Könyv

Csaplár Vilmos Edd meg a barátodat! című regénye úgy indul, hogy a kis Lilik csak nem akar kakálni. Visszatartja, visszagyömöszöli magába a székletet, ki ne jöjjön belülről a sok, felgyülemlett felesleg. Úgy bánik vele, ahogy a múltunkkal szoktunk: szenvedünk tőle, de el nem engedjük.

Szakszóval szívásnak mondják, ha az ember hetedik születésnapi zsúrjára egy lélek sem jön el - ezzel a felütéssel Gaiman máris felhelyezte hősét a magányos születésnaposok komoly irodalmi hagyományokkal bíró polcára, de mivel Gaimanről van szó, valahol a kert végében már mocorognak a nem evilági hatalmak, hogy kezelésbe vegyék a szívóágon lévő születésnapost.

Musil regénye köztudottan a 20. század szörnyetegei közé tartozik; sokkal többen tudnak róla, mint ahányan olvasták, és akik olvasták, feltehetően azok sem olvastak el belőle minden sort, bár egyes részeket akár tízszer is áttanulmányoztak - valami ilyesmit írt Roland Barthes a saját olvasói gyakorlatáról Proust-ciklusa esetében.

A Viharszigetből Scorsese, a Titokzatos folyóból Eastwood, a Hideg nyomonból Affleck rendezett filmet. Utóbbiban színre lép leghíresebb teremtménye, hat regény főszereplője: a Kenzie-Gennaro nyomozópáros. A világhírű krimiírót telefonon értük utol.

Miért kívánatos a királyság? Mi a jó házastársi kapcsolat titka? És mi köze a gumicsontnak a szerkesztői fizetéshez? A jeles etológus és népszerű szépíró, a híresen Jeromos- és Bukfenc-párti Csányi Vilmos szembesült a narancs.hu 8 kérdésével.

Nem egy Erdély van, hanem több, ez György Péter könyvének egyik és korántsem egyetlen fontos állítása. Egy naiv ideológiakritikus talán megállna kettőnél, és azt mondaná, egyfelől ott a képzelt Erdély, másfelől ott a valós - és mint szomorú búvár Kosztolányi Esti Kornél-versében, próbálná felhozni valahonnan a mélyből az "igazit".

A helyi kultúra kebelezte be a globális kultúrát, és nem fordítva – véli a Bali kultúrájáról szóló első magyar könyv szerzője, akivel a balinéz tolerancia, tradíció, vallás, turizmus és a véres közelmúlt kölcsönhatásairól beszélgettünk.

Az énblogok népszerűsége mintha megkopott volna: személyes örömeink és keserveink megosztásának immáron a legnépszerűbb közösségi oldal üzenőfala vált az elsődleges felületévé.

"Nincs a világon olyan ember, akit ne anya szült volna, így ezek a mesék mindenkit érdekelnek, gyereket és felnőttet ugyanúgy." A szerző lefegyverző érvelésével nehéz mit kezdeni. Miközben ragasztgatjuk vissza a lapokat, melyeket közvetlenül a fenti sorok olvasása után, kritikushoz méltatlan felindultságunkban kiszaggattunk a könyvből, szemünkbe ötlik az első oldalon a beillesztendő fénykép számára készült üres keret és alatta a felirat: drága édesanyám.

Jónás Tamás költészetében központi fontosságú annak az illúziónak a felkeltése, hogy a versekben maga a hús-vér szerző szólal meg. E hús-vér szerző élete pedig, tudhatjuk meg a versekből, igen boldogtalan volt és maradt.

Azt hihetnénk, hogy ha voltak is olyan pontjai a huszadik századi magyar történelemnek, amelyeket - sokszor ideologikus okokból - nem kutattak kellő mélységében, a hazai nyilas mozgalom, a nemzetiszocialista pártkezdemények története pont nem tartozott ezek közé.

A legtöbben az Örkény Színház színészeként ismerik, pedig két regényadaptáció után a nőNYUGAT című előadás szövegkönyvéért megkapta a Színikritikusok Díját, a Könyvhétre pedig már a harmadik prózakötete jelent meg Fércmű címmel.