Könyv

Szinte lehetetlen elmagyarázni - gyerekeinknek, magyaroknak, egyáltalán, akárkinek -, mi is az a posztmodernizmus, anélkül, hogy fejet hajtanánk Georges Bataille (1897-1962) francia filozófus élete és munkássága előtt. Másrészt viszont, legalábbis Nyugaton, ahol Barthes, Baudrillard, Deleuze, Derrida, Foucault stb. láthatóan átvette azt az uralkodó pozíciót, melyet a 60-as és 70-es években az egzisztencializmus és a marxizmus töltött be, akár szükségtelennek is tűnhet megemlékezni Bataille-ról száz évvel azután, hogy a dél-franciaországi Auvergne hegyvidékén megszületett. Pourquoi?

A La Fura dels Bausért utazni kell, és nem is keveset. Zágrábba, Grazba régebben jutottak el, két éve Münchenben már viszonylagos testközelben voltak. Tavaly Berlinben, idén, örvendetesen szűkült a kör, Prágában léptek fel három napig. Egyelőre, sajnos, csak remélhető, hogy a mostanság kiteljesedő "fizikai színház"-divat ürügyén mondjuk a PeCsában is legyalulják az agyakat. Előadásaikra a totális és végletes megoldások jellemzők, a játéktérre terelt nézők számára minden egyes show-juk felér egy tudati Endlösunggal.

Nem tudom, van-e Lord Lucan nevű ló. Mit kell tudni Lord Lucanról? Nekem mind többször jön elő. Szerencsére én már - nagyon remélem - tényleg nem kerülök semmi olyan hiperzűrbe. A régi Nagyvilág - című kalandos és ménsztrím lap - egyik legvonzóbb dolgozata volt a Lordról beszámoló. Kis vérfürdőt rendezett ő a házuk alagsorában, miért a dadát ölte meg, tévedésből, más hölgy aztán került volna-e sorra, tények és kérdések. Lucan szőrén-szálán, mi több, szárán, lordi virágán eltűnt. Elmentették, nekem ez tetszett. De hova? Mégis vízbe veszejtette magát? A Nagyvilág cikke lerántotta a leplet - kicsit - "arról a világról, ahol a hapsik a klubban nem álltak szóba a saját nejeikkel, nőikkel sem" stb., és most jön a vicc.

A szótár olyan könyv, amelynek állandó piaca van. Mindig kell belőle új, de a régi sem fogyhat ki. A szótáríró olyan szerzet, aki évekig molyol egy-egy munkával. Nagyon ronda dolog nem fizetni neki, mégis akad kiadó, amelyiket bíróság elé kell citálni, hogy méltóztassék: például az Akadémiai.

Az őszelőről visszanézve olybá tűnik, a Jadviga párnája volt az idei Könyvhét kultikus darabja s kelendő áruja - hírlik, kiadják újra.

M8, félreütés, múlás, akartam írni, fura, ez a múlás, ma már a "tegnapi gombás helyre se akarok menni". Aztán hazafele: jövök, várni kell kicsi, mondja Misics pultos, fizetek, megyek, ld. Kocsmáros Ernő. Kb. Megyek kicsit ázni, míg az olcsó, de - kiderül - jó gomba sül, plusz krumpli. Kapok megint egy almát. Ez lett volna - ezért nem akartam volna "menni" - a Túl Nagy Dolog. Szép Ernő: van, hogy már nem bír az emberekre nézni, fájnak szemének. Nekem az fáj - mimnek? -, hogy bármit csinálok. Mégis folyton csinálok valamit, meg se lennék különben. Az fáj, hogy nem bírok meg se lenni?

Lassacskán kiderül, hogy mégiscsak kétfajta van a színházból. Az egyik az, amit mindenki ismer. Szakmunkások gyártják iparszerűen, egy-egy darabja átlag négy hét alatt készül el, miközben számtalan külső szempontnak igyekszik megfelelni. Épületei vannak, sztárjai, újságjai, kritikusai, rajongói. Előadásai néha jók és néha rosszak. A másik viszont nincs is. E nem létezők közül jöttek a múlt héten néhányan Szegedre, és ezeket látták most azok, akiknek érzékük van a nincshez.

A téliszalámi, szalonna és májkrém mellé könyvet is illik csomagolni az útra, útikönyvet, nem csak kenyérrel él. Én az idén nem megyek sehova, sehova megyek, lapozgatom a könyveket, hova nem, semmi pénzért, ha agyonütnek se, ha elátkoznak is, vár Pusztaszer. Haladjunk nagyság szerint, a zsebkönyvtől a kemény kötésűn át a Nagy Albumig.

Mára közhely az, hogy a német megszállás másnapján a hatóságokhoz mennyi feljelentés érkezett, hogy egy évtizeddel később hány besúgót foglalkoztatott az államvédelem, hogy a parlamenti képviselők közül ki volt háromperhármas, hogy a közélet megtisztítása képtelenség.

Persze hogy "tegnap" jó volt, megyek le, jó lesz majd ma is megint, de tudom, megint: úgy csak szar lehet, megint szar lesz.

Néhány hete vetítik a Blue Boxban a Krémes érzések című dokumentumfilmet, melynek rendezője, Kopper Judit Hazai Attilát eresztette rá két fiatal vállalkozóra, lássuk, mire mennek egymással. Azok a kozmetikai iparban alkotnak, ő az irodalomban - regénye (Feri: Cukor Kékség) 1992-ben, novelláskötete (Szilvia szüzessége) 1995-ben jelent meg, fordításai (Raymond Carver: Nem ők a te férjed) idén, új regénye (Budapesti skizo) szeptemberben jön, társírója volt Reich Péter Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmjének (1994), jelenleg egy külföldi tévé megbízásából krimisorozatot ír Reich Péterrel. A Pepsi Érzés együttessel kazettát is készített (Lázadás, 1994), másik zenekara, a most bemutatott filmben is szereplő Mund Erikával közös Hazai Ízek pár dala pedig a filmben hallható.

Van már itt minden, virsli, vurstli, páternoszter, lufi, rossz emlékű múlt és posztkommunista jelen, de egy igazi mini-Kárpát-medence, na, az nincs. Pedig ha lenne, fellendülne ez a pesszimizmusba süllyedt bolhafészek - csak az a Kárpát-zanza hiányzik nagyon.

A 60-as, 70-es, 80-as és 90-es évek magyar, mindenekelőtt budapesti neoavantgárd művészetéről szóló, korábban publikált vagy csak kéziratban létező írásait gyűjtötte össze A váratlan kultúra című, nemrég megjelent kötetében Tábor Ádám.

Ha, ah, elsősorban ne haldokolj itt nekem, de ha haldokolsz, másodsort ne dadogj, aligha suttogod ezt: Ah, mikor még Wimböldön ott tartott, hogy a kis japán lány ellen az Anke Hubert figyeltük, főleg a kék homlokkötője volt jó - én Huber-drukker lettem vón, de... -, meg a svájci körverseny az utolsó szakaszaihoz ért, volt egy jó sprint befutó pl., Wetzikon környékén, ez a lovaknál tökl, szik, más, náluk a sprinter csak 5 f-t, furlong, ez a "f", megy, vagy 6-ot, maximka, de a bringánál a sprinter arra jó, hogy ha nem volt sikeres szökés, a vízhordók felvezessék őket, megcsinálják a tempót, a csoportozatot, és akkor a sprinterek közt még mindig eléggé a mázli dönt, mint egy 5 f-es lósprintben, ha 30-an indulnak, isten meg nem mondja, mi lesz, Bolshoi nyer-e a nagy ír Kinane-nal, miután levették róla a mi Emma O´Gormanünket, ha, ah, nevethet kesernyésen az Emma, a Kinane bezzeg nem nyert a Bolshoijal, persze, olyan 33/1-es ló jött be, hogy... Bringában ugyanez. De hadd fejezzem be, sőt, beh: beh szép is lenne, ha ennyit engedne nekünk az élés, az élnivaló, ahogy Szép Ernő mondja, ami nem szép itt mégsem, mondja Szép, még szép, hogy nem szép, így Szép: ha emlékezgethetnénk így, hogy beh szép volt, mikor még Newmarket, sőt, a Glorious Goodwood nagy nyári versenyeire vártunk, aztán hogy a svájci kör győztese esélyes lehet-e a Tour de France-on, vagy Escartin katalán körvers. győzelme, ha meglesz, mi ér, és hogy Olano és Chiapucci... és lesz-e Hingis-Huber döntő, vagy...