Szergej Szedov: Anyukamesék

"Nincs a világon olyan ember, akit ne anya szült volna, így ezek a mesék mindenkit érdekelnek, gyereket és felnőttet ugyanúgy." A szerző lefegyverző érvelésével nehéz mit kezdeni. Miközben ragasztgatjuk vissza a lapokat, melyeket közvetlenül a fenti sorok olvasása után, kritikushoz méltatlan felindultságunkban kiszaggattunk a könyvből, szemünkbe ötlik az első oldalon a beillesztendő fénykép számára készült üres keret és alatta a felirat: drága édesanyám.

Már itt gyanakodnunk kellett volna, persze, mégis hiba lett volna egyből sarokba vágni az utcaseprőből profi meseszerzővé érő szerző művét.

Mert aztán hamar kiderül, hogy az egyszerű séma - mindegyik rövid szöveg úgy kezdődik: Volt egyszer egy anyuka, aki... - szellemes variációi közé keveredik jófajta szomorúság és okos derű egyaránt. Az eszköztelen nyelvezet és a rövidség szinte minden esetben javára válik a történeteknek, és a sokadik darabnál is kíváncsian futunk neki a földönkívüli, részeges, gonosz-kiabálós, ejtőernyős, bátor és sokféle más anyák életének. Hogy a szövegek szinte kivétel nélkül reprodukálják a klasszikus nemi szerepeket és hogy az anyák legfőbb tulajdonsága majdnem mindig a mindent legyőző, vak szeretet, az jelen esetben nem elsősorban pedagógiai szempontból tűnik elhibázott döntésnek, hanem mert a változatosság rovására megy. A mesék világa ezzel együtt is kényelmesen tágas, nem utolsósorban az olykor a szöveget is szétszabdaló, vegyes technikával készült, autonóm illusztrációknak köszönhetően.

Fordította: M. Nagy Miklós. Vivandra, 2013, 72 oldal, 2800 Ft