Könyv

Neil Gaiman: Óceán az út végén

  • - kg -
  • 2013. augusztus 18.

Könyv

Szakszóval szívásnak mondják, ha az ember hetedik születésnapi zsúrjára egy lélek sem jön el - ezzel a felütéssel Gaiman máris felhelyezte hősét a magányos születésnaposok komoly irodalmi hagyományokkal bíró polcára, de mivel Gaimanről van szó, valahol a kert végében már mocorognak a nem evilági hatalmak, hogy kezelésbe vegyék a szívóágon lévő születésnapost.

Aki ismeri Gaimannél a járást, annak természetes, hogy egy óceánnyi világ könnyedén elfér egy vödörben, s minthogy a szerző nem ma kezdte az emberek felett/alatt uralkodó erők - legyenek istenek, szellemek vagy ezek szorzatai - feltérképezését sem, az sem érheti váratlanul az olvasót, hogy hősünk hamarosan egy emberi ésszel felfoghatatlan s legfeljebb egy gyermek számára természetes, titkos világba csöppen. Olyanba, ami már rég megvolt, amikor a miénk még csak pajzán gondolatként létezett. Gaiman sosem finomkodta el a meséit: e kisregénnyi lidércnyomásban természetesen a szülők a legijesztőbbek, még ha idegen erők befolyásolják is őket. Támadhatnak szívet tépő éhmadarak, ám mi ez ahhoz képest, amit egy apa okoz azzal, ha pusztán pedagógiai céllal víz alá nyomja a gyermekét. Gaiman olyan jól ír apákról, anyákról és gyerekekről, hogy szinte nincs is szükség lidércekre. Nélkülük persze oda a fantasyszerző titulusa. Pedig az lenne csak a nagy kaland, ha Gaiman egyszer tartózkodna a más világoktól, és csak erre itt, erre a varázstalanított, szürke micsodára koncentrálna. Az lenne az igazi bűbáj.

Fordította Pék Zoltán. Agave, 2013, 192 oldal, 2880 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.