Könyv

Szergej Szedov: Anyukamesék

  • - urfi -
  • 2013. augusztus 11.

Könyv

"Nincs a világon olyan ember, akit ne anya szült volna, így ezek a mesék mindenkit érdekelnek, gyereket és felnőttet ugyanúgy." A szerző lefegyverző érvelésével nehéz mit kezdeni. Miközben ragasztgatjuk vissza a lapokat, melyeket közvetlenül a fenti sorok olvasása után, kritikushoz méltatlan felindultságunkban kiszaggattunk a könyvből, szemünkbe ötlik az első oldalon a beillesztendő fénykép számára készült üres keret és alatta a felirat: drága édesanyám.

Már itt gyanakodnunk kellett volna, persze, mégis hiba lett volna egyből sarokba vágni az utcaseprőből profi meseszerzővé érő szerző művét.

Mert aztán hamar kiderül, hogy az egyszerű séma - mindegyik rövid szöveg úgy kezdődik: Volt egyszer egy anyuka, aki... - szellemes variációi közé keveredik jófajta szomorúság és okos derű egyaránt. Az eszköztelen nyelvezet és a rövidség szinte minden esetben javára válik a történeteknek, és a sokadik darabnál is kíváncsian futunk neki a földönkívüli, részeges, gonosz-kiabálós, ejtőernyős, bátor és sokféle más anyák életének. Hogy a szövegek szinte kivétel nélkül reprodukálják a klasszikus nemi szerepeket és hogy az anyák legfőbb tulajdonsága majdnem mindig a mindent legyőző, vak szeretet, az jelen esetben nem elsősorban pedagógiai szempontból tűnik elhibázott döntésnek, hanem mert a változatosság rovására megy. A mesék világa ezzel együtt is kényelmesen tágas, nem utolsósorban az olykor a szöveget is szétszabdaló, vegyes technikával készült, autonóm illusztrációknak köszönhetően.

Fordította: M. Nagy Miklós. Vivandra, 2013, 72 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.