Egotrip
Jaksity György: Tőzsde
Ezerkilencszáznyolcvankilenc egyik őszi éjszakáján szokásos tevékenységemet végeztem: az utolsó simításokat Magyarország akkoriban első, vállalati pénzügyekről szóló (a mai huszonévesek kedvéért corporate finance) szakkönyvének rám rótt fejezetein, és közben azon gondolkoztam, hogy vajon szerzőtársam mivel bojkottálja a mű egyre sürgetőbb kiadását. Tekintve, hogy részemről lezártnak tekintettem a könyvet, már csak finomítgatások, stilizálás volt hátra, és - valljuk meg őszintén - lázban éltem, hogy mi adjuk ki az első modern pénzügyi szakkönyvet Magyarországon, bosszantott, hogy a könyv másik felét szolgáltató barátom le volt maradva. Ezért aznap is, miként mindennap, felhívtam, hogy megtudakoljam hol tart. Természetesen ő is a művön dolgozott, de saját bevallása alapján még nem volt tökéletes a dolog, mert a Black-Scholes-féle opcióértékelési modell és egyáltalán, az opciós elmélet többszöri nekifutásra sem készült el. A legmegdöbbentőbb az egészben az volt, hogy szerzőtársam az időzítés szabályainak ilyen súlyos felrúgásán, vagyis saját késedelmén túlmenően (akkoriban nem kellett vállalati pénzügyi szakkönyvet írni, de még írni sem feltétlenül kellett tudni ahhoz, hogy valaki élet és halál ura legyen a pénzügyi életben, ami persze ennek megfelelően működött, és azóta sem sokat változott) arról számolt be, hogy éppen a Simonyi-féle A fizika kultúrtörténetét olvassa, hogy megértse, mi a köze az opcióértékelésnek a hőtágulás elméleti modelljéhez. Ez nekem teljesen betette a kaput. Kit érdekel a hőtágulás, amikor omladozik a berlini fal, szakadozik a vasfüggöny, létrejövőben van a budapesti értéktőzsde, és Magyarország az első szabad választásokra készülődik? Már csak egy jó vállalatipénzügyek-könyv hiányzik a magyar gazdasági-társadalmi átalakuláshoz, és akkor ő a hőtágulással van elfoglalva. Azóta is. Miként az kitalálható, a könyv azóta sem készült el. Sajnos.
