Könyv

Szergej Szedov: Anyukamesék

  • - urfi -
  • 2013. augusztus 11.

Könyv

"Nincs a világon olyan ember, akit ne anya szült volna, így ezek a mesék mindenkit érdekelnek, gyereket és felnőttet ugyanúgy." A szerző lefegyverző érvelésével nehéz mit kezdeni. Miközben ragasztgatjuk vissza a lapokat, melyeket közvetlenül a fenti sorok olvasása után, kritikushoz méltatlan felindultságunkban kiszaggattunk a könyvből, szemünkbe ötlik az első oldalon a beillesztendő fénykép számára készült üres keret és alatta a felirat: drága édesanyám.

Már itt gyanakodnunk kellett volna, persze, mégis hiba lett volna egyből sarokba vágni az utcaseprőből profi meseszerzővé érő szerző művét.

Mert aztán hamar kiderül, hogy az egyszerű séma - mindegyik rövid szöveg úgy kezdődik: Volt egyszer egy anyuka, aki... - szellemes variációi közé keveredik jófajta szomorúság és okos derű egyaránt. Az eszköztelen nyelvezet és a rövidség szinte minden esetben javára válik a történeteknek, és a sokadik darabnál is kíváncsian futunk neki a földönkívüli, részeges, gonosz-kiabálós, ejtőernyős, bátor és sokféle más anyák életének. Hogy a szövegek szinte kivétel nélkül reprodukálják a klasszikus nemi szerepeket és hogy az anyák legfőbb tulajdonsága majdnem mindig a mindent legyőző, vak szeretet, az jelen esetben nem elsősorban pedagógiai szempontból tűnik elhibázott döntésnek, hanem mert a változatosság rovására megy. A mesék világa ezzel együtt is kényelmesen tágas, nem utolsósorban az olykor a szöveget is szétszabdaló, vegyes technikával készült, autonóm illusztrációknak köszönhetően.

Fordította: M. Nagy Miklós. Vivandra, 2013, 72 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.