Egotrip
A tőzsde, bár nem ez az elsődleges funkciója, sokak számára játék. Mégpedig, tegyük hozzá, hasznos, személyiségformáló játék. Miközben azonban azt nehéz elmagyarázni a játék hevében a spekulációba feledkezett delikvenseknek, hogy egy adott papír mitől drága és mitől olcsó, a hétköznapokból ismert játékok és fiatalkori vagy éppen aktuális hazárdjátékok (kártya, lóverseny, rulett) terén szerzett tapasztalataink sokat segítenek a tőzsde megértésében. Nem véletlen, hogy a tőzsde működését a közgazdaságtanban egyre nagyobb teret hódító játékelméleti modellekkel is többen próbálták már meg leírni. Legelőször is nézzünk egy nagyon egyszerű játékot, amit Martin Shubik nem annyira az ellaposodó házibulikon az egyre ittasabb és ezáltal értékítéletüket lassan elvesztő barátok félrevezetésével elérhető haszon megszerzése, vagy éppen a szabad és kevésbé szabad nők meghódítása, hanem játékelméleti kutatásainak empirikus síkra terelése érdekében talált ki. A játékban egy dollár aukciója zajlik, és az nyer, aki a legtöbbet fizeti érte, de a mélyebb katarzis érdekében a második legmagasabb árat ajánló játékosnak is ki kell fizetnie az ajánlott pénzt. Shubik tapasztalatai alapján a dolláraukciókon átlagosan három dollár és negyven centet fizettek egy dollárért. A második legjobb ajánlattevő számára ez a játék tízcentes tétemelés mellett átlagosan 3,30 dollár veszteséget jelent, a nyertes öröme pedig mindössze addig tart, amíg felfogja, hogy 1 dollárért annak 3,4-szeresét fizette. Ne ítéljenek el túlzott önbizalmamért, de már sejtem is első kérdésüket ezen a ponton: ki az a hülye, aki ilyen játékba belemegy? Ez kétségkívül a játék dramaturgiájának alapköve, hiszen több felvonáson kell túljutni. Az első fordulópont az, hogy a játék egyáltalán elindul-e. Nos, tapasztalt házibuli-hiénák tudják a legjobban, hogy egy ponton túl a bulin mindig van néhány ember, aki bármilyen játékba belemegy. Hát még ha a játék arról szól, hogy jobb licit hiányában az első ajánlattevő tíz centért elviheti a dollárt. Miután viszont beindul a játék, a licit már arról szól, hogy a licitálók futnak a pénzük után. A második fordulópont ötven centnél van, ahol a kikiáltó már pénzénél van, de a játékosok még mindig nyereséggel zárhatják a licitet. Egy dollárnál az utolsó ajánlattevő nulla eredménnyel zárná a licitet, míg az utolsó előtti kilencvencentes veszteséggel. Ha viszont 1,10-et licitál és nyer, akkor csak tíz centet bukik. A játék nem ajánlott házaspároknak, mert ha utolsónak maradnak a licitben, akkor a veszteség a háztartás számára maximális, és a pszichológia legfelszínesebb ismerete alapján is biztosra vehető, hogy még jól össze is vesznek.
