A gyanútlan kívülálló azt képzelné, hogy egy olyan intézmény, mint a tudomány komolyságának képét sugárzó Akadémiai Kiadó, nem tesz ilyet, szerzőit megbecsüli, munkájukhoz minden feltételt biztosít, pitiáner vitákba nem bonyolódik, jogot meg aztán végképp nem sért. De a kívülálló téved, pont ilyen ügye van mostanában az Akadémiai Kiadónak. Jogsértés megtörténtét persze csak bíróság mondhatja ki, amíg nincs ítélet, legfeljebb erkölcsi és jogérzékünkre hagyatkozhatunk, és meg lehet a véleményünk.
Akad-Kiad
Héra István szótárszerző, német-magyar, magyar-német. A sztori, amit elmond, elég rossz fényt vet mind a régi, mind a mai Akadémiai Kiadóra - régin értsd azt az állami monstrumot, amelyet megroggyantott a Magyar Nagylexikon nevű vállalkozás, újon pedig azt a tavaly óta 74 százalékos külföldi tulajdonban lévő részvénytársaságot, amely egy instant felhasználásra szánt információs anyagokat küldözgető PR-cégen keresztül érintkezik a sajtóval, ha valami közlendője van.
Erről az esetről nem adtak ki közleményt, Héra István maga fordult a sajtóhoz. A néhány hete elhunyt Halász Előd - akinek a neve ugyanúgy a német szótár szinonimája, mint Országh László neve az angolé - 1973-ban hívta őt az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőségébe, hogy vegyen részt az 1956-57-es, kétkötetes, Halász-féle német-magyar, magyar-német nagyszótár átdolgozásában, ha már egyetem óta foglalkozik német lexikográfiával. A munka három évvel később leállt, de hogy mégis frissüljön az anyag, 1983-ra Héra írt hozzá egy kiegészítést, a kétkötetes mai napig ezzel jelenik meg. Mivel a szintén Halász Előd által írt német-magyar kéziszótárra is ráfért a modernizálás, Héra elkezdte gyűjteni az anyagot. Közben a kiadó megbízta a magyar-német orvosi szótár összeállításával, legyen már párja a Kuntner Mária-féle német-magyar orvosinak. Héra 1990-ben adta le a német-magyarnak körülbelül ötszörösére nőtt magyar-németet (volt közben egy kisebb afférja az akkor még orvostörténetimúzeum-igazgató Antall Józseffel is, aki félt, hogy Héra lenyúl valami értékes szakkönyvet, de ez nem tartozik ide). Az orvosi szótár 1994-ben jelent meg, honoráriumot a mai napig nem kapott érte: veszett fejsze, szerződést ugyanis nem kötöttek - a kiadó akkori igazgatója, Zöld Ferenc azt mondja, nem emlékszik az egészre, de ha nem volt szerződés, akkor annak az lehetett az oka, hogy Héra a kiadó alkalmazottja volt, munkaidőben csinálta, fizetésért. Jó vicc.
Héra 1991 februárjában szerződést kötött az Akadémiai Kiadóval a német-magyar kéziszótár teljesen új változatának összeállítására és megszerkesztésére, 1992. márciusi határidővel - a szótárírás sziszifuszi munkájához képest viharosnak tetsző tempót azért vállalta, mert egyrészt évek óta gyűjtötte hozzá az anyagot, másrészt a kiadó számítógépes támogatást ígért. Honoráriuma 900 ezer forint lett volna, ebből eddig 70 ezret kapott meg előlegként. Pert "csak" emiatt, valamint a szótár CD-ROM-változatáért járó pénz, illetve szerzői jogainak megsértése miatt indított, az orvosi ügyében nem.
Kiakad-Nagyon
Héra István nem így fogalmaz, de úgy tűnik, alaposan kicsesztek vele. Azt mondja, az Akadémiai Kiadó (amelynek elbocsátásáig, 1995. május 29-ig az alkalmazottja volt) nemhogy segítette, inkább gátolta munkáját: például a megszerkesztett anyag könnyebb kezelése érdekében még 1991 nyarán megegyeztek egy számítógépes stíluslapban, amit a kiadó számítógépes alvállalkozója, a Scriptum (az MTA szegedi matematikai intézetének egykori munkatársai által alapított kft) egy hónap múlva megváltoztatott, de őt, állítása szerint, a változásról csak három és fél év múlva (1994 novemberében) értesítették. Éveken át hiába kért egy adatbázis-kezelőt a 200 millió betűnyi (kábé 15 kétkötetes nagyszótár terjedelmű) nyersanyag feldolgozásához. Azt mondja, szerkesztéshez használható számítógép csak 1994 decemberétől volt a kiadóban, amikorra ő már - otthon, saját pénzből vett felszereléssel dolgozva - a munka legnagyobb részével elkészült.
A kiadónál nem nagyon csípték, hogy otthon dolgozik, hova lesz akkor a munkahelyi fegyelem, 1994 decemberében kötelezték is, hogy legalább heti egy napot bent töltsön, bejárt hát, bőrönddel hozta, vitte a cuccait. És rossz pontot szerzett azzal is, hogy nem tudta tartani az 1991. február 24-i szerződésben vállalt határidőt, nem lett kész 1992. március 31-re. Az eleve irreálisnak tűnő 14 hónapból - igaz, nem függetlenül az elvárható feltételek hiányától - végül a szótárkészítés hazai tempójához képest még mindig elég gyorsnak számító öt év lett: a szótár első felét (3,2 millió n-t) 1994 augusztusára, a következő adagot (2,9 millió n-t) 1995 május elejére floppyn szállította. Amikor tehát kirúgták, 94-95 százalékos készültségnél tartott, hátravolt még az S és az U betű kiegészítése, a címszavak ellenőrzése és a nyomtatás megkezdése előtt nélkülözhetetlen szerzői korrektúra. Héra 1995 júniusában - körülbelül 300 szócikk kivételével - pótolta a még hiányzó részeket, de sem végső szerzői korrektúrára, sem imprimatúrára (a nyomtatás javítások utáni engedélyezésére) nem kapott lehetőséget a kiadótól. Ki volt rúgva, mi a francot akar?
Nyel-Perel
Ez persze költői kérdés, tisztességes munkát akart végezni, tisztes pénzért. De a kiadónál valahogy másképp mentek a dolgok. A szerződés szerinti egyedüli szerzőt távol tartották a végső munkálatoktól, viszont - kifejezett tiltakozása ellenére - közvetlen munkahelyi főnökeit, Zigány Judit osztályvezetőt és helyettesét, Kiss Lászlót bevonták a szótár véglegesítésébe, noha sem alapfokú német nyelvvizsgájuk, sem germanisztikai diplomájuk, sem fordítói gyakorlatuk nincs. Õk egy német értelmező szótár alapján pótolták a hiányzó 300 szócikket, csúcsos zárójeleket iktattak a szövegbe, és írtak egy - Héra szerint, de hát ő elfogult - kriminális németségű előszót. 1995 októberében szerződéstervezetet küldött Héra Istvánnak Zöld Ferenc, a kiadó akkori igazgatója: eszerint Héra késedelmes anyagleadása miatt be kellett vonni a munkába másokat is, ezért Héra szerzői jogait csak 49 százalékban ismerik el, a fennmaradó 51 százalék a többieknek jár (Héra István tudomása szerint azok meg is kapták a pénzt, de ezt az információt a cikk szerzőjének nem sikerült ellenőriznie).
1996 januárjában Zöld, Zigány és a kiadó ügyvédje előtt Héra kijelentette, szótárkészítéshez nem értő emberekkel nem hajlandó megosztani a copyrightot. Mint kiderült, ekkor már a nyomdában le volt világítva az anyag - Héra szerint az okozta a sietséget, hogy a kiadó meg akarta előzni a Halász-féle kéziszótár megjelenését, aminek kiadási jogát eladták a Nesztor Kiadói, Kereskedelmi és Beruházási Kft.-nek (a mai Akadémiai Kiadó szeretné visszavásárolni azt).
A szótár 1996 májusában megjelent - érvényes szerződés nélkül (mert az 1991-ben Héra és a kiadó között kötött szerződés 1995-ben lejárt, s nem hosszabbították meg), hibáktól hemzsegve (mert a szerző nem korrigálhatott, akik viszont foglalkoztak vele, a megfelelő némettudás és a szerző által alkalmazott számítógépes kódok ismerete híján nem voltak benne elég járatosak), szerző megjelölése nélkül (a csakis személyhez köthető copyright bekarikázott c-je mellett jogi képtelenségként az Akadémiai Kiadó mint intézmény van feltüntetve), a külső borítón sem szerepelt semmilyen szerző neve (mintha csak véletlenül maradt volna le Halász Elődé, merthogy a design az ő nevével fémjelzett korábbi kiadást idézte). Egy nagy darab blama az egész, de ma is kapható (megrendelhető például az Akadémiai Kiadó 1997-es szótárkatalógusából), CD-ROM-on is, pedig a szerző kérésének helyt adva a Fővárosi Bíróság határozatot hozott (8.P.24.114/1996) a zár alá vételéről, magyarán további forgalmazásának tilalmáról.
Zöld Ferenc ma annyira emlékszik az egészből, hogy semmi biztosíték nem volt arra, hogy Héra többszöri határidő-módosítások után végre elkészüljön a munkával, a kollégáinak kellett befejeznie. "Nekem nem a személy, hanem a produktum volt fontos" - mondja. A számára oly fontos produktum hibáiról nem akar tudni, "erről nem jelent meg kritika", s cáfolja, hogy a munkát befejezőknek ne lett volna lexikográfiai gyakorlatuk, ami meg a némettudásukat illeti, azt, úgy véli, "lehet vitatni", hogy lehet-e anélkül szótárt készíteni. És ezt komolyan gondolja.
Pórul-Zűr
Zöld Ferenc ezzel a Héra-féle szótárral pont olyan ügybe keveredett, mint ami ellen a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése etikai bizottságának elnökeként, a szakma tisztessége érdekében illik fellépnie, de nem tett lépéseket önmaga ellen. Hozzátartozik a történethez, hogy sokkalta nagyobb bajok tépázhatták az idegeit: az Akadémiai Kiadó számára kifejezetten zűrös időszak volt ez. Tele volt vele anno a sajtó, a MaNcs is írt róla (1996. május 23.), ekkor került olyan pénzügyi válságba a kiadó, hogy a Pro Cultura Kft. nevű vagyonkezelő érintésével 74 százalékban a hollandiai központú Wolters Kluver cég tulajdonába került, a Magyar Tudományos Akadémiának 26 százalék maradt. Az átalakulás nemcsak leépítésekkel járt (Zöld Ferencet, akit az események legsűrűbb időszakában agyvérzéssel vitt el a mentő, idén tavasszal tették ki), hanem azzal is, hogy az Akadémiai Kiadó káeftéből részvénytársasággá alakult.
A perben - melyben Héra Istvánt a Szerzői Jogvédő Hivatal képviseli - és az ezzel párhuzamosan folyó, peren kívüli megegyezést célzó tárgyalásokon az Akadémiai Kiadó jelenlegi vezetése abból indul ki, hogy az rt nem jogutódja a kft-nek. Elég bajos ezt belátni, lévén, hogy nemcsak a cég székhelye és emblémája, hanem egyik mai tulajdonosa is (az MTA) azonos a régivel. Keviczky László, az MTA főtitkára szerint "minden jogot az rt visz tovább", "nagyon sok értelemben" jogutódja az rt a kft-nek, de hogy mi a helyzet a kötelezettségekkel, azt nem tudja, csak annyit, hogy minden a kiadó és a szerző(k) megállapodásán múlik.
Sós Péter János, a kiadó új vezérigazgatója nem győzi hangsúlyozni, hogy az rt nem jogutódja a kft-nek: nem vette át automatikusan, generálisan a jogait, mert ez egy új cég, nem az Akadémiai Kiadó privatizációs átalakításai során keletkezett, hanem újonnan alapították, és nagyon sok pénzt fizetett az Akadémiai Kiadó név használatáért. Nem is érti, miért lett bevonva a perbe, szeretne peren kívül megegyezni, fel is ajánlott 550 ezer forintot Héra Istvánnak ("ami pontosan 550 ezer forinttal több, mint amennyit nekem egyáltalán ki kéne fizetnem"), mert a továbbiakban számítana a munkájára, de arra nem hajlandó, hogy elismerje Héra szerzői jogát a teljes műre, mondván, nem tudja, nem tudhatja, mi és hogyan történt egy másik vállalatnál.
Pillanatnyilag így áll a dolog. Héra István ragaszkodik szerzői jogainak teljes elismeréséhez. A per folytatása novemberben várható.
Szőnyei Tamás
