Könyv

Szergej Szedov: Anyukamesék

  • - urfi -
  • 2013. augusztus 11.

Könyv

"Nincs a világon olyan ember, akit ne anya szült volna, így ezek a mesék mindenkit érdekelnek, gyereket és felnőttet ugyanúgy." A szerző lefegyverző érvelésével nehéz mit kezdeni. Miközben ragasztgatjuk vissza a lapokat, melyeket közvetlenül a fenti sorok olvasása után, kritikushoz méltatlan felindultságunkban kiszaggattunk a könyvből, szemünkbe ötlik az első oldalon a beillesztendő fénykép számára készült üres keret és alatta a felirat: drága édesanyám.

Már itt gyanakodnunk kellett volna, persze, mégis hiba lett volna egyből sarokba vágni az utcaseprőből profi meseszerzővé érő szerző művét.

Mert aztán hamar kiderül, hogy az egyszerű séma - mindegyik rövid szöveg úgy kezdődik: Volt egyszer egy anyuka, aki... - szellemes variációi közé keveredik jófajta szomorúság és okos derű egyaránt. Az eszköztelen nyelvezet és a rövidség szinte minden esetben javára válik a történeteknek, és a sokadik darabnál is kíváncsian futunk neki a földönkívüli, részeges, gonosz-kiabálós, ejtőernyős, bátor és sokféle más anyák életének. Hogy a szövegek szinte kivétel nélkül reprodukálják a klasszikus nemi szerepeket és hogy az anyák legfőbb tulajdonsága majdnem mindig a mindent legyőző, vak szeretet, az jelen esetben nem elsősorban pedagógiai szempontból tűnik elhibázott döntésnek, hanem mert a változatosság rovására megy. A mesék világa ezzel együtt is kényelmesen tágas, nem utolsósorban az olykor a szöveget is szétszabdaló, vegyes technikával készült, autonóm illusztrációknak köszönhetően.

Fordította: M. Nagy Miklós. Vivandra, 2013, 72 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.