T´DOOR: Járását LÓ nem felejti

publikálva
1997/33. (08. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

M8, félreütés, múlás, akartam írni, fura, ez a múlás, ma már a "tegnapi gombás helyre se akarok menni". Aztán hazafele: jövök, várni kell kicsi, mondja Misics pultos, fizetek, megyek, ld. Kocsmáros Ernő. Kb. Megyek kicsit ázni, míg az olcsó, de - kiderül - jó gomba sül, plusz krumpli. Kapok megint egy almát. Ez lett volna - ezért nem akartam volna "menni" - a Túl Nagy Dolog. Szép Ernő: van, hogy már nem bír az emberekre nézni, fájnak szemének. Nekem az fáj - mimnek? -, hogy bármit csinálok. Mégis folyton csinálok valamit, meg se lennék különben. Az fáj, hogy nem bírok meg se lenni?

M8, félreütés, múlás, akartam írni, fura, ez a múlás, ma már a "tegnapi gombás helyre se akarok menni". Aztán hazafele: jövök, várni kell kicsi, mondja Misics pultos, fizetek, megyek, ld. Kocsmáros Ernő. Kb. Megyek kicsit ázni, míg az olcsó, de - kiderül - jó gomba sül, plusz krumpli. Kapok megint egy almát. Ez lett volna - ezért nem akartam volna "menni" - a Túl Nagy Dolog. Szép Ernő: van, hogy már nem bír az emberekre nézni, fájnak szemének. Nekem az fáj - mimnek? -, hogy bármit csinálok. Mégis folyton csinálok valamit, meg se lennék különben. Az fáj, hogy nem bírok meg se lenni?

Mi volt ez a szarással? Ja, ez. Napja még boldog lettem volna, ha szarok, beszartam, hogy nem - hogy baj van -, aztán megvolt egyszer, most már szarok rá, hogy kéne megint, várhat. Ilyen az ember, ez az ember. Az ember még csak szar se.

Most a járás. Minden hetedik ember úgy jár, ahogy - ahogynak - én ezt a ló járást magamnak kifontoskodtam. De: ez nekem egy művész egyéniségi vívmány. Egy kifejezés, ön. Ez vagyok én. Szart vagyok művész, nincs már "művész". Viszont az "ember", a puszta ember milyen? Ld. a fenti példát.

Mégis örülök, hogy van újra lóújság, kinyalom-falom, mindegy most, hogy Epsom ügye gyérnek látszik, hogy mik az eltiltási és fellebbezési pletykák, nem akarok senkit azzal se untatni, hogy a csodás Brigadier Gerard, 60-as évek, edzője, Dick Hern "az Õrnagy" abbahagyja, teli vele a lap. Rohadt kis versenyek vannak ma, nem mernék játszani, így a jó. Ez a Nagy Elv, hogy "nem játszom, én nem": ma nem merek. Jó, de a világ milyen? Ha már az embert és a művészt, idézőjelben, megnéztük?

Sokmilyen a világ, pl. a Josefstadt itt, krimókkal, jókkal - pl. egybe bemegyek, a legolcsóbb bor, még így is annyi, mint Pesten a 150 per deci, ez ránk vet fényt -, egyikben rendeltem 1 dl-t, megjött, kimászkáltam a napra, nem akartam a pultnál állni, kajamaradványok voltak tányérokon, tésztafélék, nekem az nem. Jó volt a napfény, eltettem emlékbe a Sörpatika Kricsót, a Nana közelében van. A világ olyan, hogy megvettem könyveket, mert pénzt akartam váltani, holnap az indóházba - vasút, déli, itt - ne huszonnyolc schillingem legyen, hát az lett a váltásból, hogy beprofiztam, milyen könyveket kéne venni, hogy fordítsak; altiszt, azt kutatom? Nem, ez szenvedély is, és ínyencen vettem ennek-annak-kiadónak könyvet, majd megderül, azaz látjuk, v. a semmit. A világ olyan, h. a Heimito v. Doderertől is vettem egyet, talán nem "annyira" vastag, lehetne ez a köv. Dodererem, hát jövök fel a Strudli lépcsőn haza, nagy ordítás. Sejtem. Két éve volt. Akkor az I. világháborús külügym. gróf egykori villája mögötti fr. nagykövets. előtt, azaz "felé" tüntettek vörös lobogókkal, most a jobbomra lévő USA nagyköv. irányába szólt a "Kurdisztán". Valahogy "Bugyturmán, Kurduszmán", mondaná Ottlik, így. De a múltkori tüntetés óta se változott a világ, csak a NATO fog. Ez a világ.

De nem ezt akarom írni. A régi sokszoros champion zsokéról van pletyka: barátnőjétől 3 éves kisfia van, de nejétől, 37 év házasság, küzdelmes, nem vált el, két család feje is inkább ő, amottanról nagyobb unokái vannak, ah, a szegény.

Járását nem feledi.

Ugyanakkor Jim Dan Brown tulajdonos kirúgta Bim Bam Brown edzőjét, mert annak a neje beteg folyton, és a Bim Bam Brown nem tud eleget lenni az edzésein a Jim Dan Brown lovainak. A világ az, hogy minden van, s nyilván nem lesz, hogy egy csúcs akadályzsoké könyvét nálunk kiadják, én mégis megvettem, naív vagyok, mint Delmore Schwarz Coney Island fotográfusa a "Már álmodban szólítanak" c. novellában, hiába veszekszik a világ, szar az ember, pardon, veszekszik a gyermeki ifjú pár, a novellaíró főhős leendő két őse, a fotós a vacak fövenybódéban is csak a Világ Legjobb Párfotóját álmodja meg, ő csinálja, csinálja. Még medvés könyvekkel is foglalkozok, szik.

Ha válik Jimjam és Bimbam, ha kétszeres családfő a Piggott.

Nem vettem meg viszont egy könyvet a szabadkmv.-ekről, mert a címlapján az van, Mozart nagy ilyen volt, viszont tegnap olvastam, koldusok sírjába lökték, hát érdemes volt?

Ilyen könyvekkel nem bíbelődöm, vagy pedig a Mozarttal volt baj, nekem ő ne járasson le semmit, kétfele kuss.

Abszolú olvasó: minden kvet megmozgatok. A rövidítések előnye. Lerajzolható, mint Szüszifosz.

Vagy td sírkövemre képregénybuborék-zászlóba: "Nemlétezők kíméljenek". Ennek sok értelme van. Általában kevés értelemre gondol a legtöbb, mert az Internet majd hozza a többit, vagy tényleg csak ennyi van. De ez azt jelenti, szemben az ufók hazá-val: hogy még a túlvilágon is elhessenteném a legtöbbet, v. hogy itt kíméljen az, aki nem is létezik, csak ő hiszi.

Boldogság volt viszont nemcsak kveket, de papírt is venni. Kifogyott. S készültem rá. Jó volt a gombafej. Fel tudtam jönni, nem úgy, mint múltkor, a tüntetés ellenére, Doderer lépcsején, és be tudtam jönni, ahol lakom, ide, írni tudom ezt.

Szerettem volna leülni utcán, úton, kertben, mint Sz. Ernő mondja, azaz kerthelyiségben. De Bécs, Bp, Beograd gyáva helyek így, Londonban ujjatlan trikóban ülnek a népek decemberben -2 fokban, Párizsban plusz 3 és fél fokban.

Itt minden zárva, mert egy óra múlva leesik az es. Szik. De van, ahol nyitva vannak, és ahol ittam a pohárral, besütött forrón a nap. Rájöttem, van a Spassvogel Resti, nem vert át valaki, aki oda hívott, ez jó. Egyrészt nem keveredtem bonyodalmakba megint, másrészt nem vertek át, hamadrészt éles az elmém, mert egy Harkály-Szerű nevű étterem van ott, ahova hívtak, s azt "nevezik" Viccmadárnak, én meg azt hittem, velem járatja a bolondját. Jó, hogy nem.

Szar voltam, nem mentem, kibírja. Felderítettem a terepet, akkor, illetve most jobban. Ha igaz.

Feljegyzéseim, írtam fel, gombamód szaporodnak, ti. azért írtam fel, merthogy jegyzeteimből az Estre kéne összefoglalót csinálni, nem kell annyit lapozni, gombamód szaporodnak - majd ezeket olvasom fel -, de ahogy írásba foglalom őket, ún. műbe, úgy összezsugorodnak, mint a pirított gomba. De nagyon vágyhattam a gombára, most megvolt, és kaptam egy almát, tehát ezzel lehet befejezni, itt egy:

alma. Ez.

S, felírtam: de fáj, a kis megszeretett dolgok miatt, hogy innen 5 hónapra válok. Hát akkor Szpéró, Samu, Tóni stb. - hogy nincs - mennyire... ki se mondom. Nem lehet nekem könnyű. Ezzel a jelszóval megyek le, arra, amerre a tüntetés már elült.

Még pár jelszót gyorsan:

Bort inni. Nem még. Várd, minél tovább kell menned, minél messzebb van, annál jobb. A cigire, amíg el nem fogy, egyből rágyújthatsz, és egyiknek sincs értelme, s mégsem tudsz meglenni nélküle.

Semmi értelme. Anélkül nem tudsz meglenni, hogy semmi értelme. Máris megkönnyebbülés. Nem kell az értelmes életet keresni. Ld. könyveket venni, hogy majd fordítsd. Nem engedtetik meg neked a bukás sem. Mozart volt a jó súgás, kb. annyira lehet számítani. Tisztelet a kivételnek.

Én tiszta tisztelet vagyok, minden foltommal együtt, főleg pedig külön.

publikálva
1997/33. (08. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...