Jadviga spermája

Závada Pál: Jadviga párnája

Könyv

Az őszelőről visszanézve olybá tűnik, a Jadviga párnája volt az idei Könyvhét kultikus darabja s kelendő áruja - hírlik, kiadják újra.

A könyv, mely áru, bevezetése a piacra s írója bevezetése a szépirodalomba már maga mestermű - kérdés, ez ráfogható-e a regényre, mely különben is napló. Készültek már interjúk, kritikák, tanulmányok és kerekasztalok, valaki talán már a monográfiát írja. Mondtak és írnak okosakat mások, én csak beszámolok Nagy Nyári Olvasmány Élményemről (sic!), fogalmazás, első órán beszedik.

(Bevezetés) Ismerősném (kedves nő-vér) mondotta, nagy magyar regény mostanában csak keletről jön, onnan is a Viharsarokból, ő csak tudja, odavalósi, mint Krasznahorkai Sátántangója és most ez a Jadviga itt, öleljem csak át, a párnát, utána édesen alszom. A Sátántangó nyári olvasmányom volt, marienbadi (Mariánské Lázné) emlék, ki se mentem a napra, ha mégis, eltévedtem a promenádon, mondták, menjek fürdőházba, inkább ivókúrát vettem, s azóta is, de a Sátántangóból nem gyógyultam ki. (Itt most a két könyv összehasonlítása nem következik, még nem járunk ott.) Jó, elolvasom, mi jöhet még Békésből, de szigorúan csak úgy, kedvtelésből, nem húzkodok alá, nem írok bele - mint Jadviga -, ágyba viszem, belealszom, vele. Jó szaga van, jó tapintani, bár vastag, de könnyű, nem nehézkedik a mellkasra, a lélegzés egyenletes, olykor fölgyorsul, lassul, olvasó elégedetten szuszog, már alszik, kicsit álmodik, holnap innen folytatja.

*

(Tárgyalás) A regény herma, hermenu, hermeneutikai elemzését meghagyom Steinmann-nak, a grófnőnek, én már a fülszöveget se értem. Csak annyit jegyzetelek ide, hogy a naplóforma kedvelt fogás íróink részéről, kivált jelenleg folyó, ám mások által már túlhaladottnak vélt pro, prost, posztmodern korunknak új nemzedéke révén. E műben, ha nem, tévedek, a szerző bújócskázik, nem tudni, ki narrál itten, Ondris naplójába beleír Jadviga, mindezt olvassa és lábjegyzeteli Jadviga egyik gyereke (aki nem az Ondristól, hanem Winkler Franci bácsitól van), a napló vége felé már az ő, Misu szövegét olvassuk, a regény végén aztán föltűnik maga a szerző, régiséggyűjtő és szociográfus álruhában, Misu bácsitól (közben ő is megöregedett) elkunyerálja és magáévá teszi a naplót, hazaviszi, és kiadja a saját neve alatt. Azt azért odaírja a legvégére, hogy A könyvben idézetek találhatók vitéz Deseő Lajos, Gárdonyi Géza, dr. Kertész János, Lehoczky András, id. Lehoczky Pál és ifj. Lehoczky Pál írásaiból. A naplóba a kedves olvasó is beleírhat, mert - minden bizonnyal a Misu halálával megszakadt szöveg után - számozott, üres oldalak vannak, három tiszta lap, az utolsó oldalszám a 444-es, ennek kabalisztikus (4+4+4=12) megfejtését Steinmannra bízom, ő matekból is tök jó.

A tanító néni kérte, hogy találjam meg az eszmei mondanivalót, de ilyet, dacára egy ilyen komoly könyvnek, hál´ isten, nem találtam. Annál inkább örömére szolgált gyermeki kíváncsi természetemnek, úgyis mint homályban alakulgató ösztöneimnek, hogy a könyv fő vonulata két ember, egy férfi és egy nő drámája, az ő hányatott kapcsolatuk, kínzottjai sok-sok méla vágynak, középpontban Jadviga, ez az inter-perszóna. Nem tagadom, én is szerelmes lettem bele, mint ahogy Apovka, Osztatní György; férje, Ondris; szeretője, Franci; két fia, Marci és Misu, s ki tudja, ki még (én tudom, szerintem a Pali is, a Závada, hiába titkolja). Ahogy ez a nő természetesen rafinériázik, ahogy a nemszüzességét a menstruáláskor, s ezzel hites ura lázadását vérbe fojtva, ahogy Francival két másodperccel a szeretkezés csúcspontja előtt tudatja, hogy gyerekük lesz, később a hírt férjének - hiszen tudja az, szegény, hogy nem az övé - a boldog egymás-mellett-heverészés sóhajai közt rebegi el, hát akkor én bizony meg tudnám ölni, kéjt gyilkolva belőle, s Jadviga kényére, kedvére tenni ezzel. Bizony, mélységes mély az ösztönök dögkútja, állatok pusztulnak bele, hajolj fölé mégis, a vízben arcod rezeg. Na, de ez olyan, mintha a Steinmann írta volna, meg nem is akarom elmesélni a sztorit, az nincs is benne, olvassa el az egész osztály, de ne a pad alatt, ez nem olyan könyv.

Jadvigáért, miatta érdemes, ahogy Ondris mondta volt, írni és inni, visszavonulva a kamarába. De hol van ma egy ilyen Jadviga?! (Házi feladat: Jadviga ma) A címszereplő mellett még egy nőalak magasodik a többiek fölé, az anya figurája, monumentálisabb, mint a már nem kötelező Gorkij azanyja. A regény csúcspontjai közé tartozik Anyusom és szolgája, rabja, Zelenák halála; van néhány ilyen csúcspont, a szeretkezéseken kívül is, például Franci és Jadviga tánca, Ondris bepiálása, Ondris és Jadviga kibékülése(i). Számomra azonban a legnagyobb élményt Marci notesz lapjai jelentették (noteszlapok a naplóban, Steinmann, figyusz?), a háború (második és világ-) szörnyűségeit ezer dokumentumkönyv és -film se adhatja vissza (mint ahogy Marcit se) úgy, mint ezek a sűrű bolhabetűk néhány noteszlapon. A szerző, aki nem akar korfesteni és társadalomrajzolni (bár megtehetné, az anyag a birtokában van), néhány oldalon elintézi az első világháborút, néhány bekezdésben a Tanácsköztársaságot, néhány mondatban (még sok is) Rákosit, Kádárt, tudja, a naplóba, egy-két-hár ember életébe a történelem is beleír, vastagon, de nem ez számít. Hanem hogy az 1915-dik esztendő tavaszán ... Sokáig volt fagyos az idő, és a búzák igen gyengén, ritkán nőttek. Meg hogy Hiányzik a feleségem. S a legfontosabb: Három alkalomra osztva tíz hízót öltünk egyébiránt, együtt 13 mázsa voltak (köztük három csak olyan mázsa-körüli), melyből lett: 160 klgr szalonna, 210 liter zsír, közel 250 klgr füstölt (sonkát és beleértve) és 180 klgr kolbász. Több lap, mint kolbász. (Ha megtaláltam, hát ideírom, ugyanezen az oldalon van: "ha az ágy közös is, egymás párnáján csak vendégek lehetünk", ezt Jadviga mondta, meg Pilinszky, lehet, hogy ő is egy szlováktól hallotta, Steinmann, nyomozd ki!)

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy amilyen emlékezetes a fő-, s főleg a nőalakok megformálása, oly elnagyoltnak és sablonosnak érzek néhány figurát, túl egyszerűnek vélem a köztük lévő viszonyt. Winkler Franci természetesen zsidó, és ügyvéd, és léha, és nőbolond, és feminin. Ellentétben a - megcsalatottságában is - talpig férfi Ondrissal. Következésképp Jadviga és Ondris Marcija szép, okos, katona, hősi halott. Misu meg, Winkler-sarj, épp ellenkezőleg. Misu az, aki nem beleír, de belerondít a naplóba, elmeséli, történet vége, mi történt azóta a szereplőkkel. Kényszerű függelék (de a lábjegyzetek kellenek). Misunak saját, idétlen, csökött nyelvezete van; véle a regény, s az Osztatní-ház is csöndben kihal; a szerző próbálkozik Jadviga szájába adni némely szépelgéseket, affektálást, szerencsére erről hamar leszokik, s így jó: Ondris és Jadviga a stílusban is egyek, egymáséi lesznek. (És Závadáé.) A könyv nyelvéről még elmondható, a szerző nem akar archaizálni és lefelé stilizálni, a helyesírás finom eszközeivel jelez csak: külön ír egybeírandókat, kettőspont után nagybetűvel kezd, egyéb apróságokkal trükköz, teremt távolságot maga és szereplői között (Steinmann, a narratíva!). A szerkesztés meg van oldva a naplóformával, a beleírásokkal (bár kicsinyességünkben mondhatnánk: bele nem, csak utána írni lehet; a mese a cérnák mentén széthulló füzetről s a kihullott lapok beillesztéséről kicsit erőltetett - hiszen egy lap két oldalból áll, egy lapot szétvágni nem lehet, egy lapra egymástól időben távoli bejegyzések kerülhetnek, de ez tényleg kicsinyesség); a szerkezet kevésbé körmönfont (és mesterséges), mint a Sátántangó táncrendje, majd Steinmann folytatja. A legszebbek azonban a mondatok, s mint tudjuk, a próza mondatokból van, a líra szavakból, Steinmann, ne less. Találtam (most nem találom) egy mondatot, szívemnek különösen kedves, végig jambus (vagy trocheus?), gyönyörű. S ilyen - nem feltétlenül vers - mondatokkal teli a szöveg, nem idézek, olvassátok el. Hörög az egész osztály. A gyönyörtől.

*

(Befejezés) Folyjon bár Apovka ágyékából, Ondriséból, Winkler Franciéból, élvezzen el Misu nagy magányában anyját olvasván és képzelvén, mindegyikü(n)k férfiúi heve, leve Jadviga párnáját hímezi, dacosan, kéjesen szorítja forró öléhez, csak a párnája az övé, s párnáján száradó övéi, Jadviga spermája, mindörökké.

Fogalmazás: 5

Helyesírás: 5

Külalak: 5

(Az alákat és föléket ld. Steinmann dolgozatában)

Sajó László

Oszt.(atní) tan.

Magvető, 1997, Budapest, 444 oldal, 1290 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.