Könyv

Bíró Kriszta: Fércmű

  • Czinki Ferenc
  • 2013. július 31.

Könyv

Az önironikusnak is vehető cím nem túl nagy meglepetésünkre javarészt rövidebb novellákat, kisprózákat, apró villanásokban megmutatkozó élettörténeteket rejt, amelyeket talán bagatellnek is mondhatnánk, már persze, ha egy egész élet lehetne bagatell. Tudatos írói szándékról van tehát szó - hogyan lehet rövid, tárgyilagos mondatokban elmondani olyan történeteket, amelyek mögött nagyon is ott sejlik a személyes tét. "Cetlinek" nevezett rövid (néhol életrajzinak tűnő) feljegyzések váltakoznak különböző személynevek fejezeteivel, ám ezek a címek, tárgyak, nevek egy sajátos szerkesztői megoldásból adódóan csak a tartalomjegyzékből derülnek ki, tehát ha nem lapozgatunk folyamatosan hátra, akkor csak sorszámozott szakaszokat látunk. A megoldás nyilván a szerzői koncepcióhoz illeszkedik: számos család számos tagjával ismerkedünk meg rövid események erejéig, miközben azért mégiscsak egész történetek rajzolódnak ki előttünk; kortalansággal, névtelenséggel és szűkszavúsággal. Az édesapámok után itt vannak a magyar irodalom nagyanyjai és dédanyjai. Linák, Hédik, Rózsikák az elődeink, akik javarészt mosókonyhákban, körfolyosós gangokon vagy éppen nevelőintézetben élik napjaikat, jellemzően teljes reménytelenségben.

Sajnos éppen ez utóbbi gyengíti az amúgy ígéretesnek mondható írói vállalkozást. Az egyes szövegek ugyanis a megfelelő korrajz és az érdekes karakterek ellenére is kiszámíthatók, mert itt mindenki vagy nagyon jó, vagy nagyon gonosz. Nincsenek átfedések, nincs igazi karakterfejlődés (ami persze részben a rövid terjedelemnek is köszönhető). Amikor a szerző az első szakaszok után felhagy a harmadik személyű elbeszéléssel, és leginkább a mindenkori magányos kislány szemszögéből mesél, a mondatok érthető módon érzékenyebbek, súlyosabbak lesznek, de már ez sem változtat azon, hogy szinte mindig sejtjük, mi lesz a következő, és mi lesz a szomorú végkifejlet.

Ab Ovo, 2013, 160 oldal, 2150 Ft (interjúnkat Bíró Krisztával itt olvashatják)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.