhetőek, gyűjthetőek, sorba rendezhetőek lennének. Addig is marad egy kellemes könyv, amelyet a címszereplő testi adottságai miatt jól kamatoztathatunk tavaszi bárányhimlőjárvány idején. (Szöveg: Marék Veronika. Vivandra, 2011, 41 oldal, 2400 Ft)

LACKFI JÁNOS (SZERK.): NINI NÉNI ÉS A TÖBBIEK A célkitűzés nemes: hetven rövid, esti mesének is ideális történetet kapunk kortárs magyar íróktól, akik közt található mindenki által ismert klasszikus, fiatal profi és a mesék tengerén alkalmi ladikosnak számító szerző is. Néhány név a közel negyvenből: Lázár Ervin, Mosonyi Aliz, Kiss Ottó, Máté Angi, Both Gabi, Dragomán György; és a legrégebbi "kortársak", Mészöly Miklós és Nemes Nagy Ágnes. A szerkesztő, Lackfi János amellett, hogy remek író, költő és tanárember, ráadásul - még kimondani is rettenet! - ötszörös gyakorló apa. Nagyot nem tévedhetünk tehát ezzel a gyűjteménnyel - amely azonban a Benedek Eleken és Grimmen szocializálódott vasárnapi nagymamák kezébe azért csak módjával adható. Van a mesék közt vicces és könnyfakasztó, didaktikus és csali, kurta és furcsa. Megismerjük többek közt a címadó néni űrhajóvá avanzsált kotyogóját, megtudjuk, hogyan kell kőmorzsás vízzel és ágsöprűvel autót suvickolni, és milyen sms-t ír a hóember. Megállapítjuk, hogy a Petiket a mesékből is kiszorították a Barnik. Ha ezen túlmenően van egy olyan igényünk, hogy egy mese, legyen bármenynyire nyelvjátékos és posztmodern, azért végződjék valamiféle fel- vagy megoldással, akkor helyenként csalódni fogunk. Hogy a feloldást nem mindig a mese szövetében kell keresni, hanem a határtalan gyermeki fantáziában? No, persze. De valami fogódzó akkor is kell, hogy jó szívvel olthassuk le a villanyt.

A modern szövegeket szépen ellenpontozzák Csilléry Orsolya hagyományos vonalvezetésű, részletgazdag illusztrációi; a minden oldalon körbefutó sorminta viszont jelentősen rontja az összképet. Figyelemre méltó, hogy e sok tekintetben hiánypótló kortárs magyar mesegyűjteményt a Thomas, a Barbie, a My Little Pony és minden Disney-könyvek hazai kiadója jelentette meg - többször is megengedhetnének maguknak effajta kitérőt. (Egmont, 2011, 92 oldal, 3999 Ft)

Móra Ferenc: A didergő király Végül egy olyan könyv, amelyet bízvást nyomhatunk a hagyományosabb ízlésű nagymamák kezébe is, nem fog a fejük tetejére szaladni a szemüveg. Nekünk pedig jól jöhet olyankor, amikor nincsen cérnánk egy három perc alatt felolvasható mesét fél órában megbeszélni (lásd az előbbi kiadvány egyik-másik darabját), hanem bevállaljuk a hosszabbat, amelyikhez viszont nem kell lábjegyzet. Igaz, hogy harminc fokban nem könnyű azonosulni a didergő királlyal, ugyanakkor tekinthetjük ezt akár nehezített érzelmi intelligenciagyakorlatnak is: "Tudod, kisfiam/lányom, ez a király bácsi annyira nem tudott szeretni, hogy még most, ebben a dögmelegben is fázott volna." Ennél több nem kell, hátradőlünk, harapjuk az ízes nyelvet, és a végkifejlet felől is nyugodtak lehetünk. Kass János összetéveszthetetlen, vertcsipkére emlékeztető illusztrációi minden generáció emlékképei közé bevésődnek. (A tavaly, 87 évesen elhunyt grafikusművész ezer szállal kötődött a gyerekirodalomhoz, de az kevéssé ismert, hogy egy békebeli első osztályos ábécéskönyvet, illetve alsós olvasókönyv-sorozatot is illusztrált jóval hetven felett, a 2000-es évek elején.) A sokadik kiadást megért nosztalgiakönyv végén helyet kapott Móra Ferenc két rövidebb, szintén nagyon fülbemászó verses meséje, a Kecskebál és a Csalimese is. (Móra, 2011, 14 oldal, 1890 Ft)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.