Könyv

Neil Gaiman: Óceán az út végén

  • - kg -
  • 2013. augusztus 18.

Könyv

Szakszóval szívásnak mondják, ha az ember hetedik születésnapi zsúrjára egy lélek sem jön el - ezzel a felütéssel Gaiman máris felhelyezte hősét a magányos születésnaposok komoly irodalmi hagyományokkal bíró polcára, de mivel Gaimanről van szó, valahol a kert végében már mocorognak a nem evilági hatalmak, hogy kezelésbe vegyék a szívóágon lévő születésnapost.

Aki ismeri Gaimannél a járást, annak természetes, hogy egy óceánnyi világ könnyedén elfér egy vödörben, s minthogy a szerző nem ma kezdte az emberek felett/alatt uralkodó erők - legyenek istenek, szellemek vagy ezek szorzatai - feltérképezését sem, az sem érheti váratlanul az olvasót, hogy hősünk hamarosan egy emberi ésszel felfoghatatlan s legfeljebb egy gyermek számára természetes, titkos világba csöppen. Olyanba, ami már rég megvolt, amikor a miénk még csak pajzán gondolatként létezett. Gaiman sosem finomkodta el a meséit: e kisregénnyi lidércnyomásban természetesen a szülők a legijesztőbbek, még ha idegen erők befolyásolják is őket. Támadhatnak szívet tépő éhmadarak, ám mi ez ahhoz képest, amit egy apa okoz azzal, ha pusztán pedagógiai céllal víz alá nyomja a gyermekét. Gaiman olyan jól ír apákról, anyákról és gyerekekről, hogy szinte nincs is szükség lidércekre. Nélkülük persze oda a fantasyszerző titulusa. Pedig az lenne csak a nagy kaland, ha Gaiman egyszer tartózkodna a más világoktól, és csak erre itt, erre a varázstalanított, szürke micsodára koncentrálna. Az lenne az igazi bűbáj.

Fordította Pék Zoltán. Agave, 2013, 192 oldal, 2880 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.