T´DOOR: Egy Kis Fejedzések (Fejegyzések)

  • 1997. augusztus 7.

Könyv

Persze hogy "tegnap" jó volt, megyek le, jó lesz majd ma is megint, de tudom, megint: úgy csak szar lehet, megint szar lesz.

Persze hogy "tegnap" jó volt, megyek le, jó lesz majd ma is megint, de tudom, megint: úgy csak szar lehet, megint szar lesz.

Ezt előre megmondhatom, meg is mondom, mielőtt lemennék, ha utána mondanám, nem lenne kunszt.

Most mi van még, ezen kívül?

Hogy már nehogy "érzet" legyen, füllung.

Azt mondja a Gály: ló és citrom, ő ugyan nem lóra mondta, rulettra, eszembe nem jutna egy dárdát becélozni a táblába, mióta ló volt. Eleve: rájöttem: én egy tiszta nem devián pici voltam, csak mi van,

a világban az van,

hogy nincs is meg még a világ,

mindenki úgy tesz,

az van, hogy van, akinek normális,

neki - nekik - akkor mindenki, aki nem normális - nekik -, deviáns,

ez divat lesz, ez is kezd úgy lenni, mintha volna, pedig nincs,

de én egy teljes normális voltam, lettem volna. Micsoda különbség.

Szóval, legyen meg mindig az, ami nekem passzol, és oldalt maradhat, ami a Fő Vonal mellett van, mert hiába van a Fő Vonal mellett, semmiféle vonal nincs, tehát ilyen közelség se, semmi mellékes, II. oszt. érdem, semmi érdem, lásd Kafka Összes Novellái, amit itt el akarnék lopni egy betört ablakon át,

Lumpenstadtban,

ahol renoválnak épp, de nem ér le a kezem.

Idézet tömérdek volna, tőlem is, hagyjuk. Na, én boldog lettem volna a Romanovval, gyönyör kép volt a Szent Radegund győzelme, tisztára egy múlt századi fotó, kirakom az esten a xérit, és a Revoque-val, na ja, de betliztek írben, a Curragh-n, ez a nagy ír pálya, a két klasszikusban, amit, visszacsatolás, az Aidan két trenírozott lova nyert, naná, trenírozott, O´Brien nevű ez az Aidan, az egyik legnagyobb idomár a világon a Vincent O´Brien volt, és hogy a David Ashforth ennyire ott van a Life-ban, nekem öröm, én ilyen egyszerűen szeretek, pici, srác ilyen, én.

Normálist akartam, volt, nem volt, lett a verebek, a koala kártyabajnokság, 70 cm a kártyabajnoki füzetek vastagsága. 1972 óta játsszuk itthon. Ezt azután megszerezted, ezt az egyet, Pilinszky, ahová estél, ott maradsz, mi ezt az egyet - mindegy, ezt a kettőt - odhol, szik, megcsináltuk. "A verebek" és a koala kártya.

Mondja társném odhol: meglásd, egy zöldikét fogunk találni, ez egy madár, mondom. Mondom neki: bár úgy lenne! A Csucsu ződi olyan volt, hogy ha 5 mp-re egyikünk fejére szállt, 6 mp-re a másikunkéra, és l mp-re vissza egyikünkére, és rajta ült a kezemen, ott, ahol csuklóban egy madártojás van, mikor felejthető stílusban vertem a Fendert, a bosszát szerette, meg a mittudomént.

De meghalt.

Hamar. Egy ződit hamar. Ne hamar. Soha. Most. Akkor most megyek, feljegyzem ezt: van egy füzet.

Nem is füzet, egy ragadvány, a táskában mindig ott van, ahova legjobban jön az eső, de a foltjai szépek.

Emlékszem, ahogy álltam azon a pályán...

...na, és mire emlékszem, pici, mi az, te is mondd, amire emlékezni tudsz, az mi akkor már, viszont jelentős kérdés:

jártál már a Holtak Birodalmában?

láttad álmodban a tenger alatti termet s a Hableányokat, hablecsacsi vicceket hagyd, rőtkoszorús lakóit, s megfulladsz-e, ha majd emberek szava szólít?

Borzasztó-e neked, hogy itt vagy, és az itt az hol van?

Mindegy-e neked, hogy mely gödörbe kerülnek csontjaid?

Ha nem ismered Kálnoky László költészetét, mit akadékoskodtál az iménti kitételekkel?

Ennyi van mára.

Kisütött a nap, a ló is a tisztaság volt maga, absztrakat, szik, absztrakátum, Alíz neve, Szpéróé, relációk, csak pénzbe kerül,

az ember Quantum Nem Játssza Meg Azt Amit Kéne,

Qualitas Megjátssza Amire Ráver,

tiszta boldogság, ha a pincér megengedi, ülj be, nem ő fizet, mindegy, beleles lapodba, huh, szép színes képek, a Romanov, a Fallon, ülj, ameddig akarsz, max. záróra, a helyen, ahova estél.

Ott se maradsz, visz a vonat, kibírod, visszatérsz legrosszabb szokásaid közé, ahol mindent muszáj még inkább, mint ahova ezt a muszájt viszed, és akkor otthon leszel, és várod, hogy ezt, amit írtál, viszontlásd.

Viszontlátásra.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.